Családi nap a Pongráczban!

Annak előtte szokás volt családi napot tartani iskolánkon. Annak előtte, olyan egyértelmű volt, hogy évente egyszer, valamikor tavasz végén összejönnek kicsik, nagyok, szülők, tanárok, és csak úgy – minden különösebb ok nélkül – jól érzik magukat. Majd 2020-ban elkezdődött egy időszak, melyet lassan emlegetni is már csak úgy fogunk, mint Harry Potter-ben Voldemort nevét.

Egyik rémes időszakot váltotta a másik, egyik rémes rendeletet a következő még rémesebb, majd sok-sok nap és sok-sok éjszaka után, mikor már jól „kiféltük” magunkat, mikor már alig ismertük egykoron ismerőseinket, lassacskán, óvatosan, elkezdhettünk újra szabadabban lélegezni, és eseményeket szervezni.

Tavaly iskolánk szülői szövetségében vezetőségváltás volt. Engem ért a megtiszteltetés, hogy beülhettem egy „képzeletbeli székbe”, elnökölni. Még a tavalyi iskolaévben szerveztünk is ízibe egy csudajó szülői retró bált. Majd tavaszodván tudtuk, hogy vár ránk egy családi nap. Viszont, ahogy ez már valamiért lenni szokott, egyre több lett ennek az akadálya, valamiért sehogy sem tudtunk megfelelő időpontot találni, s miután idén a május úgy nézett ki, mint a monszun időszakban India, valahogy senkinek sem volt kedve esernyőkkel a kezében szaladgálni az iskolaudvaron, egy bográcsot kevergetve. Meg, lássuk be! Gumicsizmában talán az ugrálóvár sem olyan élvezhető, mint mezítláb. Tehát nem volt mit tenni, újra elnapoltuk az eseményt.

Majd mikor már nagyon untuk, hogy mindig valaminek okán elnapolunk, gondoltunk egy merészet, s úgy döntöttünk, hogy ha már manapság minden olyan rendhagyó, miért is ne tarthatnánk meg szeptember első hétvégéjén a családi napunkat? S így is lett!

2023. szeptember 9-én, szombaton tehát rendhagyó családi napot rendeztünk a Pongráczban. Mesés délelőttünk volt! A kis udvaron óriáscsúszda, ugrálóvár és jumping várta az aktívabb gyerkőcöket.

A műfüves pályán fociztak a nagyobbak, az udvarban kamionba lehetett beülni, kipróbálni. A belső folyosón kézműves foglalkozások várták a gyerekeket, melyet tanárainak gondosan megkészítettek, felügyeltek, és segítették a kis művészkedni vágyókat. Ügyes középiskolás lányok pedig arcot festettek, s hajat fontak mindenkinek, aki ebben lelte örömét. A nagy udvaron pompás díszletekkel felszerelt mini-meseerdő várta a gyerkőcöket. Wednesday és Avatar odafigyeléssel és szakértelemmel foglalkoztatta mindazokat, aki arra tévedtek.

A filagóriánk mesesátorrá alakult át, ahol hatalmas babzsákokon lehetett könyvet lapozni, kifestőzni, vagy csak egy jót csevegni, elbújva a perzselő napocska elől. Mesemondónk, Cserník Szende, a messzi Székelyföldről érkezett, egy nagy fa árnyékában letelepedett, és oly ízesen, oly mesterien adta elő meséjét, hogy az magával ragadta a látogatók apraját-nagyját.

Van ebben a Hölgyben valami varázslatos! S én csak remélem, hogy a szél még utamba fújja majd, és újra jóízűen kacarászhatok mondandóján.

Éhesen sem maradt egy száj sem ám! A kilencedikeseink palacsintát készítettek, a tanárainak pattogatott kukoricát. Az anyukák és nagymamák pogácsát sütöttek. Más anyukák, meg apukák, pedig gulyást főztek. Volt tehát minden mi szem szájnak ingere… Ezek után, délben, győzteseket hirdettünk. Olyan, de olyan bográcsos ételek kerültek terítékre, hogy a zsűrinek csak második nekifutásra sikerült megállapítani, ki lett az idei Bográcsmester! Az ez évi Pongi Pogi verseny győzteséről a közönség szavazott, titkos szavazással. A legjobb pogi recept pedig ott fog díszelegni iskolánk FB-oldalán, míg meg nem választjuk a jövő évi győztes sütőasszonyt.

Száz szónak is egy a vége, mit mondhatnék mást, mint hogy mesés délelőttünk volt! Ez úton is szeretnék köszönetet mondani a szervező szülői csapatnak és a pedagógus karnak, hogy ezt lehetővé tették. Valamit köszönet minden résztvevő családnak is, hogy megtiszteltek jelenlétükkel, ettek, ittak, ugráltak, játszottak és nevettek együtt velünk. Minden jó, ha a vége jó…

De még akkor, ha végig minden jó! Egy élmény volt! Jövőre találkozunk!

Monika Mimi Luptáková,
a szülői szövetség elnöke