Ma reggel munkába tartottam, és figyeltem a busz ablakából az aranyló búzamezőket. Egy mondat jutott eszembe, lehet épp a mai “Péter-Pál” napja miatt:
„Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.”
Szinte félhangosan mormoltam az imát, nézve a búzát. Nem éppen ideális az idei termés. Amikor esni kellett volna az esőnek, hogy nőni tudjon a gabona, szárazság volt, így alacsony maradt. Amikor már a nap melegének kellett volna érlelni a kalászokat, egyfolytában az eső áztatta. De kiállta a viszontagságokat, és kicsit alacsonyan, kicsit megdőlve, de arra vár, hogy learassák, hogy meglegyen a mindennapi kenyér. Valamikor olyan fontos volt, hogy az emberek még imáikba is belefoglalták. Vajon napjainkban hányan adnak hálát ezért?
Június 29., Péter-Pál napja. Jeles napnak számít, mert a magyar hagyományok szerint a “búza töve megszakad”, és ilyenkor kezdődik az aratás. A mai világban már nem is nagyon tudják, hogy régen ez milyen jeles nap volt. Június 29-e a hagyomány szerinti az aratás kezdete.
Dologtiltó nap volt, tehát az aratási munkálatokat jelképesen kezdték meg, rituális tett volt, lelkileg is felkészültek a közelgő munkálatokra.
Több hiedelem is kapcsolódik e jeles naphoz. A hajadonok közül, aki e napon elsőként hallja meg a harangszót, év végéig biztosan férjhez megy. Sok aratási szokás volt a régi világban, fohásszal kezdték a napot. Lehet, ma reggel őseim hangja mormolta az imát a buszon e jeles nap alkalmából. A betakarítás idején használt eszközöket megáldatták a pappal, a munka megkezdése előtt kinn a földön imádkoztak a bőséges termésért. Az aratás elengedhetetlen kellékei a sarló és a kasza voltak. A sarlóval való aratás kifejezetten asszonyi munkának számított, míg kaszával csak férfiak dolgoztak. A marokszedés szintén az asszony feladata volt, a kévék bekötése és összehordása ismét férfimunkának számított. Általában a családok, rokonok összefogtak, és egymásnak segítve takarították be az éppen aktuális gabonát. Azután ezeket a kévéket lovaskocsin behordták az adott gazda házához, ahol a falu cséplőgépén kiverették a szemet. Mindenkinek meg volt a feladata, ki adagolt, ki elszedett. A kihulló szalmát kazalba rakták. A munka végeztével következik az aratóünnep, amely már a középkorban is szokás volt.
De ki volt Péter és Pál?
Péter apostol Róma első püspöke volt (az első pápa), a katolikus hagyomány szerint Jézus neki adta a mennyország kulcsait. Pál apostol a korai kereszténység jelentős alakja, a katolikus vallás elterjesztésében volt kiemelkedő szerepe. Névnapjuk azért van június 29-én, mert a hagyomány szerint mindkettőjüket ezen a napon végezték ki i.sz. 67-ben Rómában.
Szeretettel köszöntöm e jeles nevek viselőit névnapjuk alkalmából!
Támogass minket!
Támogasd Te is a Garam és az Ipoly mente lapját, a Reflex24-et, hogy a következő hónapokban is eredményesen működhessen tovább a portálunk és a havilapunk!
Támogatom a REflex24-et!
Hozzászólok