A Sacher család és ínyencségei hódító útjukon Léván

Március 7-én a lévai Reviczky Házban került sor a Reviczky Társulás berkein belül működő helytörténeti és irodalmi szakosztályok közös rendezvényére, melynek témája a híres Sacher család története és zselízi kötődései, valamint a róluk szóló nemrég megjelent kiadvány lévai könyvbemutatója volt.

A délután külön értékét adta, hogy a téma előadói, annak legnagyobb ismerői és a könyv szerzői, Kepka Márk, a zselízi Sacher Polgári Társulás elnöke és dr. Csonka Ákos, a társulás történésze, zselízi helytörténész voltak. A becses előadókat és az érdeklődő közönséget Müller Péter, a helytörténeti szakosztály vezetője köszöntötte sok szeretettel. Örömét fejezte ki, hogy az eseménynek köszönhetően a lévaiak a régió újabb különleges értékeit ismerhetik meg.

Ezt követően Kepka Márk és Csonka Ákos röviden bemutatták a 2016-ban Zselízen alakult Sacher Polgári Társulást, mely a városhoz több szálon kötődő Sacher családról nevezte el magát. A társulás célja Zselíz történelmi és kulturális értékeinek ápolása, a helyi lokálpatriotizmus erősítése, a város kulturális és társadalmi életének támogatása, valamint belföldi és külföldi hírnevének népszerűsítése. A társulás Sacher-torta-sütő versenyt és egyéb népszerűsítő rendezvényeket szervez, de a népszerű érdesség a helyi cukrászdában is kapható.

Majd a két előadó számtalan kordokumentumot felvonultató, gazdag vetített előadásban mutatta be a Sacher család történetét.

Megtudhattuk, hogy Franz Sacher 1816-ban Bécsben született. Az édesszájú Metternich herceg bécsi palotájában szolgáló 16 éves szakácsinas konyhafőnöke betegsége idején alkotta meg – Metternich herceg  és vendégei nagy megelégedésére, az akkor kísérleti jelleggel készült, később róla elnevezett és az azóta világhírűvé vált Sacher-tortát.

Mesterlevele megszerezése után az Esterházy család szolgálatába állt. 1842-től a magyar arisztokrata család zselízi birtokán tevékenykedett és családjával a zselízi kastély melletti házban, a mai Sacher Házban (zselízi Magyar Házban) lakott, 1843. február 8-án itt született meg a fia, Eduard Sacher. A Sacher család 1842/43 telét bizonyíthatóan Zselízen töltötte.

Miután Franz Sacher befejezte nem túl hosszú szolgálatát az Esterházyaknál, gróf Széchenyi István hívására előbb az akkori magyar fővárosba, Pozsonyba ment, ahol a családfő a tiszti vendéglőnek számító „Úri Kaszinó” konyháját vezette. Mellette a Pozsonyban kikötő dunai gőzösöket is ő látta el élelemmel. Majd a Pesti Vigadó konyhafőnöke lett, és a Dunagőzhajózási Társaság éttermeinek vezetését vette át. Az 1848-as forradalmat követően aztán végleg hazatért Bécsbe, később pedig Badenben telepedett le, ahol 1907-ben bekövetkezett haláláig élt.

Eduard Sacher a vendéglátást választotta élethivatásnak. Bécsben Demel császári udvari cukrász kávéházában töltötte inaséveit, ahol meggondolatlanul átengedte a „Sacher-torta” szabadalmi jogát. Ez okozta a Sacher és a Demel család között a Sacher-torta védjegyéért folytatott vitát (az ún. sütiháborút), mely 1938 és 1963 között elhúzódó bírósági perhez vezetett.

Eduard Sacher Bécsben nyitott delikáteszboltot és továbbfejlesztette a Sacher-torta receptjét. 1873-ban a Kärntner Straßén párizsi mintájú szeparékkal elegáns vendéglőt nyitott, melynek olyan sikere volt, hogy 1876-ban már a bécsi opera tőszomszédságában szállodát alapítottak Hotel Sacher néven, mely a mai napig működik.

A Wiener Zeitung 1888. évi száma arról számol be, hogy a bécsi Sacher cukrászda napi 200-400 Sacher-tortát állít elő, melyeket Berlinbe, Párizsba vagy Londonba szállítanak. Eduard Sacher 1892-ben fiatalon, 49 évesen hunyt el. A szállodát felesége, Anna Sacher vitte tovább és egy ideig még idősödő apja is segítette a Sacher családnak világhírnevet hozó vállalkozást, de fiai már nem tudták megőrizni a családi örökséget. A Hotel Sachert örökösei eladták, ám a Sacher-torta és védjegy él és virágzik a mai napig.

A „Csokoládéba öntött isteni adomány” címet viselő kiadvány könyvbemutatója során további érdekességeket tudhattunk meg a Sacher családról, zselízi vonatkozásairól és magáról az ínyencségről.

A nemzetközi elismertséget jelentő siker mögött három személy áll. Franz Sacher, a Sacher-torta ősét megalkotó mesterszakács, aki kifinomult ízvilágú, változatos étkeivel kápráztatta el az osztrák–magyar főnemesség legjavát. Eduard Sacher, Franz Zselízen született fia, aki szívós üzletemberként létrehozta a bécsi Hotel Sachert és végső formába öntötte a Sacher-torta receptjét, megismertetve a világgal e csodálatos édességet. Továbbá meghatározó szerepet játszott a sikerben Anna Sacher, Eduard özvegye, aki karakán természetével a Monarchia közéletének központi alakjává vált, titokzatosságával és elszántságával megteremtette a napjainkig élő Sacher-hagyományt.

Az ő ötlete volt a Sacher szállodába francia hangulatot vinni, a szeparés vendéglátással pedig az akkori normák által nem elfogadott társadalmi rétegek találkozását tette lehetővé. Az akkori arisztokrácia és a mágnások szeparés találkozóit a szállodán belül a legnagyobb diszkrécióval kezelték. Akkoriban úgy mondták, hogy a Monarchia nagy ügyei a bécsi Sacher Szállodában dőltek el. A császári udvar, főurak, királyok, művészek és tudósok sora látogatta a hotelt, ott megszállni rangot és presztízst is jelentett. A bemutatott nagyon szép kiállítású kiadvány, mely a Sacher Polgári Társulás és a budapesti Nemzetstratégiai Kutatóintézet határon átnyúló gasztrokulturális együttműködésének köszönhetően született meg, főleg e három személyre fókuszál.

Az eredeti Sacher-torta mai napig Bécs kulturális és kulináris királyi szimbóluma.

A kötet szerzői a Hotel Sacher-be is ellátogattak, ahol a legfelső vezetők fogadták őket és amikor tudomást szereztek arról, milyen módon kívánják a Sacher családot és édességüket népszerűsíteni, még bútorokat is kaptak a zselízi Sacher Ház berendezéséhez.

A zselízi Sacher Házon két tábla is őrzi a neves „albérlők” emlékét, melyet nagy valószínűséggel az utolsó zselízi grófnő, Coudenhove – született Breuner – Ernesztina készíttethetett, illetve egy 2003-as, melyet a Csemadok és a Rákóczi Baráti Társaság állíttatott.

A szerzők kiemelték, a Sacher-hagyomány egy olyan értékes kincs, amire méltán lehet büszke Zselíz, a szűkebb és a tágabb régió is. Ez lehet az egyik kitörési pontja ennek a térségnek turisztikai szempontból.

A Sacher-torta nem egy bonyolult desszert, mindössze három összetevője van. Piskótatészta, csokoládé és sárgabaracklekvár. Ennek ellenére trezorban tartják az eredeti receptjét, s világhírnévre szert tett titkát a szakemberek szerint az összetevők, azok frissessége, a felhasznált csokoládé minősége és mennyisége, valamint az elkészítés módja adja.

A tartalmas előadást és könyvbemutatót id. Ševeček Judit, az irodalmi szakosztály vezetője méltatta és az előadóknak és szerzőknek emlékoklevelekkel, valamint lévai magyar könyvcsomagokkal köszönte meg a tartalmas délutánt.

Az esemény végén az előadók Sacher-kockákkal kedveskedtek a jelenlévőknek, az édességet a zselízi Betti cukrászda készítette, az eredeti recept alapján.

Aki aznap ellátogatott a Reviczky Házba, szellemi és gasztronómiai élményben is részesült.

(Müller Péter/Felvidék.ma)