Három évvel ezelőtt alakult újjá a Csemadok Vámosladányi Alapszervezete

Ha nem is történelmi, de remélhetőleg jeles eseményként kerül be a falu krónikájába 2018 szeptembere, amikor is néhány elszánt helyi ember szorgalmas munkájának eredményeként újjáalakult a Csemadok helyi alapszervezete Vámosladányban.  A lelkes, tettvágytól buzgó ifjú, az MKP-tagként is ismert Sál Attila állt a közösség élére, aki lokálpatriótaként mélyen a szívén viseli magyarságunk sorsát.

Attila, mikor és hol határoztad el, hogy újraéleszted a már a kezdetektől működő szervezetet?

Községünkben egy nagyon aktív alapszervezet működött, amelyet a járás minden egyes szegletében ismertek, sőt, Tormás névvel még néptánccsoportot is működtettek. Azonban mindennek vége szakadt. Hosszú évek óta nem fejtettek ki semmiféle tevékenységet.

Sajnos községünkben semmilyen bázisa nem volt a magyarságnak, amióta a magyar tanítási nyelvű alapiskola bezárta kapuit, még inkább. Egyedül a református egyház és a helyi MKP-alapszervezet tartotta a frontot.

Éppen ezért éreztem szívügyemnek, hogy ezen nagyon gyorsan változtatni kell.

Mi volt a célod a megalakuláskor?

Elsődleges célunk nem más, mint apró lépésekkel visszaépíteni a magyar kultúra alapköveit. Minden erőnkkel azon leszünk, hogy visszahozzuk a magyarság érzését legalább nemzeti ünnepeink alkalmával. Célunk, hogy méltón tudjunk megemlékezni történelmi eseményeinkről.

Igen, emlékezni kell, mert csak a múltunkra támaszkodva tudjuk igazán jelenünket megérteni, és jövőnket megálmodni.

Továbbá természetes feladatunknak tekintjük a demográfiai változások, az asszimiláció csökkentését.

Elégedett vagy az eddigi eredményeitekkel, sikerült elérni a kitűzött célokat?

Úgy gondolom igen. A forradalom tiszteletére március 15-én, illetve október 6-án az aradi vértanúk emléknapján már három éve a helyi kopjafa árnyékában szerény, de színvonalas kultúrműsor mellett büszkén emlékezünk. Igyekszem rendszeresen vendégszónokokat hívni, hogy bátorító szavaikkal életerőt öntsenek az egybegyűltek szívébe. Nagy örömömre szolgált, hogy – a tavalyi évben először – sikerült megszervezni a magyar kultúra napját. A gazdag kulturális műsor mellett Csáky Pál, az MKP volt európai parlamenti képviselője köszöntötte a szép számban egybegyűlteket. Ekkor, a nemzeti imánk eléneklése után céloztuk meg, hogy lassan, de gyarapítani szeretnék az alapszervezetet úgy taglétszámban, mint lélekemelő eseményekben.

Nagyon komoly feladatnak tűnik, hiszen községetekben lassan húsz esztendeje megszüntették a magyar tanítási nyelvű alapiskolát, valamint a falu magyarsága a 2011-es népszámlálás után 37%-ra zuhant. 

Vámosladány magyarságának lélekszáma roham léptekkel csökken. 2001-ben még 46% körül mozogtunk, ami azt jelenti, 10 év alatt közel 10 százalékkal lettünk kevesebben, és legyünk reálisak, ez a szám az idén tartott népszámláláson sem lesz jobb, ami rettenetesen elszomorító. Itt sajnos több tényező is közreműködik.

Véleményem szerint legfőbb ok a már lassan 20 éve megszüntetett alapiskola, aminek következtében rengeteg magyar anyanyelvű szülő  szlovák iskolába íratja be gyermekét.

Sajnos többen vannak akik a másik utat választják, bár még mindig léteznek bátor harcosaink, akik hajlandóak a lévai magyar alapiskolába utaztatni  gyerkőceiket. Amíg működött a magyar gimnázium járási székhelyünkön, szinte mindegyik osztály névsorában megtalálható volt legalább egy Vámosladányból származó diák neve. Mára ezt az intézményt is likvidálták, pedig községünkkel szoros kapcsolatot ápoltak. Nem véletlenül tartották nálunk már öt éve hagyományos báljaikat. A községben élő családok számára minden évben ez nagy lehetőséget jelentett a szórakozásra, mivel ekkor tudtak többen magyar bálon, magyar közegben, magyar nótára átmulatni az éjszakát. Széles közkedveltségnek örvendett, de immár ez is már a múlté.

Vámosladány szórványvidéknek számít?

Az, hogy mit jelent a szórvány kifejezés, itt, Felvidéken nehezen tudjuk megállapítani, mivel ez elsődlegesen egy erdélyi fogalom. Véleményem szerint a  szórványvidék egy olyan vidék, ahol a magyarság elveszíti az érdekérvényesítő képességét, a saját magyar infrastruktúráját, intézményrendszerét egyre nehezebben tudja megtartani, és fokozatosan elveszíti a teret, amiben él.

Ennek következményeként kiszorul a magyar kultúra az adott térségből, nyelvi jogaink veszélybe kerülnek, és a falvak alapiskolái sorra megszűnnek, ami által a városban még ideig-óráig működőképes lesz az iskola, majd amikor a városi középiskola bezárja kapuit, na attól a pillanattól kezdve csak idő kérdése az egyetlen fennmaradt általános iskola megszűnése is. Ezt követően egyedüli közösségformáló erőként az egyház az, ami talpon tud maradni és tudja őrizni magyarságunkat.

Úgy gondolom a Lévai járás egy nagy egység, de van egy éles törésvonal, melyet a Nagysalló-Deménd főútvonal szel ketté. Az északi felén fekvő falvak szinte mindegyike a szórvány vidékhez tartozik. Matematikailag nehezen tudjuk meghatározni a szórványt, ezt csak érezni lehet. Példának okáért: azok a települések, ahol eddig funkcionált magyar tanítási nyelvű alapiskola – lásd: Garamszentgyörgy, Pozba, Vámosladány – mára már régen bedobták a törölközőt. Talán Nagysalló az egyetlen, amely még úgy-ahogy tartani tudja magát.

Utolsó reménysugárként Léván még működik egy teljes felszereltségű magyar alapiskola, azt lehetne mondani, stabil benne a gyermeklétszám, de itt is csalóka ám a dolog, hiszen az utóbbi tíz évben 100 gyerekkel kevesebben látogatják az intézményt. Egyelőre a kevés idő eltelte miatt még nem érzékeljük a gimnázium bezárásának következményeit.

Egy biztos a járási székhelyünk 8% magyarságának fiataljait összefogni művészet lesz, egy külön feladat. Elcsendesedik a magyar szó a szebb napokat is megélt városban.

Szerinted mi ebben a feladata a Csemadoknak? Hogyan lehet tagokat toborozni? Hogyan lehet megújulni?

Olyan szervezet, amely még mindig használja a tagsági igazolványt, annak az a hasznosulása, hogy az ember érez kötődést valamilyen társasághoz. Ki más tudna kultúrát szervezni, ha nem a Csemadok? Neki van már kiépített struktúrája, megélt tapasztalata, közösségformáló ereje, amely lehetőséget ad arra, hogy megemlékezzünk történelmi események alkalmával, hogy a helyi értékeket megtartsuk, és a fiatalokat bevonva a fiatalok számára szervezni tudjunk olyan programokat, ami elsősorban őket szólítja meg.

A Csemadoknak nagyon komoly reformokon kellene átesnie, hogy vonzó legyen a tizenévesek számára, de még ennek ellenére is számos fiatal tevékenykedik aktívan környékünkön is. Meg kellene érteni az idősebb generációnak, hogy egy mai tinédzsernek már teljesen másra van szüksége.

Olyan eseményeket kell szervezni, amelyek elsősorban a szórakozásról szólnak, az értékes szórakozásról. Fiatalítani kell tagságban, módszerekben, struktúrákban.

Neked, mint a helyi szervezet elnökének vannak valami konkrét terveid a jövőre nézve?

Mindenképpen szeretnék továbbra is megemlékezéseket szervezni, továbbá az idei év feladata lesz a tagtoborzás. Jövőre szeretném, ha ismételten meg tudnánk ünnepelni a magyar kultúra napját, amelyet már tavaly megszerveztünk, valamint színházi darabokat szeretnék ide csábítani, amire már volt példa a helyi Csemadok szervezésében. Álomkategóriába tartozó távoli célom egy magyar bál lebonyolítása. Ezzel is szeretném pótolni a lévai gimnázium által szervezett iskolabált.

Én hiszek a lassú lépésekben. Tudom, a szórványban folytatott munka nem hoz rögtön látványos eredményeket. Ez egy kitartó, szívós munkát igényel. Ezt nem szabad feladni. Sok-sok türelem kell hozzá, ami remélem, nem hagy cserben a terveim során.

fotók: Sál Attila archívuma

Címkék: Csemadok, Vámosladány