Két nappal ezelőtt egy igencsak jelentős napot ünnepeltünk. November 17-e a koraszülöttek világnapja. Ezen a napon a kelleténél korábban érkező babákat, az ő, végletekig kitartó szüleiket és azokat az orvosokat, ápolókat ünnepeljük, akik nap mint nap együtt küzdenek a picike életekért.
Koraszülöttnek számít az a kisgyermek, aki a 37. terhességi hét előtt jön a világra, illetve súlya nem éri el a 2500 grammot időre születés esetén sem. Az aprócska kis harcosok színe a lila. November 17-én, az ő tiszteletükre sok helyütt mindenki és minden lilába borul. A nagyvárosokban többnyire a szimbolikus épületeket öltöztetik fénybe, az emberek pedig lila szalagot viselnek magukon.
Hazánkban jelenleg minden 11-dik gyermek koraszülött, vagyis évente körülbelül ötezer koraszülött csecsemő látja meg a napvilágot.
Sajnos nem minden magzat éli meg a kilenc hónapot az anyaméhben. Vannak, akik hamarabb világra jönnek. Ennek számos oka lehet, sőt, vannak esetek, amikor nem is igazán tudnak magyarázatot adni a baba korai érkezésére. Az ő életük nehezen indul. Nagyon nehezen. Az első pillanattól kezdve küzdeniük kell minden egyes lélegzetvételért. A napokat átszövi a bizonytalanság, hiszen nem tudni, milyen problémák üthetik még fel a fejüket. Édesanyák és édesapák állnak könnyekkel telt szemekkel az inkubátorok mellett. A reményt sosem adják fel, sosem adhatják fel! Bízniuk kell csemetéjük életképességében, hiszen csak ezzel tudnak erőt adni a csöppségnek. Az egészségügyi dolgozók pedig mindent megtesznek annak érdekében, hogy a picikék majd teljes, egészséges életet élhessenek.
Egy ilyen helyzetben sok a kérdőjel, az azonban teljesen biztos, hogy a korababák egy fikarcnyit sem kevesebbek, mint a többi gyermek, ahogyan egy koraanyuka sem rosszabb édesanya, mint a többiek! A szülők hajlamosak önmagukat hibáztatni a történtek miatt. Ostorozzák magukat, gondolván, biztosan ők rontottak el valamit. Pedig a legtöbb esetben ez nem így van.
Előfordul sajnos, hogy hiábavaló minden odafigyelés, a baba valami miatt mégis a kelleténél korábban érkezik a világra.
A szülőknek semmi szüksége a sajnálkozó pillantásokra, az okoskodó megjegyzésekről nem is beszélve! Érezz együtt a koraanyukával, de ne akard megmondani neki, hogy mit kellett volna máshogyan csinálnia! Ha nem tudsz egyszerűen csak a támasza lenni a bajban, inkább kerüld őt el. Hidd el, nélküled is elég gondja van! Nem hiányzik neki, hogy még te is rossz érzéseket kelts benne, főképp úgy, hogy igazából nincs is rá okod.
Az aprócska kicsi babák igazi hősök. Bár picikék, mégis óriási harcos lakozik bennük. Együtt küzdenek az életükért a szüleikkel, s az őket ápoló nővérekkel és orvosokkal. Egytől egyig mindannyian megérdemlik a tiszteletet és az odafigyelést!
Támogass minket!
Támogasd Te is a Garam és az Ipoly mente lapját, a Reflex24-et, hogy a következő hónapokban is eredményesen működhessen tovább a portálunk és a havilapunk!
Támogatom a REflex24-et!
Hozzászólok