Havilapunk szeptemberi számában részleteket közöltünk egy páratlan személlyel, Dulai Ferenc nyugdíjas tanárral készült beszélgetésből. Az interjú teljes szövegét folytatásokban olvashatják hírportálunkon. Íme a kilencedik rész!
Hogy alakult családi életed?
Két lányom született, Adri és Heni. Adri, mikor leérettségizett a pöstyéni vendéglátó ipari szakközépiskolában, még egy évet járt Brünnben nyelviskolába. Ennek elvégzése után utazgatott a prágai reptérre a különböző felvételi vizsgákra. Angol nyelv egy felvételi, államnyelv második felvételi, általános tudásszint harmadik felvételi, testnevelés a negyedik, majd orvosi kivizsgálások a legvégén.
Mikor hazajött az utolsó előtti vizsga végeztével, már jókedvűen jelentette be, hogy reptéri dolgozónak már valószínűleg felveszik. A kezdők tanfolyamának végeztével kezdett repülgetni, ezért mi, szülők is elhatároztuk, hogy megteszünk vele valamilyen utat. Lehet, hogy csak egyszer sikerül ezt átélni, de legyen részünk benne. Kézenfekvő volt a Prága-Pozsony járat. Felutaztunk hát a fővárosba és haza már tényleg repültünk, életünkben először, méghozzá úgy, hogy a légikisasszonyok egyike a mi lányunk volt.
Arról nem is álmodtunk, hogy a közeljövőben hova, s hányszor repülünk még. Főleg feleségem utazgatott a nagyvilágban.
Még tanítottam, amikor Adri azzal jött haza, hogy itt van három jegy, novemberben Henivel együtt utaztok Thaiföldre. Gyorsan útra keltem Lévára, a járási hivatal iskolaügyi osztályára rendkívüli szabadságot intézni. Az osztályvezető egyértelműen nemet mondott. Maradtam otthon, Adri ment el helyettem. A következő nyáron azonban már az ő „vezetésével” jutottunk el Chicagoba és New Yorkba. Chicagoban Juhász Attiláék vendégei voltunk, akik annak idején emigráltak. Azelőtt Zselízen laktak, Attila fogorvos volt, egykoron együtt fociztunk. Felesége meg a gyógyszertárat vezette. Gyerekeink is nagyjából egykorúak voltak. Heni és az ő fiuk egy osztályba jártak. Amerikából Londonba repültünk egy idegen légitársasággal, de ott átszálltunk a ČSA gépére. A reggeli csúcsforgalomban indultunk volna, de hát a Heathrowról az nem volt egyszerű.
Várakozásunkba Adri is beleunt, s megkérdezte, nem akarok-e benézni a pilótafülkébe. Már hogyne kaptam volna a lehetőségen. Bevitt és bemutatott a két pilótának. Azok meg, hogy csak üljek le oda közéjük a pótszékre. A fejükön volt a szerkezet, amivel tartották a kapcsolatot a toronnyal. Néha beleszóltak, angolul mondtak számokat, de az indulás csak nem akart összejönni. Hirtelen azt mondja nekem a kapitány, kössem be magam, mert már mennünk is kell innen.
Odaértünk olyan helyre, ahol alattunk, fölöttünk, jobbra tőlünk, meg balra is és előttünk is igen sok repülőgép volt a légtérben. „Mit gondol, hol lehetünk most?” – kérdezte. Valahol Németország fölött, válaszolta, hiszen földrajzból érettségiztem. Hát pontosan Frankfurtot nem tudtam. Európa egyik legforgalmasabb reptere, nem csoda hát, hogy ilyen nyüzsgés van a felhők fölött is. Hamarosan társalgásunkat ismét kérdéssel szakította meg a kapitány.
„Mit gondol, miről lehet megtudni, hogy Csehszlovákia fölött vagyunk?”- volt a kérdés. Azt bizony nem tudtam. Erre mondta, hogy csak jól figyeljek lefelé, észreveszem biztosan. Valahol Aš és Cheb környékén ereszkedve értünk cseh területre. A német oldalon tisztaság, rendezett szállók, itthon meg éppen az ellentétje.
És a másik lányod?
Heni a nyitrai élelmiszeripari szakközépiskola érettségi bizonyítványával a zsebében Prágában felvételizett a cseh műszaki egyetemen. Osztályfőnöke csak hüledezve mondta, hogy iskolájukban még ilyen nem történt. Amikor a felvételi eredményeket megtudtuk, tíz tábla „Študentská pečať” csokit vettem neki. Atomkémiát ment tanulni. Egyetemi évei alatt a két testvér tartotta a kapcsolatot. Adrinak tetszett a fiatalabbak társasága, azok mega rutinosabb prágait látták benne, aki légikisasszony. Heni a diplomáját a Betlehem kápolnában kapta meg 1997-ben.
Válaszlevelükben közölték, hogy csak abban az esetben adhatnak ösztöndíjat, ha olyan iskolába fog járni, ami Szlovákiában nincs (atomkémia a mai napig sincs), ha az eredmények jók (államvizsgájának jegyei mind kitűnőek voltak) és ha az iskola kiállít egy igazolást arról, hogy náluk tanulhat.
A ceremónia után ünnepelni mentünk egy vendéglőbe. Beszélgettünk a volt főnökével, aki elmagyarázta, milyen feltételekkel folytathatná tanulmányait azon az iskolán. Akkor már különvált Csehország és Szlovákia. Heninek fizetni kellett a lehetőségért, hogy disszertációs munkát írhasson, vagy intéznünk kellett volna ösztöndíjat a szlovák államtól. Írtunk is kérvényt az Oktatásügyi Minisztériumba, Pozsonyba.
Mindent benyújtottunk postafordultával. Hamarosan jött a válasz: Szlovákia nem támogat ilyen projektet. A negatív döntés ellenére Heni Maradt a prágai iskolában, főnöke szerzett neki olyan munkahelyet, ahol megkereste a tandíját és folytathatta a tanulmányait. Készítette a disszertációs munkáját, miközben részt vett különféle konferenciákon Párizsban, Budapesten és másutt. Ekkor jött a lehetőség, hogy Floridán az óceánkutatóknál szükség van olyan szakember, aki mérni tudja a sugárszennyezését.
Adri jelenleg Prágában lakik. Mivel a közelmúltban megszűnt a cseh légitársaság, harmincegy éves repülés után az Egyetemi Kórház gazdasági osztályán részlegvezető. Egy-egy 18 és 6 éves fia és egy 6 éves lánya (az utóbbi kettő ikertestvér) van. Heni Hawaii fővárosában és egyben legnagyobb városában, Honoluluban él, óceánkutató és férjével egy 12 és 10 éves lánygyermeket nevel.
Támogass minket!
Támogasd Te is a Garam és az Ipoly mente lapját, a Reflex24-et, hogy a következő hónapokban is eredményesen működhessen tovább a portálunk és a havilapunk!
Támogatom a REflex24-et!
Hozzászólok