„A járványhelyzet egy eddig nem tapasztalt, jelentős stresszforrás”

Tanulmányait 1997-ben fejezte be Hradec Královéban, a Károly Egyetem Általános Orvostudományi Karán, 1998-tól Ipolyságon praktizál, 2004-től a lekéri elmegyógyintézet neurológus-szakorvosa, emellett férj és két fiúgyermek (Gábor és Gergő) édesapja. Póczik Gábor neurológussal, neuropszichiáterrel beszélgettünk járványról, óvintézkedésekről, mindezek hatásairól, védekezésről és persze arról, mi várható 2021-ben. Interjú.

Póczik Gábor Ipolyság első számú neurológusa és neuropszichiátere. Őszintén szólva a neurológiáról van némi fogalmam, de mi a dolga pontosan egy neuropszichiáternek?

A neuropszichiátria olyan régi-új szakterület, mely ötvözi magában azokat a lelki betegségeket, melyeket az agy károsodása vált ki. Fontos területe a neurológiai betegségek pl. epilepszia, agyi érbetegségek talaján kialakuló pszichiátriai kórképek, pl. depresszió, személyiségzavarok, feledékenység diagnosztizálása és kezelése. Ide sorolható korunk népbetegsége, a szellemi hanyatlás – a demencia -, illetve a demenciát kísérő többi tünet: hallucináció, különféle téveszmék tünetegyüttese.

Az előbb felsorolt kórképek között említette a depressziót, a hónapok óta tartó korlátozások, óvintézkedések és bezártság érezhetően nem tesz jót az emberi közérzetnek. Milyen hatással lehet ránk lelkileg a járványhelyzet okozta bizonytalan környezet?

Elmondható, hogy maga a járványhelyzet egy eddig nem tapasztal, jelentős stresszforrás. Tudjuk, hogy a stresszre adott leggyakoribb érzelmi válasz a szorongás, a harag, az agresszió, illetve a fásultság és a depresszió. A szorongáshoz társul egy nagyfokú bizonytalanságérzés, nem tudjuk mi vár ránk, illetve családtagjainkra. A korlátozó intézkedések megváltoztatják mindennapjainkat, úgy érezhetjük, hogy a kormány kiveszi a kezünkből a gyeplőt, amivel az életünket irányítjuk. Jelentősen lecsökken az emberek közötti személyes kontaktus – érezhetjük úgy, hogy egyedül maradtunk a félelmeinkkel.

A jelenlegi óvintézkedések az otthoni munkavégzést helyezik előtérbe, gyerekeknél az online oktatást. A kényszerített összezártság hatására növekedhet a családon belüli konfliktusok kialakulásának a valószínűsége. Ez fokozottan jellemző abban az esetben, ha a családi élet már eddig sem volt teljesen harmonikus, vagy ha valamely családtagnál már a járványt megelőzően is fennállt valamilyen pszichiátriai betegség.

A konfliktushelyzetet megfejelheti az emberek anyagi helyzetének romlása, a munkahelyi korlátozások következményeként.

A koronavírus-járvány tetőzése óta több beteg fordul Önhöz segítségért?

Úgy fogalmaznék, hogy több pszichiátriai beteg fordul hozzám, főleg depresszióval, szorongással, illetve pszichoszomatikus problémákkal (lelki alapon kialakuló testi tünetekkel).

Tudatosítanunk kell, hogy olyan világjárványt élünk át, melyre emberöltők óta nem volt példa. Szaknyelven fogalmazva akut stresszt élünk át, mely hosszú távon beivódik az emberek tudatalattijába.

Az emberek már a családtagjaikon is megtapasztalják a vírusfertőzés tüneteit, a bizonytalanságot, kiszolgáltatottságot, tehetetlenséget – ami generálja a depresszív gondolkodásmódot. Aggódik minden olyan tüneten, melyet önmagán tapasztal. Félelmeit aztán – jobbik esetben – megpróbálja szakemberrel megbeszélni.

Vannak, akik könnyebben, mások nehezebben viselik a stresszt. Mi az a pont, amikor érdemes szakemberhez fordulni?

A pandémia megtépázta magát az orvosi ellátórendszert is. Az eddig sem elégséges orvoslétszám most még gyérebb a fertőzés miatt. Nem feltétlenül helyes tehát most a teljesen halasztható, életminőséget nem rontó, ténylegesen akár évek óta meglévő panaszokkal leterhelni az egészségügyi szolgáltatókat.  Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy az emberek ne menjenek orvoshoz. Neurológiai szemszögből az erősödő fájdalmak kezelésére és a hirtelen kialakuló váratlan neurológiai panaszok kivizsgálására helyezném a hangsúlyt. 

Pszichiátriai szempontból azt javasolnám, akkor forduljanak elmeorvoshoz, mikor úgy érzik, önmaguk nem tudnak úrrá lenni a panaszaikon, tanácsra, segítségre lenne szükségük. Akik régóta használnak bizonyos gyógyszereket és állapotuk stabil, telefonon jelezzék orvosuknál, hogy gyógyszerre lenne szükségük. Hiszen a zsúfolt várótermek is növelhetik a fertőzés kialakulásának a valószínűségét.

Hogyan kezelhetjük a járványhelyzet, a karantén, a bezártság okozta stresszt, szorongást, félelmet?

Fontosnak tartom mindenki számára az egyéni védekezés kidolgozását. Kezdjük ezt azzal, hogy  kialakítunk magunk körül egy új “sztereotípiát”. Például kezdjük ott, hogy mikor reggel felkelünk, felöltözünk, amivel magunkat és környezetünket is megtiszteljük. Amennyiben home office-ban dolgozunk, alakítsuk ki napirendet, aminek nem kell percre pontosnak lennie.

Sok embernek voltak régi-új tervei, melyeket most érdemes lenne megvalósítani. Gondolok itt egy rég elfeledett hobbi leporolására, egy jónak ítélt, de időhiány miatt elnapolt könyv elolvasására, vagy új kedvtelések felé is kacsingathatunk.

Érdemes odafigyelni saját magunk fizikai jólétére is, hozzuk magunkat formába egy kis otthoni edzéssel, sétálni a családi házak udvarán is lehet, de a séta a természetben, a jó levegőn csodákra képes.

A stresszoldást mindenki a saját igénye szerint alakíthatja: rengeteg intézmény hirdet ingyenes online előadásokat, gondolok itt akár színházra, operára vagy cirkuszra. Hangsúlyozni szeretném, hogy figyeljünk oda a körülöttünk  lévő emberekre is, hiszen mindenki  másképp éli meg ezt a helyzetet. Itt a lehetőség elmélyíteni a családon belüli kapcsolatokat, beszélgetni (ami ma már kevésbé divatos), társasjátékozni vagy  közösen megnézni egy filmet. Ápoljuk továbbra is baráti kapcsolatainkat telefonon vagy online módon.

A stressz, a szorongás gondolom nem csak kezelhető, hanem akár meg is előzhető. Hogyan?

Maga a folyamat, mellyel az ember megpróbál szembeszállni a stresszel, jelenti a megküzdést, melynek két formája van. Az első módszer az, hogy koncentráljunk magára a probléma elkerülésére. Dolgozzuk ki magunkban, hogy miként fogjuk elkerülni, hogy a stressz a hatalmába kerítsen. Ez a problémaközpontú megküzdés.

A másik mód abban rejlik, hogy ha már kialakult a szorongás, bánat, depresszió, megpróbáljuk ezeket  enyhíteni. Úgymond dolgozunk magunkon, eltereljük, és másra fókuszáljuk a figyelmünket. Ideális esetben különféle relaxációs technikák igénybevételével (jóga, autogén tréning) vagy itt jön  ismét szóba a sport, a hobbi. Ha teljesen nem is előzhető meg, de nagyban csökkenthető a stresszre adott szorongás, valamint a testi-lelki tünetek súlyossága.

Mi a véleménye a szlovák kormány válságkezeléséről? 

Nem egyszerű erre a kérdésre válaszolni. Meglátásom szerint a szlovák kormány prioritásként kezeli a pandémia elleni maximális küzdelmet. Én úgy látom, sajnos ezt a harcot egy káosz lebegi körül, amit egyrészt az is okoz, hogy ismeretlen ellenséggel kell felvenniük a harcot olyan embereknek, akik ezidáig hasonló problémával még nem szembesültek.  A másik hiányosságot abban látom, hogy az egyes kormánytagok közti kommunikáció tovább élezi az emberek közt uralkodó bizonytalanságot. Hiányolok egy szakértő koordinátort, aki józanul irányítaná és eggyé kovácsolná a sokféle pozitív kezdeményezést. Véleményem szerint ez az egészségügyi miniszter feladata lenne.

Bár a kérdés nem fedi le a szakterületét, mégis kíváncsi lennék a véleményére “vakcinaügyben”. Önnek mi az álláspontja a védőoltásokkal kapcsolatban? Kell tartanunk a védőoltástól?

Szögezzük le: a 100 %-os hatékonyságot egyetlen vakcina sem tudja garantálni. Maga a Pfizer cég által gyártott védőoltás az úgynevezett mRNS-tartalmú oltás, mely nem tartalmazza a vírus teljes génállományát. Tehát nem egy legyengített vírus, hanem csak egy fehérje, mely a vírus alkotóeleme. A vakcina beadása után az immunrendszer ez ellen a fehérje ellen kezd dolgozni. Mozgósítja az immunsejteket, ellenanyagokat termel. Így aztán ha egy beoltott beteg megfertőződik, a várhatóan megfelelő immunitás révén nem jön létre súlyos betegség. Az embereken végzett tesztelés alapján a tapasztalt leggyakoribb mellékhatások enyhék voltak, és legtöbbször egy napig tartottak. Az oltás helyén jelentkező fajdalomról, fáradtságról, ízületi fájdalmakról, fejfájásról, lázról, hidegrázásról ír az aktuális szakirodalom. 

Egyelőre nincs elégséges információnk, hogy a koronavírus elleni védőoltások beadása véd-e a Covid-19 továbbterjedésétől. Amire pedig az oltóanyag gyártóinak ezidáig nem volt elég ideje, az a vakcina esetleges genotoxikus hatásáról elvégzett tanulmányok. Genotoxikus az az anyag, amely a testi és ivari sejtek örökítőanyagára hat, megváltoztatja a DNS által tárolt genetikai információt.

Véleményem szerint az embereknek egyénileg kell eldönteniük, mi jelent számukra nagyobb veszélyt: a Covid-19 minden esetleges szövődményeivel együtt vagy a vakcinától való félelem.

Ön szerint mikor várható a járvány lecsengése, mikor térhet vissza az élet a rendes kerékvágásba?

Mindenki szeretné tudni, vagy legalábbis sejteni, mikor ér véget a koronavírus-járvány, mikor lehet újra fellélegezni. Sajnos nem létezik pontos dátum, mellyel választ lehetne adni erre a kérdésre. Ennek az az oka, hogy a mai napig vannak megválaszolatlan kérdések. Nem tudjuk pontosan, hogy mennyi ideig védett az ember a koronavírus fertőzésből való felgyógyulás vagy az oltás után. Vajon szezonálissá válik-e a COVID-19 terjedése? Sok szakértőnek az a véleménye, hogy az influenzához hasonlóan évente ismétlődő kisebb-nagyobb járványokra lehet felkészülni. Szóba kerül az a lehetőség is, hogy a COVID-19 nem tűnik el teljesen, szórványos esetek nagy valószínűséggel továbbra is lesznek.

A legfrissebb előrejelzés szerint a teljes kontroll visszaszerzésére akár 5 évet is várnia kell az emberiségnek.

Egy új esztendő vette kezdetét januárban, immár 2021-et írunk. Ön mit kíván az új évben?

Azt kívánom mindannyiunknak, hogy hozzuk ki ebből a helyzetből a maximumot. Lássuk meg a rosszban is a jót, és éljünk minél teljesebb életet jó testi-lelki egészségben.

Az interjú január elején készült, a REflex24 havilap 2021/1. számában jelent meg.

Címkék: Ipolyság, járvány, neurológus, neuropszichiáter, Póczik Gábor, stressz