Bolgár Katalin: “Kínzóeszközök” a női divatban

A Sisiről íródott cikkben már érintettük azt a kérdést, hogy a nők az évszázadok során sok mindent képesek voltak elviselni azért, hogy a férfiak szemében tetszetősebbnek mutatkozzanak. A női szépségről alkotott kép hatalmas változáson ment keresztül, az egykoron férfiideálnak tartott hölgyeket talán ma még vonzónak sem tartanánk.

Azt mondják, nincs új a nap alatt, s a divatban is körforgásszerűen ismétlődik az, ami már egyszer előfordult, csak esetleg más formában, modernebb módon. Az alábbiakban néhány olyan ruhadarabot veszünk sorra, amely hosszabb-rövidebb ideig a női ruhatár részét képezte, de viselésük egyáltalán nem mondható kényelmesnek.

Viszont a hölgyek azért, hogy szépnek, divatosnak látszódjanak, természetesen nem mondtak le róluk.

A kosztümös filmek szerelmesei jól ismerik az egyik leghosszabban használt női alsóneműt, amely évszázadokon keresztül az alakformálás eszközeként volt jelen a divatban: a fűzőt. A halcsonttal merevített és kapcsokkal szorosra húzott korzett homokóra alkatot kölcsönzött viselőjének, valóban valamennyi hölgy darázsderekúvá vált, s mivel általában széles szoknyaaljat viseltek hozzá, az optikai hatás valóban lenyűgöző volt. Sokan még éjszakára sem váltak meg tőle, s ezzel maradandó egészségügyi károsodást okoztak maguknak. Ezért voltak olyan gyakoriak a múló rosszullétek az úri högyek körében, hiszen ha belegondolunk, nem lehetett egyszerű összenyomott belső szervekkel, folyamatosan egyenes derékkal ülve lélegezni.

A fűző viselését a 20. század elején, a nőmozgalom erősödése idején kezdték a hölgyek elhagyni, s ma már valóban csak izgalmas fehérneműként van jelen a gardróbban.

A karcsú derekat széles szoknyával hangsúlyozták, amely a rokokó idején, ill. az 1850-es években extrém méreteket öltött. Gondoljunk csak az Elfújta a szél jeleneteire, Scarlett zöld ruhájának szoknyája több méter szélesen söpri a gyepet! Mivel a hölgyek nem akartak túl sok alsószoknyát viselni, a találékony divattervezők kiötlöttek egy lószőr merevítőkkel ellátott ruhadarabot. Ezt nevezték krinolinnak, a crin jelentése franciául lószőr, magyar megnevezése az abroncsszoknya.

A fémipar fejlődésének köszönhetően a lószőrt nemsokára felváltották a fém merevítők. Bár fűzővel kombinálva vonzó sziluettet kölcsönzött viselőjének, a mindennapi életet megnehezítette, olykor egy szűkebb ajtón problémát jelentett a bejutás. Néhány esetben tragédiát is okozott a viselése, Sisi egyik unokahúga halálát az okozta, hogy a titokban szívott cigarettát a krinolinja mögé rejtette, de a ruha lángra kapott, és viselője benne égett.

Az is előfordult, hogy a heves szél feldöntötte a hölgyeket, és az esés következtében súlyos sérüléseket szenvedtek.

Az 1860-as évek közepe táján a szoknya praktikus okokból szűkülni kezdett, elöl ellaposodott, hátul pedig redőkbe szedték, majd felhalmozták. A krinolin helyét átvette egy tornyozott anyaghalom, aminek támasztékra volt szüksége. Így alakult ki a turnűr, vagyis a fardagály. Többféle változata ismert,  lehetett harmonikaszerű acéldrótos váz, hálóból készült merevítő vagy épp kitömött párna. Hasonlóan, mint a krinolin, egy idő után extrém méreteket öltött, a hölgyek hátsóját polcszerű “képződménnyé” alakította. Mivel azonban ez sem volt kényelmesebb az abroncsszoknyánál, főleg az ülést nehezítette meg, néhány évtized után kiment a divatból.

A 19. század végén már egy új női eszmény volt születőben, s bár a hölgyek öltözéke még mindig nem volt túl praktikus, sem kényelmes, mégis afelé haladt, hogy egyszerűsödjön, de természetesen továbbra is a női szépséget, kecsességet és vonzó alakot emelje ki. Bár ha belenézünk a cipősdobozba, és megcsodáljuk a 10 cm-es sarokkal rendelkező körömcipőnket, talán kijelenthetjük, hogy ma is előfordul egy-két kínzóeszköz a női gardróbok mélyén.

Címkék: divat, múlt, nők