Izgatottan kezdtem készülődni szombat délelőtt. Részt veszek az ipolysági cserkészcsapat újraalakulásának 30. évfordulós ünnepségén. Sosem voltam cserkész, mégis ott leszek. Az izgatottság mellett megnyugvással tölt el, hogy 2022. november 12-én egy több évtizedes dolog végre elrendeződik.
Az ünnepség szentmisével kezdődött a római katolikus templomban, ami az elmúlt évekért tökéletes hálaadási helyszínnek bizonyul. Megható a hangulat, cserkészek ministrálnak, a prédikáció témája is az adott alkalomra épül. A mise hangulatát emeli az énekeket kísérő gitárszó is. Minden korosztály képviselteti magát, a legkisebbektől a hosszabb cserkészmúlttal rendelkezőkig. Tekintetem egy pad szélére helyezett cserkészkalapra szegeződik, igazi cserkész jelkép a beletűzött árvalányhajjal.
A szentmise után a program faültetéssel folytatódik a Pongrácz Magyar Közösségi Ház udvarán, ami rendszeresen otthont ad a cserkészeknek. Mint kiderült, már második alkalommal ültet fát a csapat Ipolyságon. A cserkészcsapat parancsnoka Katona Attila és a vezetők keze által elültetett tölgy a csapat jövőbe vetett hitét is jelképezi. Eszembe jut a gondolat, hogy múlt nélkül nincsen jelen és tervezett jövő, majd nyugtázom magamban, hogy a múlt felidézése most az én ajándékom lesz a cserkészcsapat számára.
A rendezvény az ipolysági városháza dísztermében folytatódik. A sok vendéget és helyi résztvevő cserkészeket kedves fogadtatás, terített asztal várja. A terem karzatán kifüggesztve a cserkészcsapat zászlaja, és a különböző táborokban alkotott zászlók, emlékek. A résztevevőket az újra alakult csapat történetéből, nyári táborokról emléket állító kiállított fotók várják, amik előtt szívesen „nosztalgiáznak” a cserkészek.
Az ünnepségen az egyik szervező, Baláž Henrietta idézte fel az újra alakult csapat történetét, felsorolva a csapat vezetőit, akiknek egyesével köszönetet mondtak, és emlékül meg is ajándékozták őket. A parancsnokok között voltak többek között: Králik Ferencz alapító, Klukon Tibor, Jusztin Czaudt Éva, Szabó (Holló) Katalin, Zachar Pál és Katona Attila, aki jelenleg is a cserkészcsapat vezetője.
Az esemény neves vendége, a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség ügyvezető elnöke, Csémi Szilárd nemcsak a 30 éves újra alakulás jubileumáról, hanem az ipolysági cserkészcsapat megalakulásáról is említést tett, ami 1927-ben történt, és amelynek 95. évfordulója is van 2022-ben. Akkor még a csapat Mikszáth Kálmán néven alakult meg. Majd az első bécsi döntés után vette fel a Szent Imre nevet. Akkor még mint 122. számú Szent Imre Cserkészcsapat létezett. Legfontosabb mondata mindent összefoglalt: „a cserkészek összekötik a múltat, a jelent és a jövőt.”
Katona Attila, a jelenlegi parancsnok, megköszönte a gyerekeket bizalommal átadó szülőknek, hogy gyermekeiket a cserkészet útjára léptetik. Valamint nyugtázta, hogy az igazi öröm az, amit megoszthatunk másokkal. És a cserkészek mindig ott vannak egymásnak.
Attila beszéde után az egykori parancsnok, Jusztin Czaudt Éva kért szót, aki kiemelte, hogy a sikeres jövőhöz arra is szükség van, hogy ismerjük és megbecsüljük a múltat is. Majd felvezette, hogy kicsit ismerjük meg a cserkészcsapat múltját is.
Ekkor következett a csapat ajándéka, mert hiszem, az „ünnepeltnek” ajándék is jár. Mégpedig egy könyv, ami valamikor 1945 előtt még a 122. számú Szent Imre Cserkészcsapat tulajdona volt. A könyvet a nagyapámnak, Kuzma Józsefnek adta egykori kollégája, Kulcsár úr, ami az édesapjától került hozzá, aki a könyvbe a következőket írta bele saját kezével:
“122. sz. Szt. Imre Cserkészcsapat Könyvtárából az orosz megszállás előtt elhoztam. A könyv a cserkészcsapat tulajdonát képezi és azt a csapat újraalakulása után szintén visszaszolgálom a rendeltetési helyére.
Kelt Ipolyság, 1945. nov. 24. aláírás: Kulcsár”
Ezt a könyvet két éve találta meg édesanyám a nagyapám régi dolgai között, majd felhívott, hogy a könyvet vissza kellene adni a cserkészcsapatnak. Erre ez a jubileum most kitűnő alkalomnak bizonyult. Majd a könyvet átadtam Katona Attilának, a csapat vezetőjének, hatalmas megnyugvást érezve, hogy most már a könyv a helyére került. A könyvben megtalálható több helyen 1927-es évszámmal a cserkészcsapat akkori bélyegzője, valamint még egy értékes pecsét a következő szöveggel: FELVIDÉKÉRT „MAGYAR A MAGYARÉRT”. A könyv az 1848/49-es szabadságharcról szól a serdültebb ifjúságnak, elbeszéli Gracza György, címe: Talpra magyar!…
Itt az én küldetésem véget is ért. Az ünnepi programot követően különböző szórakoztató közösségi programokon vehettek részt a jelenlévők. Volt közös tánc, kézműveskedés, emlékérmét lehetett „gyártani”, idővonalat rajzolni.
Jusztin Czaudt Éva, a csapat parancsnoka volt közel 10 évig. Mint elmondta, mindig örömmel gondol vissza ezekre az évekre, a csapat vezetését küldetésnek tekintette. Viszont örömmel adta át a parancsnokságot Zachar Palinak, mivel már előre látta benne a tökéletes vezetőt.
Zachar Pál, a csapat egykori parancsnoka, jelenleg Ipolyság város polgármestere elmondta, hogy nagyon örül a jubileum kapcsán megrendezett ünnepségnek, ahol találkozhat a régi csapattársakkal, és örül, hogy ennyien eljöttek a rendezvényre.
Támogass minket!
Támogasd Te is a Garam és az Ipoly mente lapját, a Reflex24-et, hogy a következő hónapokban is eredményesen működhessen tovább a portálunk és a havilapunk!
Támogatom a REflex24-et!
Hozzászólok