Mikeš Erik: Máltán keresztül vezetett az út Zselízről a II. ligás Komáromba, cél a legmagasabb szint elérése

Hét hónapos kihagyás után, ismét kényszerpihenőn a Komáromi FC egyik legjobb játékosa, a zselízi Mikeš Erik. A kombinativitásáról híres középpályásnak Nyitra elleni kupameccsen újult ki a térdsérülése.

Hogy érzed magad?

Köszönöm jól, csak a sérülésem bosszant nagyon. Hét hónapot hagytam ki, ami egy focistának, aki imádja a labdát, maga a rémálom. A keresztszalagjaim szakadtak el a bal térdemben, ami sajnos lassan jön rendbe. Bár már a nyáron úgy éreztem, teljesen rendben vagyok, az orvosok még nem engedtek játszani. Bár a felkészülés során már kezdtem edzeni és egy-egy meccsre is beállhattam rövidebb időre. Fokozatosan tértem vissza, aminek nagyon örültem, ki voltam már éhezve a focira. Aztán, amikor úgy éreztem, már teljesen terhelhető vagyok, ismét visszazuhantam a kezdeti stádiumba.

22 éves vagy, még karriered elején jársz, hol kezdted a focista pályát, hogy jutottál Zselízről Komáromba?

Az alapokat Zselízen kezdtem, aztán hamar Lévára kerültem, 15 évesen pedig Trencsénbe. Onnan töltöttem egy évet Nemsován, ami a Trencsén B csapatának számított. Aztán Máltára kerültem vendégjátékra, a Mosta FC-be. Fél évre szólt a szerződésem, de végül csak 2 hónapig maradtam, nagyjából 8-10 meccset játszottam ezalatt. Nem éreztem túl jól magam. A környzet szép volt, de én focizni mentem, nem kirándulni. Nem tetszettek a körülmények, nem is igazán értettem, hogy mi hogy zajlik abban a klubban, jobbnak láttam hazajönni Trencsénbe. Innen kerültem Vágújhelyre (Nové Mesto nad Váhom), ahol egy évet töltöttem a második ligában, de kiesett a csapat.  Ekkor hívtak Komáromba, ahova szívesen jöttem. A sérüléseket leszámítva megtaláltam a számításaimat. Profi hozzáállás, fejlődő körülmények, jól érzem itt magam.

Nem ismeretlen számodra a legmagasabb osztály sem, játszottál az első ligában is.

Igen, még Trencsében, 3 meccsem van a Fortuna Ligában, 9 meccset pedig kupában játszottam. Alig múltam 18 éves, amikor bemutatkozhattam. Sőt, nemzetközi bemutatkozásomra is sor került a Ljubjana ellen a Bajnokok Ligája selejtezőkörében.

A téli szünetet a tabella második felében, a 12. helyen töltitek. Tavaly az élbolyban végeztetek, hallani lehetett egy esetleges feljutásról is.

Az idén úgy tűnik, nem a feljutásért fogunk harcolni. Nagy változáson esett át a tavalyi csapat. Több meghatározó játékos elment, összesen kilencen. Többünk sérülésekkel küszködik, tehát szinte egy új csapatot kellett építeni. Jó játékosok érkeztek, elég ha csak a párkányi Saláta Kornélt említem, de Sandal Dominik, vagy a Magyarországról érkezett U-válogatottak is jól beilleszkedtek, csak idő kell még az összeformálódáshoz. Egy újonnan érkezett játékosnak fel kell vennie a ritmust, mert eltérhet a stílus attól, ahonnan jött. Amire kész lesz az új stadion, remélhetőleg a csapat is összeáll, hogy szép eredményeket érjen el.

Mik a terveid a jövőre vonatkozóan?

Focizni. Ez a két hosszú kényszerpihenő lelkileg is megvisel. Látom gurulni a labdát és nem rúghatok bele, de megtanultam a leckét, inkább várok még egy-két hetet, végzek plusz rehabilitációs gyakorlatot, csak ne újuljon kis ismét a sérülés. Bár azt mondták, hogy nem függött össze és bármikor újra elszakadhatott volna. Újra fel kell építeni magam és visszaszerezni a régi formámat. Mindenképpen szeretnék nagy eredményeket elérni Komárommal és a csapat segítségére lenni akár egy feljutást illetően is. Aztán, hogy mit hoz a jövő, az majd kiderül, szeretnék minél jobb eredményeket és szép sikereket elérni, akár ezzel a csapattal, de ha jönne egy nagyobb lehetőség külföldön egy erős bajnokságban, ott is szívesen kipróbálnám magam. De egyelőre mindig a következő szintet tartom szem előtt.

Csonka Ákos

Címkék: futball, KFC, Málta, sport, Zselíz