A palóclevest a közhiedelemmel ellentétben nem a palócokról, hanem Mikszáth Kálmánról nevezték el, akit méltán neveznek a „legnagyobb palócnak.” A Felvidékről származó Mikszáthnak a levest Gundel János készítette először. Több legenda is létezik a leves keletkezéséről, de ami a legjobban megvette a lábát a köztudatban, az úgy szól, hogy Gundel ezt a levest először 1892-ben Mikszáth Kálmán születésnapjára tálalta fel. Az író kérése csupán az volt, hogy olyan ételt tálaljanak fel számára, amibe benne van a magyar konyhára jellemző ételek minden zamata. Ezt mindenesetre sikerült megvalósítania a híres vendéglősnek.
Am vannak források, amik egy vacsoraversenyre készült levesként emlékeznek vissza a palóclevesre, ahol szintén sikert aratott Gundel főztje. Nem voltam rest, hogy én is kipróbáljam a méltán híres palóclevest, ugyanis kíváncsivá tett, mivel nyűgözte le ez az étel a régi korok emberét.
Megkóstolása után nem is kételkedhettem a nagynevű szakácsdinasztia tagjának szakértelmében és a „Nagy Palóc” kitűnő ízlésében.
A palócleves hozzávalói:
fél kg marha-, bárány- vagy sertéshús (én sertésből készítettem)
1 nagy fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
30-40 dkg zöldbab
2 db burgonya (az eredeti recept szerint nem tettek bele sárgarépát és petrezselymet, de az újabb receptek karikára vágva 1-1 db-ot ajánlanak bele)
10 dkg füstölt szalonna
fűszerek: kömény, babérlevél, pirospaprika, só, kapor
a habaráshoz: 1 evőkanál liszt, 1 pohár tejföl
Én így készítem:
Először hozzávalókat készítem elő: a szalonnát felkockázom, a burgonyát, zöldségeket megpucolom, majd kockára, illetve karikára vágom. A húst is kisebb kockákra vágom, a zöldbabot 2-3 cm nagyságúra szelem fel. A szalonnát odateszem egy lábasban és zsírjára pirítom. A zsíron a hagymát üvegesre pirítom, majd a hús következik, amit „fehéredésig” forgatok, sózom, fokhagymanyomóval belenyomom a fokhagymát, hozzáadom a köményt, majd a tűzről lehúzva rászórom a pirospaprikát. Én hozzátettem mindjárt a burgonyát és a répákat is, mivel a sertéscomb viszonylag gyorsan megpuhul, majdnem egyszerre a zöldségekkel. Ezután kerül bele a kapor, a babérlevél és a petrezselyemzöld is. Felöntöm vízzel és puhára főzöm a hozzávalókat. Ekkor kerül bele a zöldbab, mivel annak csak pár perc kell, hogy megpuhuljon. A habarást a lisztből és a tejfölből simára keverem, hozzátéve a leves levéből is egy kanállal, majd a forrásban lévő levest behabarom. Egyet még szükséges forralni rajta és ezzel el is készült a levesünk. Ízlés szerint ecettel vagy citromlével savanyítható.
Ajánlom, hogy próbálják ki ezt a remek, magyaros ételt, aminek az íze olyan, mintha a gulyásleves és a tárkonyos raguleves házasságából született volna!
Támogass minket!
Támogasd Te is a Garam és az Ipoly mente lapját, a Reflex24-et, hogy a következő hónapokban is eredményesen működhessen tovább a portálunk és a havilapunk!
Támogatom a REflex24-et!
Hozzászólok