A honti igricek – 110 éves a legendás ipolysági kanászhangverseny

Móra Ferenc egyik elbeszéléséből, A honti igricekből derítette ki Csáky Károly ipolysági helytörténész, hogy a város egykor egy kanászhangversenynek is otthont adott, mely eseményen a kor – de egyben a mai napig – egyik legismertebb magyar népdalgyűjtője, Bartók Béla is személyesen megfordult.

1910 októberében Hont vármegye székhelyén volt egy nagyszabású megyei kiállítás, melynek néprajzi szekcióját Györffy István, a budapesti Magyar Nemzeti Múzeum egyik munkatársa szervezte meg. Ő azokban a napokban „összefutott” egy helyi – pontosabban ipolykeszi – kanásszal, aki a tülkén és a dudáján is szépen tudott játszani. Györffy – tudva, hogy az efféle népi kultúra már igen kihalófélben volt – elhatározta, hogy egyik ismerősét, nevezetesen Bartókot, mindenféleképpen értesíteni fogja az esetéről.

Bartóknak pedig több sem kellett, jött. De mielőtt megérkezett volna, Györffynek több kanászt kellett összehívnia, amiben hatalmas segítségnek bizonyult az országosan szintén ismert bernecei sportoló, megyei levéltáros Szokolyi Alajos. A segítségével kerülhetett sor 1910. november 13-án az ipolysági vásártéren a híres és sokat emlegetett kanászhangversenyre. 

A tizenöt kanász a verseny napján a megyeház udvarán gyűlt össze, ahol – amint arról Györffy beszámol – „lefotografálták” őket teljes díszben a Nemzeti Múzeum számára, aztán kivonultak a piacra, ahol lefolyt a verseny. Először a tülkösök, majd a dudások mutatták be művészetüket. A verseny győztesei a honti (Semetke Mihály) és az ipolypásztói (Csuvara Mihály) kanászok lettek.

Miután a kanászok megkapták a kitűzött pénzjutalmakat, gondoskodtak annak elköltéséről is. Amint Györffy tudósít: „egyrészük átvonult a Hopfinger-féle vendéglőbe, ahol történetesen táncmulatság volt, s ott folytatta, más részük meg a városban elszéledt, de még éjfél után is hangzott a dudaszó a város több pontján”, így ért tehát véget száztíz éve a híres honti verseny. 

Címkék: Bartók Béla, honti igricek, Ipolyság, kanászhangverseny