„Bízom benne, hogy a jó szerepek megtalálnak” – Mokos Attila színművésszel beszélgettünk

Mokos Attila színművész Zselízen született, gimnáziumi tanulmányait is szülővárosában végezte. 1984-től a Magyar Területi Színház kassai Thália Színpadának színésze. 1989-1993 között a pozsonyi Színművészeti Főiskolán tanult, majd a Komáromi Jókai Színház tagja lett, amelynek 1995-2001-ben művészeti vezetője, 1996-1997-ben megbízott igazgatója lett. 

Azt mondják, a színészetre születni kell. Te mikor hallottad meg a színpad hívó szavát? Mi szerettél volna lenni gyermekkorodban?

Nincsenek konkrét emlékeim, csak az rémlik, hogy nagy világutazásokról álmodoztam.

Hogy emlékszel vissza a diákéveidre?

Az általános iskolában egy ideig a barakkban tanultunk. A nagy kályha, amivel télen fűtötték az osztályt, sok betyárságra csábított. A gesztenye hatalmasakat durrogott benne. Jó tréfa volt. Remek, nagy iskola voltunk, sok jó tanítóval. Télen volt jégpályánk, nyáron pedig úszótanfolyamra jártunk. Számomra legkedvesebb a természetjárás volt. A gyerekkorom legizgalmasabb színtere a Schubert-park volt.

Szívesen gondolok vissza a gimis évekre is, hangulatát a mai napig érzem, bár igaz, időnként kilógtam a sorból apró lázadásaim végett. Például gyűlöltem a kötelező május elsejei felvonulásokat.

A főiskolát 1989-ben kezdtem és rögtön jött a bársonyos forradalom. Izgalmas időszak volt, a legmeghatározóbb az életemben. Rendkívül nyitott és jó képzést kaptunk, aminek köszönhetően sok nemzetközi színházi fesztiválon vehettünk részt, és hirtelen megnyílt előttünk a világ (Giessen, Párizs, Valletta, Krakkó, Zakopane, Sydney). A harmadik szemesztert Budapesten végeztem (ezt manapság Erasmusnak hívják). Remek tanárok vettek kezük alá, Iglódi István és Avar István. Az iskola mellett betekintést kaptam a fővárosi színházi életbe is.

Friss diplomásként a Komáromi Jókai Színházhoz szerződtem, és a mai napig a társulat tagja vagyok. Ez alatt a több mint harminc év alatt volt időm megismerni a felvidéki magyar színjátszást. Voltam igazgató, művészeti vezető hosszú évekig és néha embert próbáló helyzetekkel szembesültem. Gondolok itt a Mečiar-Hudec korszakra, mikor is a politikusok szemében szálka volt a színházunk.

A főiskola elvégzése után az egyik siker a másikat váltotta fel.

Nem könnyű a „siker” fogalmát értelmezni. Szívesen emlékszem vissza egy-egy alakításra, amik talán meghatározóak voltak a pályámon. Például Beckett: Godot-ra várva, Goldoni: Mirandolina-Forlipopoli, Szomory: II. József, Shakespeare: III. Richard. A „kassai Tháliás” és a főiskolai előadásokkal együtt közel száz bemutató van mögöttem. A vendégszereplések is meghatározóak voltak pályámon: Győri Nemzeti Színház, nyitrai színház (DAB), pozsonyi L+S Stúdiószínház.

A színházi rendezőkből mazsolázva Béres Attilát, Iglódi Istvánt, Verebes Istvánt, Valló Pétert, Martin Hubát és Benedek Miklóst emelném ki. Velük rendkívül izgalmas és jó volta munka.

A nézők több alkalommal láthattak filmvásznon, illetve a televízióképernyőn is.

A színpad mellett a filmesek is megtaláltak, ami külön ajándék, lehetőség a színész számára. Ugyan nem számoltam össze, de hozzávetőlegesen 25-30 filmben játszottam, beleértve az iskolai vizsgafilmeket és a tévésorozatokat is. Többször forgattam Csehországban és Budapesten is. A játékfilmek közül A lélek nyugalma (Pokoj v duši), Barackliget (Marhulový ostrov), Köszönöm, jól! (Ďakujem, dobre), Cigány (Cigán) emelném ki. Ezek a filmek voltak a legfontosabbak. Több film kijutott a nagy nemzetközi filmfesztiválokra is, például Cannes-ba, Berlinbe vagy Karlovy Varyba. Ezt sikerként könyvelem el, ami motivál is.

A felkészülés című filmmel „eljutottunk” egészen az Oscar-díj előszobájáig, és remélem egyszer talán…

Szerinted mi a színész feladata a mai időkben?

A magyar kultúra és identitás őrzése a legfontosabb feladata, küldetése színházunknak, és ez természetesen mint egyénre, színészre, rám is érvényes.

Akad-e olyan szerep, amelyet mindenféleképpen szeretnél eljátszani a jövőben?

Sosem voltak szerepálmaim, bízom benne, hogy a jó szerepek megtalálnak akár a színpadon, akár filmvásznon.

Mit jelent számodra Zselíz, ha hazajössz, mivel foglalatoskodsz?

Amikor csak az időm engedi, egy-két napra hazaugrom a szüleimhez. Legtöbbször a kertben teszek-veszek valamit, ez egyben pihenés is számomra. Ugyan szívesen jövök haza, de sajnos a városra, és a régi barátokra már alig-alig marad időm. Mit jelent számomra a szülőváros? Talán a fészek melegét, ahonnan elindultam. A gyerekkor, az iskola, a Schubert-park a CSEMADOK fesztiválokkal, a Garam meghatározóvá váltak az utamon.

Díjak, elismerések: Pro Probitate-Komárom (2009), Pro Urbe-Zselíz (2009), Moveast Filmfesztivál alakítás díja-Pécs (2009), „Igric”, a Szlovák Filmszövetség díja (2010), A Szlovák Film Akadémia „Slnko v sieti” a legjobb férfi főszereplő díja (2010 és 2014), Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja – életmű díja (2014), Ferenczy Anna-díj (több alkalommal), Magyar Érdemrend Lovagkeresztje (2015).

Címkék: interjú, Mokos Attila, színház, Zselíz