Mindig azt mondjuk, de jó volt régen, egy mély sóhaj kíséretében. Felidézzük a gyerekkorok emlékeit, az adventi várakozást, szeretnénk még egyszer érezni azt az érzést.
Pedig ma csillogó az ünnep. Csillog a lakás, díszítve a városok, a boltok végtelen számú adventi koszorút kínálnak. Csak már belül nem az van az emberekben, mint régen, amire annyira áhítozik a lelkünk. Valójában az adventi várakozás idején, le kellene lassulnunk, befelé fordulnunk: a lelkünk, a családunk felé, az helyett, ami valójában jelen van az életünkben: a külső csillogás, díszítés, dizájn elrejti a valódi jelentést, értéket. Mindig nagyon várom, hogy elkezdődjön az adventi időszak.
De mit is jelent ez a négy hét?
A régi – félig-meddig még a pogány hagyományokat is őrző – időkben, kisböjtnek is nevezett adventi időszak legismertebb jelképe a koszorú, melynek hagyományos kör formája a régi rend szerint az év – mélyebb síkon az egész élet – rendjét is magában hordozza. A koszorút fűzfavesszőkből fonták, melyeket örökzöld növények ágaival díszítenek. A koszorú kör formáját négy vagy nyolc erősebb vessző osztotta kereszt alakba, a négy gyertyát a kör és a benne így kialakított kereszt találkozási pontjain helyezték el.
A körkereszt egyike a legősibb szimbólumoknak. Az ősi jelképek nagyon egyszerűek és letisztultak. A négy gyertyával ékesített koszorút régen a tisztaszobában lévő asztalra, vagy a mestergerendára gondosan fellógatva helyezték el úgy, hogy a gyertyák a négy égtáj irányát jelöljék. A gyertyákat advent szombatjainak estéjén a Nap járását követő sorrendben gyújtotta meg a családfő.
A vallási jelképeket szimbolizáló koszorú a 19. században jelent meg a német evangélikus keresztényeknél; a 20. században elterjedt más keresztény irányzatban is. Közel egy évszázadig az adventi koszorút csak evangélikusok ismerték és használták; a katolikusoknál valószínűleg csak az első világháború után jelent meg. A keresztény szimbólumok szerint az adventi koszorú formája Isten örökkévaló szeretetét jelképezi, az örökzöld ágak (leggyakrabban fenyő) a reményt és az életet, a gyertyák pedig a növekvő fényt, a kis Jézuska megszületését. A négy gyertya advent négy hetét és négy fogalmát jelképezi: 1. hit, 2. remény, 3. öröm, 4. szeretet. A katolikusoknál a gyertyák színei általában megegyeznek az advent időszakának liturgikus színeivel: három lila, egy pedig rózsaszín; a rózsaszín gyertyát advent harmadik vasárnapján gyújtják meg, ez az öröm vasárnapja.
Őseink a gyertyáktól megfosztott koszorút sok helyen karácsony után is megtartották, és a ház egyik fontosabb pontján egészen a következő advent kezdetéig őrizték. Az új koszorú elkészültekor a régit tűzre vetették, hamuját pedig a földekre szórták, így indítva újra az életet.
Az adventi koszorú elkészítése nagyon jó családi program lehet. Szánjunk időt rá, az alapanyagok összegyűjtése egy jó hangulatú séta alkalmával, de akár a karácsonyra való lelki felkészülés kezdetét is jelentheti.
Szóljon ez az idei advent erről, hogy teremtsük meg mi magunk azt a hangulatot és érzéseket a családunkban, a lelkünkben, amire annyira vágyunk, amire oly szívesen emlékezünk vissza.
Támogass minket!
Támogasd Te is a Garam és az Ipoly mente lapját, a Reflex24-et, hogy a következő hónapokban is eredményesen működhessen tovább a portálunk és a havilapunk!
Támogatom a REflex24-et!
Hozzászólok