Korábban négyszer töltötte ki képviselői mandátumát; Zolcer Marián lemondását követően ismét a testület tagjává vált. Oros Zoltánt az általa kiemelten fontosnak vélt ügyekről, az Ipolyság előtt álló legnagyobb kihívásokról és jövőbéli szerepvállalásáról kérdeztük.
Miért döntött úgy, hogy a ciklus maradékában vállalja a szerepet?
Először eltökélt szándékom volt visszautasítani a lehetőséget; kiesett három év, és ez idő alatt felületesebben figyeltem az eseményeket, mint korábban képviselőként. A végső döntés meghozása előtt azonban visszagondoltam arra, hogy három éve több mint 700 ember szavazott nekem bizalmat – nem hagyhattam őket cserben.
A legutóbbi testületi ülés egyszerre volt az első az ön számára a kurrens ciklusban, illetve a 2022-es évben. Mik a tapasztalatai és benyomásai?
Úgy vettem észre, képviselőtársaim többsége pozitívan fogadta, hogy felvettem a mandátumot. Nem volt olyan napirendi pont, aminek hatására kiélezett helyzet alakulhatott volna ki; nem nyúlt hosszúra az ülés. Az eskü letétele után a Polgármester úr a helyettesére bízta az ülés vezetését, biztos valamilyen fontosabb elintéznivalója volt.
Tudna-e említeni néhány olyan ügyet, amelyek kiemelt fontosságúnak tart, az érdekükben minden követ megmozgat majd?
Nemzetiségi kérdésektől függetlenül egyetlen dolog vezérel csupán:
tegyük élhetőbbé a várost!
Minden ideköthető ésszerű döntést támogatni fogok. Korrigálni kellene például a jelenleg elviselhetetlen vállalkozói közterheket; láthatjuk, mennyi eladó és kiadó üres épület van a Fő tér környékén –
jelöljünk ki egy olyan irányvonalat, ami a vállalkozási kedvet is ösztönzi és szebbé teszi a Fő teret.
Kiemelt téma még számomra a város történelmi egyházainak támogatása, ami az elmúlt hét év alatt nem igazán alakult kedvezően. Abban a posztcovidos időszakban, amiben élünk, sokan keresik önmagukat, sokan egyre mélyebbre süllyednek, olyan lelkiállapotba, amin a történelmi egyházak aktívabb szerepvállalása segíthet. Anyagi és erkölcsi támogatásuk a város részéről elengedhetetlen ehhez a szolgálathoz.
A 2019-es ugrásszerű adóemelést 2021-ben sikerült korrigálnia a testületnek. Az ügyet Štefan Gregor polgármester összekötötte annak bejelentésével, hogy 2022 őszén nem indul újra. Hogyan értékeli a kialakult helyzetet?
A politikán belül állandó az instabil talaj, nem mindig az történik, amit a látszat diktálna. Az egyetlen dolog, ami az elmúlt hét év alatt egyáltalán nem tetszett, hogy
elmaradt a közösségépítés.
Hiába van templomunk, ha nem tudjuk megtölteni lelkekkel – arra használni az adott közeget, amire hivatott. Ez az elmúlt időszak legnagyobb mulasztása, hiányzott az emberek közötti kommunikáció, ami tíz vagy száz éve még megvolt.
A polgármester úr döntésében véleményem szerint benne van, hogy karrierjében előbbre lépjen a nagypolitika irányába. Én csak támogatni tudom, ha komolyabb tényezővé tud válni kerületi vagy országos szinten, akkor is el fog kélni a segítsége Ipolyságon.
Mire számít 2022 őszén? Esetleg van-e bármilyen személyes terve a választásokat illetően?
A politikában az ember soha nem mondhatja azt, „hogy kész, végeztem!” A megfelelő időben én is dönteni fogok, szem előtt tartva, hogyan segíthetem a legjobb tudásom szerint ezt a közösséget. Várjuk ki a tavaszt, koranyárra már körvonalazódni fog, merre indul majd a szekér. Én annyit kívánok ennek a városnak, hogy mindenki, aki pozícióba kerül, kongassa a harangot és próbálja a közösség javát szolgálni.
Ne faluvá degradálódjon Ipolyság, hanem őrizze meg központi szerepét regionális szinten!
Mit tart a legnagyobb kihívásnak, amellyel városunk közösségének szembe kell néznie hosszútávon?
Óriási hiányként élem meg a
generációkiesést:
az elmúlt harminc évben a fiatalok aktív bekapcsolódása – nem csak a politikába, hanem – a mindennapi életbe gyakorlatilag nincs jelen. Egyszerűen nincs kinek átadni a stafétát. Ennek hatásait testközelből tapasztalom azokban a szervezetekben is, amelyekben szerepet vállalok.
Szegényes a felhozatal munkahelyek terén a környéken, ezt mindenki tudja. A rátermett és tehetséges fiatalok manapság szeretnének minél hamarabb horgonyt vetni, családot alapítani úgy, hogy biztosítva legyen a jövőjük. Mindazáltal azt hiszem, hogy a vidékünk egyre élhetőbbé válik, Budapest itt van a kertek alatt, aztán Pozsony, Kassa és Bécs is egy nap alatt elérhető autóval-vonattal.
A nagyváros inkább a szórakozásról szól, a nyugodt kisvárosi környezet viszont egyre inkább felértékelődik, legalábbis ami a családalapítást, az élhetőségi faktort illeti. Ehhez hozzájárul az is, ami Nyugat-Európában zajlik: két részre szakad a társadalom a bevándorlás miatt. Mondhatom én magam világpolgárnak és liberálisnak, de azért egy bizonyos értékrendhez mégis kötődni kell.
Ipolyság rengeteget veszített az elvándorolt fiatal értelmiséggel az elmúlt húsz-harminc év alatt, közülük kevesen jöttek vissza.
Az élhető és normális környezet egyre inkább szemponttá válik, amikor valaki a lehorgonyzást fontolgatja; ez fordíthatja pozitív irányba a folyamatot, ennek megteremtésén kell dolgoznia közösségünknek.
Támogass minket!
Támogasd Te is a Garam és az Ipoly mente lapját, a Reflex24-et, hogy a következő hónapokban is eredményesen működhessen tovább a portálunk és a havilapunk!
Támogatom a REflex24-et!
Hozzászólok