Ismét véget ért egy év. Egy nem megszokott év. 2020 nem tartozik a kedvenceink közé, de bízzunk benne, hogy 2021 már sokkal szerencsésebb lesz! Bár szilveszterkor nem ünnepelhettünk közösen a barátainkkal és családtagjainkkal, azért lélekben minden bizonnyal együtt voltunk azokkal, akik fontosak a számunkra. Pontban éjfélkor ezúttal is színes szikrák és fények lepték el az eget, durrogástól volt hangos a világ.
A szilveszterhez számos szokást kötünk, de azt tudjuk, hogy honnan is ered ez az ünnep?
E nap a IV. századi Szent Szilveszter pápáról kapta a nevét, aki az év utolsó napján halt meg. A hajnalig tartó ünnepség a római szaturnáliákból, vagyis örömünnepekből hagyományozódott ránk. Hatalmas mulatságok voltak ezek, ahol még a rabszolgák is leülhettek az urak asztalához. A honfoglaló magyarok inkább az évszakváltást ünnepelték újévként, tavasszal és ősszel. Ilyenkor hajtották ugyanis ki- és vissza az állatokat a legelőkről. Európában sokáig mozgóünnepként ülték, az is előfordult, hogy vízkereszt idejére esett az ünnepség. Ezt követően a XVI. századig a karácsonnyal esett egy időpontra. Végül XII. Ince Pápa 1691-ben január elsejét kihirdette az újév napjának.
Számos népi szokás, babona, tiltás kapcsolódik a szilveszterhez és az év első napjához. Protestáns hagyomány például az óévtemetés. Bizonyos vidékeken pedig – a termékenység érdekében – nyájfordítást tartottak: az állatokat felkeltették, hogy rávegyék őket, feküdjenek az egyik oldalukról a másikra.
Erdélyben egykor kiharangozták ez elmúlt évet és énekeltek az újév beköszöntével. Volt, ahol álmokból jósolták meg a következő évet, ezért fontos volt, hogy jusson idő a vigadalom mellett némi szundításra is. Egykor a falusiak számára nagyon fontosak voltak az újévi köszöntők, amelyeknek mindig pozitív tartalma volt. Még ma is él a hiedelem, hogy ami az új esztendő első napján történik, az meghatározza az egész évünket. Elterjedt népi babona például, hogy az új év első napján nem szabad megszabadulni a szeméttől, mert azzal a szerencse is távozik az otthonunkból. Nők, illetve jószágok nem végezhettek munkát ezen a napon.
Fokhagyma-kalendáriumot is készítettek: 12 gerezd fokhagymát tettek ki, és megszórták azokat sóval. Minden egyes fokhagyma egy-egy hónapot jelölt. Ha valamelyik gerezd átnedvesedett reggelre, akkor az azt jelentette, hogy abban a hónapban, amelyiket az adott gerezd szimbolizálta, sok csapadékra lehetett számítani. Az sem volt mindegy, milyen vendég érkezik a házhoz újévkor. Ha férfi jött az szerencsét jelentett, ha nő az balszerencsét. Az egészségre szintén több hiedelem vonatkozott: például friss vízben mosdottak meg annak érdekében, hogy egész évben megőrizzék vitalitásukat.
Napjainkban sokan kis dísztárgyakat – malackát, lóherét, patkót, vagy kéményseprőt – ajándékoznak egymásnak, ezzel kívánva jó szerencsét a következő évre.
A szilveszterrel járó zajkeltés sem a véletlen műve. Eredetileg az ártó, gonosz szellemeket űzték el a hangoskodással. Régen dudával, ostorral, kolomppal verték fel a falu népét. Ma már a zajkeltő eszközöket felváltotta a tűzijáték, petárda és más fülsiketítő pirotechnikai eszköz. A zajjal az óév rossz dolgait, bánatát feledtetjük el, hagyjuk hátra, hogy az új évben csupa boldogság és szerencsés történés következhessen be.
Amikor éjfélt üt az óra, koccintás előtt sokan fogadalmat tesznek. Elsősorban azért fogadunk meg dolgokat, hogy hátrahagyjuk eddigi hibáinkat és tiszta lappal kezdhessük az új esztendőt. Ez azonban mára már nem annyira elterjedt, hiszen a sok fogadalomnak többnyire nincs eredménye. Ilyenkor nagy dolgokat ígérünk meg saját magunknak, melyeket hellyel-közzel néhány hétig be is tudunk tartani, idővel azonban minden visszaáll az eredeti kerékvágásba.
A népi hiedelmek az étkezésre is vonatkoznak. Az esztendő első napján nem szabad baromfit fogyasztani, mivel az „elkaparja a szerencsét”. Sertést azonban érdemes enni, ugyanis az „előtúrja a szerencsét”. Kifejezetten ajánlott szemes terményeket, lencsét vagy babot fogyasztani, mert az sok pénzt hozhat a házhoz. Mára közkedveltek a kis falatkák, szendvicskenyerek és hidegtálak, s persze a finom sütemény sem maradhat ki a menüből.
A régi hagyományokból sok máig fennmaradt, még ha némelyik kissé formálódott is. A nagy zaj és felfordulás miatt sokan nem kedvelik az ünnepet, de azért mégis csak illik kellőképp lezárni a hátunk mögött lévő évet, s jókedvvel üdvözölni a ránk várót! A 2020-as év végét már szinte alig vártuk, s még ha kellőképp nem is tudtuk megünnepelni a lezárását, szűk családi körben azért elbúcsúzhattunk tőle.
Bár talán búcsúzkodni sem nagyon volt kedvünk tőle, inkább csak rácsaptuk volna az ajtót, hogy reménnyel teli batyuval a kezünkben rohanhassunk 2021 kapuja felé…
Támogass minket!
Támogasd Te is a Garam és az Ipoly mente lapját, a Reflex24-et, hogy a következő hónapokban is eredményesen működhessen tovább a portálunk és a havilapunk!
Támogatom a REflex24-et!
Hozzászólok