Körkérdés: Egység vagy kétség? Mi a véleményed a formálódó Szövetségről?

A Magyar Közösség Pártja, az Összefogás és a Most-Híd vezetői március 23-án bejelentették a három párt egyesülését.  A Szövetség névre keresztelt politikai formációt azzal a céllal alapítják, hogy megalapozzanak egy erős, egységes magyar képviseletet, illetve  véget vessenek a több, mint egy évtizedes megosztottságnak és széthúzásnak. Számos politikus és elemző fejtette ki a véleményét a fúzióval kapcsolatban, mi viszont arra voltunk kíváncsiak, mit szól hozzá az “utca embere.” Íme!

Gubík Lajos (Zselíz)

Nem vagyok politikus és politikai elemző sem, tehát csak egy naiv, mezei szavazó szemszögéből tudok véleményt mondani. Előrebocsátom, hogy világéletemben magyar pártra szavaztam. Meggyőződésem, hogy szűkebb közösségünk érdekeit hitelesen csakis saját sorainkból való emberek tudják képviselni. Ezt már (s ha már Szövetség, akkor az Ószövetségből, vagy ha úgy tetszik Tanakh-ból idézek) Mózes is tudta:

“5 Móz. 17.15 Azt emeld magad fölé királyul, a kit az Úr, a te Istened választ. A te atyádfiai közül emelj magad fölé királyt; nem tehetsz magad fölé idegent, a ki nem atyádfia.”

Az élcelődést félretéve, a név ebben az esetben kötelez. Kötelez, és többek között egy elsődleges feladatot is ró viselőjére, hogy megosztott közösségünket újra összehozza. Egy szövetségben alapszerepet játszik a szavatartás, hűség stb. Ezek a tulajdonságok szavatolják a szövetség stabilitását. Szeretnék már egyszer keserű szájíz nélkül, bizakodással szavazni. Szeretnék olyanokra szavazni, akik méltósággal, fölösleges konfliktusok nélkül, viszont határozottan képviselik érdekeinket és elvárásainkat. Mert vannak elvárásaink is, – ameddig a negyvenes évek kollektív bűnössége (kitelepítettek ivadékaként írom) fejében megpróbálkozhatnak ma is jogszerűen rekvirálni, – ameddig esetleges nemzetbiztonsági kockázatként szerepelhetünk, – ameddig nem sikerül ezt az országot hazámmá szeretni, addig vannak.

Sok szlovák barátom van, akikkel kölcsönösen tiszteljük egymást. Sok dologban egyetértünk, és vannak dolgok, amikben nem. Nem tudom elképzelni, hogy a fentebb említett elvárásokban hitelesen tudnának képviselni, pedig tényleg jó barátok. Azt, hogy segítenek – amennyiben meg tudom győzni őket az igazamról – azt igen. A Szövetség elég nagyot kanyarított a feladat- és felelősségvállalásból, adja Isten, hogy sikeresek legyenek ezek a felvállalások. Ennek sikeres teljesítéséhez viszont szükség van egy jó csapatra. Hiszem, és meg is tapasztaltam, hogy számunkra sokszor nem éppen szimpatikus embereket is meg lehet kedvelni-szeretni vagy elfogadni, csupán meggyőződés, belső elhatározás és döntés kérdése a dolog. Ez szükségszerű, mert sok sértés-bántás, tüske maradt ránk megosztottságunkból adódóan. Ebbéli döntésünk szükségszerűségének elfogadásául, segítségül szolgálhat Illyés Gyula önreflexiójának ironikus stílusú, de határozottan komoly mondandója:

“Azt, hogy a nép fia vagy, igazolnod, sejh, ma nem azzal kellene: honnan jössz, – azzal ecsém: hova mész! (Egy népfinak A Puszták Népe szerzőjének 1936)”

Ezt ajánlanám talán a szkeptikusoknak is.

A Szövetségnek azt kívánom, hogy tiszta szívvel, hitelesen tudjanak egymás szemébe nézni és kijelenteni: Ez egy jó csapat! Még mielőtt “realistáink” megköveznének naivitásomért, – én szeretnék hinni ennek a formációnak a sikerességében. Igazán hinni viszont csak tiszta, jó és igaz dolgokban lehet. Szeretném, ha megadnák nekünk ennek a hitnek a lehetőségét.

Szőllősy Péter, Ipolyság

A felvidéki magyar pártok szövetségre lépése jó hír minden itt élő magyar számára, akinek a közösség életének minősége nem közömbös. Félre kell tenni mindennemű sérelmet, és új hittel neki kell rugaszkodni, hogy magyar képviseletet juttassunk parlamentbe! Ha a Szövetségnek sikerül fiatal, lendületes tagokkal a múlt pecsétje nélküli pártot létrehozni, nagy az esély rá, hogy ez megvalósulhat.

Néhány közvéleménykutató intézmény már az egyeztetések elejétől  egy pártként kezelte a felvidéki magyarok érdekképviseletét, és ezek szerint pillanatnyilag 6% körüli a szövetség támogatottsága. Természetesen a hír még friss, és ezért néhányan emocionálisan kezelik a témát, ami nem meglepő. Időt és ezzel egyben esélyt kell adni magunknak, hogy egységesen, egy hajóban ülve evezzünk a jó irányban a cél felé!

Jámbor Mónika, Nagytúr

Nem értek a politikához, csak laikusként alkotom meg a saját véleményemet. Igazából mérges vagyok a szlovákiai magyar pártokra. Az asszimiláció kapcsán egyre kevesebben vagyunk, és a vezetőink egymás elleni harcot vívnak a pénz és a hatalom miatt. Jókor jöttek rá, hogy a “különutas politika” nem vezet célra. Akkor ébrednek fel, amikor a magyarságnak már nincs és lehet, nem is lesz képviselete a parlamentben. Nem vagyok benne biztos, hogy örülök az egységnek. Főleg, hogy ott a Bugár pártja. És ha ő már nincs is ott, nekem senki ne mondja, hogy közösen majd más politikát fognak vinni. Nem hiszem.

Csalódtam a magyar pártokban, és mérges vagyok rájuk. És az is lehet, hogy már soha nem fogok magyar pártra szavazni. Óriásit csalódtam bennük, mert nekik pont, hogy nem az utca embere a fontos, csak a hatalom, meg a saját zsebük.

Róm Mihály, Palást

Az első és legfontosabb célkitűzés a valódi egység megteremtése. Mindhárom formációnak megvannak a maga tálentumai, amiket az újonnan létrejött párt kamatoztatni tud. Természetesen az MKP adja a gerincét az egésznek, mind strukturális, mind az értékek/elvek szempontjából. Magyarságunkhoz, kultúránkhoz és nemzeti nagyjainkhoz való ragaszkodásunk mindig ,minden körülmények közt legyen alappillérünk. Ennek megtartásához kell az MKP.

A Most-Híd múltja bár engem is aggaszt, bízom benne, hogy a NAKA szépen kiszortírozza soraikból a záptojásokat és elkezdődik egy tisztulási folyamat berkeikben. A Mosttól leginkább a szlovák, vagy vegyes házasságban élő családok megszólítását várom. Fontos észben tartanunk, hogy nekünk (véleményem szerint) a déli szlovákságot is fel kell karolnunk, mivel gazdaságilag egy sorsközösséget alkotunk. Ez leginkább a megyei választásokon volt érezhető, ugyanis régiónkból az MKP jelöltek kivételével egy párt sem indított jelöltet. 

Az Összefogás csapata tehetséges, cselekvésre kész fiatalokból áll, akik magas szinten űzik az online propagandát, amire égető szüksége van az elszürkült MKP-nak. Azonban aggasztó számomra financiális hátszelük. Érezhető, ki az igazi főnök ebben a csoportosulásban, mégis az elnök egy teljesen random személy lett, amely sok kérdőjelet tesz fel bennem megválasztása körül. Félek, hogy a szponzor személye baljós árnyékot vethet a frissen kialakult egység jövőjére nézve.

Kürthy Gábor, Ipolyság

Mikor először meghallottam, mire készül az újonnan megválasztott MKP-s vezetőség, őszintén megvallva nem tudtam elképzelni, hogyan lehet egy magyar, erősen konzervatív választót összezárni egy pártba egy liberális felfogású választóval. Elég szkeptikusan álltam hozzá, és csak bizonygattam magamnak, hogy miért is lehetetlen. De az elmúlt évtized rámutatott, hogy nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy több politikai párt sikertelenül képviselje a megfogyatkozott felvidéki magyar közösség érdekeit. Ezért is támogatom a magyar pártok szövetségét, és remélem, a választók is megtalálják a közös hangot.

Végül Horthy Miklós ma is aktuális szavai jutnak eszembe – egy apró javítással a végén: “Bármit is hoz a jövendő, kérve kérek minden magyart, aki e névre méltó (…), temessen el minden pártviszályt és személyes perpatvart és csak egyetlen egy célra vesse tekintetét, fordítsa minden erejét és csakis ezért dolgozzék, meg imádkozzék. E cél mindnyájunk szent célja: A felvidéki magyarok megmaradása!”

Címkék: együttműködés, magyar közösség, magyar párt, MKP, Most-Híd, Összefogás, Szövetség