Hogyan hat a járványhelyzet a gyerekek mentális egészségére?

Első diplomáját Viselkedéselemző (BA ) szakon szerezte Budapesten, a pszichológiai mesterképzést ezután Nyitrán végezte el, a klinikai szakkepzést pedig a pozsonyi Comenius Egyetemen. Jelenleg főállású anya, emellett az ipolysági kórház rendelőjében felnőtt és gyermek páciensekkel foglalkozik. Korábban dolgozott iskolapszichológusként, illetve az ipolysági Gyógypedagógiai Szaktanácsadóban (CŠPP). Mgr. Šimončič Kitti klinikai szakpszichológust kérdeztük.

2020 eleje óta a Covid-járvány okozta óvintézkedések között élünk. A tapasztalatok szerint mennyire viseli meg a gyerekeket a kialakult helyzet?

 Az elmúlt hónapok óvintézkedései leginkább úgy hatottak gyerekeink lelki jóllétére, hogy elérhetetlenné vagy legalábbis kevésbé hozzáférhetővé tették azokat a védő faktorokat, amire a mentális egészség fejlődéséhez minden gyereknek szüksége van. Mivel a szerető családi környezet (beleértve a nagyszülőket, unokatestvéreket stb.), a biztonságos iskolai környezet és a pozitív kortárskapcsolatok csökkentik a pszichés megbetegedések kockázatát, ezek megvonása igenis több lelki probléma jelentkezéséhez vezetett.

Melyekk a leggyakrabban felmerülő problémák, amelyek a járvány számlájára írhatók?

Akárcsak nálunk, felnőtteknél, úgy a gyermekeinknél is az egyik leggyakoribb a szorongás, ami sok esetben testi tünetekkel is párosul. Általános lehangoltság, vagy akár a depresszió enyhébb jelei is jelentkezhetnek. Nem csoda, hisz a családok többsége a járványt stresszként éli meg, legyen az köthető bizonytalansághoz, bevételcsökkenéshez, egészségünk fenyegetettségének érzéséhez stb.

A gyerekek érzékelik és hasonlóképp megélik ugyanazt a stresszt, ami a családban jelen van, csak kortól függően sokkal kevesebb hatékony megküzdési stratégiával rendelkeznek, mint mi felnőttek.

Másképp reagálnak az adott helyzetre a sajátos nevelési igényű (SNI) gyerekek, mint más társaik?

Igen, két szempontból is nagyon nehéz nekik. A sajátos nevelési igényű gyerekek pszichikai fittségi állapota kortársaiknál gyengébb. Az énképüket befolyásolja többek között a tanulmányi teljesítés sikertelensége, nehézségeik a szociális fejlődés területén, társas kapcsolataik mássága és még rengeteg faktor ami a lelki betegség szempontjából vulnerábilisabbá teszi őket társaiknál. Az érési folyamatok késése nemcsak a kognitív képességeiket érinti, hanem a megküzdési stratégiákat, ellenálló képességüket, stresszhelyzetben való reakciókészségüket egyaránt. A nyugalom és a napi rutin a jól működésük alapfeltételei, amelyeket igazán felborított a jelenlegi járványhelyzet. 

A második probléma az oktatás kimaradása, ami hatalmas veszély.

Leginkább a sajátos nevelési igényű gyerekek szempontjából tűnik számomra teljesen „sci-fi-nek“ az online oktatás.

Hiszen a klasszikus oktatás esetén is külön-külön egyéni fejlesztési tervet követel minden fejlődési zavar, tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavar. Azt gondolom, hogy szinte lehetetlen az online felületen keresztüli hatékony kommunikáció fenntartása és a tananyag átadása a SNI gyerekek többségénél.

Mit lehet tanácsolni ebben a helyzetben a szülőknek és a gyerekeknek, hogy könnyebben tudjanak alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez?

Megbirkózni egy stresszhelyzettel többféleképpen lehet. Az emberek többsége leggyakrabban a problémaközpontú megküzdést szokta alkalmazni. Ilyenkor a kialakult helyzetre, a problémára összpontosítunk, megpróbáljuk azt megváltoztatni, hogy a jövőben el tudjuk kerülni. A pandémia esetében ezt a bevált módszert nem nagyon tudjuk alkalmazni, hiszen sem a járvány idejét nem tudjuk megjósolni, sem a korlátozásokat nem tudjuk irányítani, több a befolyásolhatatlan faktor, külső tényező (ezért is olyan nehéz lelkileg jól viselni, ami történik).

Ebben az esetben célszerűbb más „technikára“ váltani. A történelemben oly sokszor láthattuk, hogy egy fejlődést krízis előzött meg. Megpróbálhatjuk átértékelni a kialakult helyzetet egy új szemszögből, lehet ez akár egy új lehetőség fejlődésre? Mivel több időt töltünk gyermekeinkkel otthonainkban, fókuszálhatunk az érzelmi egyensúly helyreállítására közösen.

Néhány tipp, ami segíthet ebben:

–  Rengeteget beszélgessünk.  Mondjuk el gyerekeinknek? mi az, ami miatt idegesek vagyunk, meséljük el, miért kiabáltunk vagy sírtunk.

– Szabjuk határokat, időben és térben egyaránt, kijelölhetünk például munkasarkot, pihenősarkot, lehet akár egy panaszfala is a családnak, ahova a kicsik és nagyok felírhatják milyen gondjaik voltak napközben, aztán azokat este átbeszélheti a család közösen.

– Nagyon hatékonyan csökkenti a feszültséget a rajzolás, kézműves tevékenység (melyben kifejezhetjük, „kiadhatjuk“ azokat a komplex érzelmeket, amiket a gyerekek néha megnevezni sem tudnak pontosan). Esténként lerajzolhatjuk, mi volt a mai nap legjobb élménye, miért vagyunk hálásak, vagy mi az a tevékenység, ami közben a mai nap boldognak vagy sikeresnek éreztük magunkat. Az ilyen formájú „művészetterápia“ felerősíti a kötődés és biztonság érzését, ha gyermekeinkkel együtt csináljuk.

– Hasonlóképpen készíthetünk listát azokról a tevékenységekről, amit most el kell halasztanunk, de a jövőben nagyon várunk – ez segít megmutatni gyermekeinknek a jövőbe vetett bizalmunkat, a pozitív jövőkép segíti a jelenlegi nehézségek feldolgozását. Nagyoknál ez lehet pl. egy „bakancslista“ kollázsból.

– A testmozgás bizonyítottan segít, hogy jobban érezzük magunkat, boldogsághormont termel és növeli az önbizalmat, jobb lesz az énképünk. Mindemellett, ha nő a fizikai kondíciónk, jobb lesz a „pszichikai kondíciónk“ is.

– A relaxáció (akár mese formájában) gyerekeinkkel is csodákat művel, inspirálódjunk az interneten és építsük be a napi rutinba ezt a jótékony szokást. De beiktathatunk bármilyen más tevékenységeket, amelyek a pozitív élmények megélését teszik lehetővé.

– Végül, ha valami nem úgy alakul, ahogy elképzeltük, ne ostorozzuk magunkat, ez egy új helyzet, időbe telik, míg a család megtalálja azt a rendszert, ami működik a korlátozások közepén.

Mi az a pont, amikor érdemes már szakemberhez fordulni?

Senkinek nem kellemes egyedül maradni lélekben dúló viharokkal, bizonytalansággal. Azt javaslom, alakítsuk ki magunk körül olyan emberek segítő hálóját, akik támaszként tudnak szolgálni a mindennapokban (lehet az barát, szülő, szomszéd).

Ha a szorongásunk, aggodalmaink, szomorúságunk akadályoz a mindennapi életvitelünkben, arra biztatnék mindenkit, hogy kérjük szakember segítségét.