Néhány éve összefogott három fiatal zenész Ipolyság környékéről és megalapították a Music is Theirs nevű zenekart. Elsősorban szórakoztató, mulattató zenét szeretnének játszani különböző rendezvényeken, a közönség minden kívánságát teljesítve. Noha a legidősebb tag is csupán tavaly kezdte az egyetemet, mindhárom fiatalember életének szerves részét képezi a zenélés, akár az MiT kötelékén túl is. Egy verőfényes szombat délelőttön többek közt arról beszélgettem velük, hogyan elemzik menetközben a közönség reakcióit, miként találtak egymásra, és arról, hogyan fonódott össze életükkel a zene.
Kezdjük azzal, hogy bemutatkoztok! A kötelező körökön túl meséljetek a zenei múltatokról, jelentekről és akár a terveitekről is.
Krisztián: Tauber Krisztián
vagyok. Tavaly kezdtem informatikai szakra járni Budapestre. 2013-ban kezdtem
zenélni. Édesapám gitárjátéka nagyon megtetszett. Eldöntöttem, hogy én is
megtanulok. Először magánórákat vettem egy rokontól, aztán elvégeztem a
Művészeti Alapiskola alapfokú képzését. Közben elektromos gitáron játszottam
egy akkoriban alakult könnyűzenét játszó formációban. Az MiT-ben is főleg
gitározom, meg éneklek. Mindig is nagyon tetszett a hegedű, most végre nekiálltam
a tanulásnak. Később majd beépítjük a mulatós repertoárba. Aztán most vettem
még egy basszusgitárt, azt a másik zenekaromban használom majd…
Máté: A nevem Fábián Máté Tibor. A Fegyverneki Ferenc Közös Igazgatású Katolikus Iskola diákja vagyok már lassan 12 éve. Kiskoromban eldöntöttem, hogy a zene irányába fogok elindulni.
Az volt az álmom, hogy kántor lehessek. Mindig a falusi kántor mellett ültem a templomban. Ha pedig lagziba vagy szülinapra mentünk, mindig áhítattal álltam a zenekarok előtt. Amíg a többiek táncoltak, én csak tátott szájjal néztem, hogy mit is csinálnak a zenészek.
Aztán karácsonyra kaptam egy játékszintetizátort és azon kezdtem ügyeskedni. Később beírattak zeneiskolába. Nagyon örültem, hogy Kanta Gábor tanított, aki szintén kántor és zenekarban is játszik. Ő a példaképem, ha lehet így fogalmazni. Én is zenéltem a bandában, amit Krisztián említett, viszont az feloszlott. Utána jött az ötlet, hogy kellene egy másik, ami a mulattatással foglalkozik. Ehhez kapcsolódik, hogy most harmonikázni tanulok. Ha Krisztiánnak már jól fog menni a hegedű, nekem meg a harmonika, lemegyünk majd nótázni a vendégek asztalaihoz.
Zoltán: Én Straňák Zoltán vagyok. Jelenleg középiskolai tanulmányaimat végzem a Szondy György gimnáziumban, Ipolyságon. Édesanyám szerette volna, ha valamilyen hangszeren játszok. Így kerültem a zenei pályára. Eleinte vonakodtam, nem igazán tetszett az ötlet, de az évek során megszerettem a zenélést. Mára már közel áll hozzám. Jelenleg két hangszeren játszok. A zeneiskolát furulya szakon kezdtem, az a kötelező hangszer a fúvósoknál. Aztán klarinéttal folytattam. Jelenleg a zeneiskola második fokozatát végzem, harmadikos vagyok. Az MiT-hez úgy kerültem, hogy az egyik bálon megszólított Máté, lenne-e kedvem csatlakozni. Rövid gondolkozás után mondtam egy határozott igent. Ez tavaly novemberben történt. Decemberben volt az első próba. Klarinéton játszom és éneklek. A jövőben szaxofonozni szeretnék, de ez még a jövő zenéje. Különben egész jól beilleszkedtem, most is próbálni megyünk majd az interjú után…
Eláruljátok az MIT jelentését?
Máté: Music is Theirs, azaz övék a zene. Vagyis a miénk.
Honnan jött a név? Ki találta ki?
Máté: Krisztián az ötletgazda…
Krisztián: Igazából úgy jött, hogy szerettünk volna poénos nevet. Korábban Deluxe néven futottunk, de később kiderült, hogy már foglalt. Aztán felvetettem, hogy MiT (emájtí). Mindjárt kérdezték a többiek, hogy ez MiT jelent. Először még előttem sem volt tiszta, viszont utólag találtunk benne értelmet: Music Is Theirs.
Mikor volt az első fellépésetek?
Krisztián: Egy farsangi bál volt. A Katolikus Iskola 8. osztályának játszottunk. Nagyon jól sikerült, a visszajelzések is nagyon pozitívok voltak. Bebizonyosodott, hogy megéri folytatni.
Máté: Olyan két éve, 2018-ban.
Zoltán: Nekem az első fellépésem a MiT-vel 2020 januárjában volt, egy születésnapi rendezvényen. Én csak később csatlakoztam. Az volt az első tapasztalatom, nagyon jól éreztem magam.
Az MiT-n túl mi az, amire büszkék vagytok a zenei karriereteket illetőleg?
Krisztián: A suliban volt egy versmegzenésítő zenekarunk, a Piano. Többször is részt vettünk a Tompa Mihály szavaló- és versmegzenésítő versenyen, ahol egyszer elértük az aranysávot és kétszer az ezüstöt. Erre igazán büszke vagyok. Aztán volt Balassagyarmaton egy népdaléneklő verseny, ott is elnyertem az arany minősítést.
Máté: Én is sok énekversenyen megfordultam. Ipolynyéken, a Palócföldi csalogányon, szinte minden évben aranysávot kaptam, amíg be nem fejeztem az alapiskolát. A Balassagyarmati Szent Imre Énekversenyen voltam első és második helyezett is. Harmadikos koromban a Pátria Rádió karácsonyi műsorában szerepeltem. Az már nagyon rég volt mondjuk. A legbüszkébb viszont arra vagyok, hogy kántor lehetek két faluban és helyettesíteni is járok több helyre, ha szükséges.
Zoltán: Több zeneiskolás versenyen vettem részt. Most is készülök egyre. A versmegzenésítő versenyen, amit Krisztián említett, mi is ezüstsávot nyertünk tavaly. Idén is megmérettetjük majd magunkat. A versenyek mellett még két másik formációban játszom, egy népzenekarnak és egy popot-rockot játszó bandának vagyok tagja. Kiemelném azt is, hogy énekelni a Bartók Béla Ifjúsági Vegyeskarban tanultam. A Sendergő Néptánccsoportnak is tagja vagyok, ahol szintén hasznát veszem az énektudásomnak.
Zoltán említette, hol tanult énekelni. Gondolom, nektek is van énekkaros múltatok…
Máté: Persze, mindketten benne voltunk a Wollent Andrea tanárnő vezette énekkarban.
Szóval mindhárman énekeltek az MiT-ben is?
Krisztián: Pontosan. Több szólamban. Egészen konkrétan olyan szerepkör sincs igazán, mint a frontember. Az éneklésen hárman osztozunk. Előre betanult szövegek sincsenek, már ami a felvezetőket illeti. Esetleg majd a lagzikra, de jelenleg az a része improvizáció. Ha valakinek eszébe jut valami jó két szám között, az mondhatja.
Ha már itt tartunk, a számlista is rugalmas. A közönség reakciói alapján változik. Látjuk, hogyan viselkednek, ha mulatós, ha lassabb számok vagy rock szól. Érződik, hogy a magyar vagy a szlovák számok fekszenek jobban, esetleg az angol…
Konkrétan mulattató élőzenét játszotok, ez egyfajta szolgáltatás. Milyen célközönségnek szánjátok a zenéteket?
Máté: Nemrég léptünk fel az Esküvői Kiállításon, itt Ipolyságon. Szóval szívesen vállalunk már lagzikat is. Aztán céges bulikat, szülinapokat, bálokat, szalagavatókat…
Zoltán: Szóval a fő cél tulajdonképpen a mulattatás. Élő zene biztosítása különböző rendezvényeken.
Tehát az MiT-n belül saját számokat, lemezt nem is terveztek?
Krisztián: Igazából gondolkodunk egy ilyen irányvonalon is…
Zoltán: Viszont a jelenlegi célunk a repertoárunk bővítése. Olyan slágerekkel, amiket ismer és szeret a közönség. Fontos lenne még további hangszerek beépítése is…
Krisztián: Azért lehet, hogy majd írunk egy-két mulatós számot és majd meglátjuk, mennyire pattog rá a nép…
Szóba került már, de meséljetek részletesebben az általtok nyújtott zenei kínálatról.
Máté: Mulatós, rock, klasszikus slágerek, rock and roll, retro. Éneklünk magyar, szlovák, angol és spanyol nyelven.
Krisztián: Meg majd a jövőben olaszul is. Igazából nagyon sok színű. Nótázni is készülünk, sőt az utolsó alkalommal a szünetben már élőben is kipróbáltuk ezt a műfajt.
Melyik stílus a legközkedveltebb? Gondolom, közönségfüggő és eseményfüggő is ez a kérdés.
Krisztián: Talán a legpopulárisabb a mulatós, de ahogy mondod, közönségfüggő. Volt olyan buli, ahol nagyon szerették a rockot. Már akkor felélénkült a közönség, amikor meglátták, hogy előveszem az elektromos gitárt. Viszont olyan is volt, hogy amikor elkezdtünk rockot játszani, láttuk, hogy sokan leültek. Hasonló eset történt már a lassú számokkal is.
Nem mindig vannak kellő hangulatban az emberek hozzá. Olyankor mindjárt váltunk az irányon, a lényeg, hogy a közönség jól érezze magát.
Máté: Az is előfordult már, hogy a szervezők maguktól nem oltották el a villanyt. Alig táncolt valaki, úgyhogy kézbe vettük a dolgokat és lekapcsoltuk mi magunk. Viszont olyan is volt, hogy a kivilágított teremben tele volt a táncparkett. Soha nincs előre megírt forgatókönyv…
Gyakran kérnek számokat a közönségből?
Máté: Persze, rendszeresen. Hallottam már olyat, hogy valaki azt mondta, ő nem zenegép, de mi az ilyen kéréseket szívesen teljesítjük.
Krisztián: Szeretjük az ilyet, mert nekünk is kihívás. Ha el tudjuk játszani, eljátsszuk és a közönség is elégedett.
Van-e valamilyen zenekar, ami hatással van rátok? Akik a példaképeitek?
Máté: Számomra úgymond a Kanta fivérek.
Krisztián: Ami a másik zenekaromat illeti, amelynek a neve Kingfishers, olyan magyar zenekarok hatottak ránk, mint az AWS és a Leander Kills. Az MiT-vel kapcsolatban én is csak a Kanta fivéreket tudom mondani.
Mi mindent terveztek még ebben az évben?
Zoltán: Várjuk a felkéréseket. Van már néhány most is: bálok, falunapok.
Máté: Nem bánnám azért, ha több lenne. Azért ez még alakul, mert csak most kerülünk be igazán a köztudatba. Várjuk majd az interjú hatását is…
Igyekszem majd…
Krisztián: Meg olyan felkérés is volt, amit mi nem tudtunk vállalni, mert nagyon sok a program a nyárra. A tavalyi év alapján biztos vagyok benne, hogy lesz jó pár esemény, ahol megjelenhetünk. Az Esküvői Kiállításon való szereplésünk óta a lagzikra is számítunk már.
Máté: Kértek fel teljesen szlovák bálra és szalagavatóra is, de azt sajnos nem tudjuk elvállalni. Fele-fele arányban még működhet, de teljesen szlovákul nem, hiszen főleg magyar a repertoárunk.
A fellépések során biztos történnek vicces esetek is. Zárszónak meséljétek el a legemlékezetesebbeket!
Krisztián: Volt egy szüreti bálunk Felsőtúron. Én nagyon jól éreztem magam. Táncoltam a színpadon, amíg Máté szólózott és a rázkódó padló miatt eldőlt a gitárom. Jó nagyot koppant, akkor azért húztam a szám.
Aztán az István napi bálon, Ipolybalogon történt: annyira jó volt már a hangulat, hogy két srác előre rohant két üveg felrázott pezsgővel és kaptunk belőle bőven mi is. Igazából a saját szemszögünkből nem is volt olyan vicces, főleg a hangszereket féltettük.
Máté: Kellemetlen, mert a magas szintű elektronika és a hangszerek elég drágák. Aztán minden ragadt, ott helyben kellett megtisztítani a szintetizátorom billentyűit. Krisztiánnak összeragadtak a kottái.
Zoltán: Sok minden belefér, nagyon elnézőek vagyunk, hiszen a lényeg a jó hangulat. Utólag mi is nevetünk a hasonló helyzeteken, de ott helyben nem mindig annyira jó poén…
Amint visszatért az élet a megszokott kerékvágásba, rendezvényszervezéssel kapcsolatban keressék bizalommal a MiT zenekart a következő e-mail címen és telefonszámon.
E-mail: mitzeneszek@gmail.com
Telefonszám: +421 915 344 146
Morva Mátyás
Támogass minket!
Támogasd Te is a Garam és az Ipoly mente lapját, a Reflex24-et, hogy a következő hónapokban is eredményesen működhessen tovább a portálunk és a havilapunk!
Támogatom a REflex24-et!
Hozzászólok