A Wikipédia igencsak hidegen fogalmaz, amikor a húsleves címszót keresem: „A húsleves állati eredetű húsból és csontból készített leves.” „ … a magyar gasztronómia általánosan ismert vasárnapi és ünnepnapi étele, a lakodalmi vacsora első fogása. Készülhet marha-, sertés-, kacsa-, kakas- vagy tyúkhúsból.”
Mindenki tudja, hogy egy gőzölgő húsleves mögött azonban ettől sokkal több áll, mint hogy egy egyszerű ételről beszélünk. A húsleves testnek-léleknek gyógyszere. Régi idők nagy családi ünnepeinek emlékeit őrzi. Egy forró húsleves olyan bajokat gyógyít, amit tudományos módon soha nem fognak bebizonyítani, viszont minden embernek megvan a saját története vagy emléke, ami valahol biztos kapcsolódik ehhez az ételhez. Édesanyánk, nagyanyánk húslevese végigkísérte gyerekkorunkat. Kamaszkorunkban vigasztalt a családi asztalnál, és most felnőtt korunkban is nagyon szeretjük. Kisgyermekeink első étele volt, benne a sok zöldséggel.
A mai napig nagy családi ebédek első fogása. Sok zöldséggel készítem, karaj (vagy ahogy nálunk mondják karmenádli) csontból, vagy csirkéből, ritkábban marhacsontból vagy húsból. Nagyon szeretem a csontban megfőtt velőt a ropogós pirítós kenyéren. Régebben nagy hagyománya volt, hogy a levesben főtt húst, külön, második fogásként ették, kenyérrel, tormával, paradicsomszósszal. Levesbetétként sok minden szóba jöhet, ahány ház, annyi szokás. Van, aki a cérnametéltre esküszik, de az apró csigatészta, reszeltke vagy grízgaluska is kitűnően harmonizál benne. Zöldségek nagyon sok fajtája kerülhet bele, kinek-kinek saját ízlése szerint: vöröshagyma, sárgarépa, fehérrépa a petrezselyemzöldjével együtt, zeller, karalábé, kelkáposzta, kelbimbó, zöldborsó, karfiol, burgonya. A fűszerezése igen egyszerű, hiszen napjainkban már az elkészített ételízesítők tucatja áll mindenki rendelkezésére. Sokan használnak különböző leveskockákat is. Megoszlanak a vélemények, hogy a lassú tűzön sokáig rotyogó levest le kell-e habozni, vagy sem. Én le szoktam szedni a habot, hiszen akkor lesz szép tiszta a leves, nem lesz zavaros. A hab valójában a húsból kicsapódott fehérje, így nem vesznek ezzel oda nagyon fontos alkotóelemek vagy ízek. A gyönyörű aranysárga leves akkor a legszebb, ha szép régi levesestálba tesszük az asztalra. Egészen különleges hangulata van, ha egy családtagtól örökölt levesestálból szedjük a vasárnapi húslevest a tányérunkba, aki évekkel ezelőtt még velünk ült egy asztalnál a nagy családi ebédek alkalmával. Így mindig velünk marad az emléke, és valljuk be, úgy gondoljuk, hogy azt a húslevest, amit ő főzött, mi sose fogjuk tudni felülmúlni.
Biztos sokaknak eszében jut egy tányér finom húsleves, ami segített a másnaposságuk átvészelésében, meggyógyított egy csúnya megfázást, beforrasztott, egy jó beszélgetés mellett, egy megsebzett lelket.
Kellemes nosztalgiázást kívánok!
A képek a szerző felvételei.
Támogass minket!
Támogasd Te is a Garam és az Ipoly mente lapját, a Reflex24-et, hogy a következő hónapokban is eredményesen működhessen tovább a portálunk és a havilapunk!
Támogatom a REflex24-et!
Hozzászólok