Az Úr biztos menedék

Úgy hiszem, hogy noha a templomok zárva vannak, Isten nagyon közel jött az emberiséghez, jobban mint bármikor az elmúlt pár évtizedben. Amikor az ember szíve telve van programokkal, álmai elérésével, a világ kívánságával, általában nem kíváncsi Isten véleményére. Vallásos ember még-még ad egy kis teret Neki, de az sem sokat. Csak egy kis részt, de nem élete teljességét. Addig amíg őneki kellemes, de feláldozni önmagát, feltétel nélkül hűséget fogadni, nem éppen kívánatos. Szívesen látja Jézust vendégként, de nehéz Őt Úrként elfogadni.

Szívesen fogadja az áldásokat, csak feltétel ne legyen hozzá. Krisztuséi szeretnének lenni követés nélkül. Ezt úgy is lehetne szemléltetni, hogy valaki munkát vállal, de be sem megy a munkahelyére, csak a fizetést várja. Erre mondja Jézus: „Bizony mondom nektek: megkapják jutalmukat.” Mt. 6,5

Az elmúlt napokban, hetekben, szinte az egész világ elcsendesült, lelassult, magállt. Vannak akik soha nem érezték jobban a kínját annak amikor üres a szív. Az ember inkább bízott a saját erejében és tudományában, kevélykedve szólt Isten ellen, kinevették azokat, akik Benne reménykedtek.

És íme egy aprócska, emberi szemmel láthatatlan kis vírus kész felborítani az egész világrendet. Ilyenkor érzi meg igazán az ember, hogy mindez erőmön felül van, szükségem van egy nagyobb hatalomra aki segíteni tud. Ezt tapasztalhatták meg a lombardiai orvosok is. Közülük az egyik ezt a vallomást tette:

„Most két hete, én és kollégáim ateisták voltunk. Ez volt a normális hisz mi a tudományban hittünk, ezt tanultuk. A tudomány pedig kiiktatja Isten jelenlétét. Mindig kinevettem a szüleimet mert templomba jártak. Kilenc napja, hogy egy 75 éves pásztor került be hozzánk komoly légzési problémákkal. Volt nála egy Biblia és ebből olvasott a haldoklóknak, miközben a kezüket fogta. Mi már pszichikailag és fizikailag is ki voltunk merülve és el voltunk keseredve, mikor időnk volt, leültünk és hallgattuk. Most be kell ismerjük; mint emberek elértük határainkat, többet nem tudunk tenni! Naponta egyre többen halnak meg. Ki vagyunk merülve két társunk meghalt és a többiek is alig állnak a lábukon. Rájöttünk, hogy az ember tudása mennyire korlátozott, és szükségünk van Istenre! Elkezdtünk imádkozni amikor csak volt pár percünk. Hihetetlen, de megrögzött ateistaként oda jutottunk, hogy Istennél békére leltünk! Őt kérjük segítsen kitartani, hogy ápolni tudjuk a betegeket.”

A hitetlen ember szíve üres. Ha a szívet nem uralja, az embert nem vezérli, nem élteti a teremtője, akkor gyorsan a félelem és kétségbeesés lesz úrrá rajta. Amikor a magdalai Mária odamegy a sírhoz és látja, hogy a kő el van hengerítve a sírbolt elől, megrémül és fut a tanítványokhoz. A tanítványok szintén meg vannak rémülve, mások meg szomorkodnak: mi lesz velünk Nélküle?

De milyen jó, hogy az üres szívet teljesen megváltoztathatja az üres sír, a Feltámadott Krisztusba vetett hit. Ő feltámadott, s ma is él, ma is működik. Hatalma van emberek és vírusok felett. Meg tud védeni minket, be tudja tölteni békességével a szívünket ha behívjuk és átadjuk neki az Őt illető helyet.

Az Őt keresőket nem hagyja magukra. Azt olvashatjuk János evangéliumában, hogy megjelenik a magdalai Máriának és a tanítványoknak is. Megvigasztalja őket, és adja Szent Lelkét nekik. Itt egy új fejezet kezdődik a tanítványok életében. Békességet és erőt kapnak a ma gondjainak elviseléséhez, reményt a jövőhöz.

Ő ma sem küld el senkit aki Hozzá jön bizalommal. Máté 7,7-8-ban ezt mondja Jézus: „Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.”. A 119-es zsoltárban ezt olvashatjuk: „Boldogok, akik megfogadják intelmeit, teljes szívvel keresik őt…” Zsolt. 119,2

Erről ír a zsoltáros is: „nem hagyod el, Uram, azokat, akik hozzád folyamodnak.” Zsolt 9,11

Mit is kívánhatnék ebben az időben, mint azt amit Ézsaiás próféta előre megprófétált: „Hallgassatok rám, akik igazságra törekedtek, és az Urat keresitek! Tekintsetek a kősziklára” Ézs 51,1

Tekintsetek a kősziklára, Jézusra. Gyertek Hozzá, akinek van hatalma arra, hogy megtartson minket, és szeretteinket, vagy elvigyen az örökkévalóságba. Úgy, ahogyan azt Ő akarja. Az Úr akarata mindig jó és tökéletes.

Végezetül pedig kívánom, szolgáljanak biztatásul a 91. zsoltár válogatott versei:

Az Úr biztos menedék, Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen, az ezt mondhatja az Úrnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom! Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől. Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége. Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal, sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól. (…) Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet. Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt. Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban.

Izsmán Jónás, református lelkész, Ipolyság

Címkék: elmélkedés, húsvét, húsvétvasárnap, református