Catalina Bianchi: Zafírkönny V. rész – 5. fejezet

Kinga
5.

Maga se tudta miért, néhány napig nem viselte az ékszert, valahogy vegyes érzelmeket váltott ki belőle, amit megtudott, s ha ez nem lett volna elég, Viktor csókja, majd szinte menekülésszerű távozása sem könnyítette meg a dolgát. Aztán egy reggel úgy ébredt, fel kell tennie. Bárcsak ne tette volna, a napja katasztrófálisra sikeredett. 

A munkahelyi számítógépe elromlott, az informatikus elvitte, s egy őskövületet állított be a helyére átmeneti megoldásként. Képtelen volt haladni a munkájával, szüksége lett volna néhány fájlra, amit a saját gépére mentett. Péter is stresszesnek tűnt, persze négy gyerek mellett ez nem volt csoda. Máskor el szokta mondani, ha gondja van, de most mereven bámulta a képernyőt, és eszeveszett iramban gépelte a cikkét. Kinga hiába kezdeményezett beszélgetést, néhány szóval elintézte a választ. A lány már ismerte, tudta, az a fajta, aki egy darabig rágja a problémát, inkább csak a megoldás helyessége esetében várt megerősítést. Ki kell várni, hogy megnyíljon. Tipikus férfi! Remélte, hogy nem a gyerekekkel kapcsolatos a baja.

Mire ebédelni indultak, Kingának már elege volt a napból. Nem tetszett neki a kínálat, így csak bazsalikomos paradicsomlevest evett. Már az utolsó kanálnál tartott, mikor egy csepp a citromsárga blúzára löttyent. 

– A fenébe is! – hiába próbálta kiszedni a szalvétával, csak még jobban elmaszatolta a foltot. 

– Úgy látom, nincs jó napja! – ült mellé Nóra, a főszerkesztő. Hát ez se fog rajta dobni, abban már biztos volt, mert a nő negédes mosolya mögött mindig valami hátsó szándékot lehetett sejteni – Mondja, Kinga, maga már régebb óta ismeri Péter sógorát?

– Nem, csak néhányszor találkoztunk, Péter mutatott be, felületes ismerősök vagyunk – úgy döntött, Nórának semmi köze ahhoz, milyen kapcsolatban állnak. Minden jel szerint fel akarja éleszteni az egykori kapcsolatukat, bár ha visszaemlékezett a közös találkozásra, Viktor nem repesett az örömtől, hogy láthatta. 

– Érdekes, mert a hétvégén véletlenül láttam, hogy együtt jönnek ki a lépcsőházból, ahol maga lakik…

Te jó ég? Nóra leselkedik utána? Követi Viktort? Ezeket össze kéne ismertetni Zolival! 

– Viktor néhány háztömbnyire lakik tőlem, hétvégén felugrott egy kávéra. 

– És mit szól ehhez a barátja? Zoli, ha jól emlékszem…

– Zolival már szakítottunk – közölte Kinga, s nem kerülte el a figyelmét, hogy Nóra szeme összeszűkült a hírre. Úgy tűnik, szerzett magának egy újabb ellenséget, méghozzá a felettesét. Remek! Ez a hét valóban kitűnő lesz!

Mikor visszaért az irodába, Péter épp telefonált, szemmel láthatóan ingerült volt. Dühösen dőlt hátra a székében.

– Nem akarod elmondani? – kérdezte Kinga óvatosan.

– Dióhéjban? Mariann vissza akar menni dolgozni. Kiteljesedni a karrierjében. Na de könyörgöm, négy kicsi gyerekünk van! Én megértem, hogy unja az egész napos otthonlétet és a gyerekek problémáit, de még néhány évig ez lesz. A gyerekeket közös akarattal vállaltuk. 

– Talán most besokallt. Évek óta otthon van. És látja a barátnőit, akik szabadabban mozognak. Nem tudod kicsit tehermentesíteni?

– Amennyire csak lehet, leveszem a válláról a terheket. Talán megpróbálhatnék home office-ba menni… De a gyerekektől képtelenség dolgozni. És nem tudok hová elbújni, ha dolgozni akarok.  

– Menjetek el valahová egy hétvégére, én két gyereket bevállalok, a másik kettőt meg biztos elvállalják a nagyszülők. Vagy épp Viktor.

– Na ő már biztosan! Úgy érzem, ő hecceli Mariannt. Számára pedig a bátyja szent, mindig is az volt. Egy piedesztálon áll. Megmondom őszintén, nekem gyanús ez a hirtelen hazaköltözés. Miért adja fel valaki a remek külföldi kutatóállást egy magyarországi egyetemi katedráért? Küldetés? Ugyan már, a mai világban ilyen nincs. 

Kinga maga se tudta hová tenni Viktor viselkedését. Ha kamaszfiúról lett volna szó, azt mondja, félénk. De egy felnőtt férfi miért nem vállalja fel a szimpátiáját? Mindketten egyedülállók, nincs miért hezitálni. Bár egyáltalán nem sietett új kapcsolatot kialakítani, de érezhetően vonzódtak egymáshoz. Akkor mi ez a férfias bújócska?

Viktor nem jelentkezett, Péter napról napra idegesebb lett, Nóra pedig a cikkei minden írásjelébe belekötött. Fantasztikus! Önhibáján kívül féltékenyek rá. Teljesen alaptalanul. Vagyis minimális alappal. Eddig szeretett bejárni a szerkesztőségbe, most kénytelen lesz mindennap nyelni? Vagy világosítsa fel Nórát? Van olyan büszke, hogy utána még inkább piszkálódni fog, mert majd sértve érzi a női énjét. 

Azt hitte, ennél több kellemetlenség már nem érheti, de tévedett. Egy este, mikor kiszállt a kocsijából, Zoli állta el az útját. Az utóbbi néhány napban megszűntek a telefonhívásai, azt hitte, sikerült leráznia. 

– Te mit keresel itt, leskelődsz utánam? – kezdte azonnal támadó stílusban, mert semmi kedve sem volt ahhoz, hogy a nyavalygásait hallgassa. 

– Nem, én csak egy nagyon fontos dolgot szeretnék mutatni neked – mondta meglepően higgadt hangon Zoli, és egy dossziét húzott elő a háta mögül – Nyomoztam egy kicsit.

Kinga nem értette. Ki vagy mi után nyomozott?

– Nyomozónak vagy titkosügynöknek képzeled magad? Hagyj békén a hülyeségeiddel- a lány elindutl volna a kapu felé, de Zoli elkapta a karját.

– Kérlek, hallgass meg! Az új pasid után szimatoltam egy kicsit.

– Te teljesen megőrültél. Egy, nincs új pasim. Kettő, azonnal engedd el a karomat! Te eszelős vagy!

– Nem tudod, kit engedtél a lakásodba és az ágyadba, Kingus! Az egy veszélyes alak! Olvasd ezt végig, amit egy külföldi lapban találtam. 

Kinga kirántotta a karját Zoli szorításából, és épp mérlegelni kezdte, hogy segítségért kiált, mikor az utca végén feltűnt Viktor alakja. Zoli elkapta a pillantását, s mikor meglátta a felbukkanó férfit, hevesen mutogatni kezdett.

– Róla beszélek! Ez egy erőszaktevő! Mit gondolsz, miért kellett hazajönnie egy jónevű egyetemről? megerőszakolta az egyik hallgatóját – a férfi ezt már indulatosan ordította, a járókelők közül többen megálltak, néhányan a lakók közül kikönyököltek az ablakon, hogy nézzék a műsort. Kingának egyre kellemetlenebbé vált a helyzet. Zoli azonnal nekiugrott Viktornak.

– Mit akarsz itt, te bűnöző? Azt hiszed, ilyen dolgok nem derülnek ki? Milyen ember az, aki csak erőszakkal szerez meg magának egy nőt?

Mielőtt Kinga bármit megakadályozhatott volna, Viktor egy jól irányzott fogással a járdára küldte Zolit, kicsavarta a kezéből a dossziét, majd KIngát egy határozott mozdulattal betuszkolta a kapunk, egyenesen a lifthez húzta, s csak akkor engedte el a kezét, mikor már a lakásában voltak. 

– Ez meg mi volt? – kérdezte felháborodottan a lány. Nem tudta mire vélni sem Zoli vádjait, sem Viktor viselkedését. 

– Ne haragudj, ennél jobb nem jutott eszembe. Csak azért jöttem, hogy visszaadjam neked a medált, az ékszerész befejezte a munkát, s én is végeztem újabb kutatásokat. S ha már így alakult, hogy ennek a tanúja voltam, talán jobb, ha tiszta vizet öntünk a pohárba. 

– Az, amit Zoli mondott… – Kingának akadozott a lélegzete, félt attól, amit hallani fog. 

Viktor kinyitotta a mappát, beleolvasott a nyomtatott oldalakba, fáradtan a bejárati ajtónak dőlt, majd mintha hatalmas súly nyomná, leereszkedett a földre. Átadta a nőnek a dossziét. 

– Olvasd el, s aztán ha úgy gondolod, hallgasd meg az én verziómat is. Ha nem szeretnéd hallani, nyugodtan szólj, elmegyek. 

Kinga az előszobatükör előtt ült le a szőnyegre, s olvasni kezdett. Egyre mélyebb ráncok rajzolódtak ki a homlokára, s mire a végére ért, kérdőn tekintett Viktorra. Újságíró volt, tudta, hogy a média úgy forgatja a szavakat, hogy minél nagyobb legyen az olvasottság. 

– Oké, ezek szerint meghallgatsz engem is, mielőtt elítélnél.  Nos, hibáztam, de nem úgy, ahogy a esetet beállították. Hülye voltam, hogy nem hessegettem el azonnal azt a két diáklányt, akik a többieknél mélyebben érdeklődtek az óráim iránt. Gyakran odajöttek az előadások után, hogy ezt-azt kérdezzenek, aztán leültünk egy kávézóban is, majd elmentünk egy italra is. Bevallom, hízelgett a lányok érdeklődése, majdnem ötven éves voltam, és két alig húsz éves, vibráló fiatal lány töltötte velem a szabadidejét. De soha eszembe sem jutott semmi több, mint néhány kellemes beszélgetés nyilvános helyen. Aztán egy napon összetalálkoztunk egy egyetemi bulin, a hallgatók mindig meghívták a tanári kart is. Iszogattam is, pedig ritkán fogyasztok alkoholt. És egyszer csak az irodám kanapéjén találtam magam két lány társaságában. Ne nézz ilyen szörnyülködve, időben észhez tértem, és nagyon határozottan elutasítottam őket, mi több, azonnal ki is tessékeltem mindkettőjüket az irodámból. Aztán elaludtam. Ott, a kanapén talált rám a rendőrség másnap reggel. Erőszakkal vádoltak meg. Miszerint míg az egyiküket megerőszakoltam, a másikat kényszerítettem, hogy nézzen bennünket. Ezek a lapok a botrány kirobbanása idején írtak az ügyről. Aztán elkezdődött a kihallgatások sora, végül a barátnő megtört, nem bírt hazudni tovább. Bevallotta, hogy egy szó sem igaz az egészből, azért találták ki a történetet, hogy bosszút álljanak. Felmentettek, a lányok bocsánatot kértek, de megbélyegzett lettem. Mert mi a fenéért vittem az éjszaka kellős közepén két lányt az irodámba? Lehet, nem bántottam senkit, de mint ember lejárattam magam. Nem maradhattam ott tovább. Tudod milyen az, amikor naponta többen mérnek végig gyanakodva, mert olvastak az ügyről, és nem hisznek az ártatlanságodban? Hallgatsz?

Kinga hallgatott. Nem tudott mit mondani. Hitt neki, mert nem tudta róla elképzelni, hogy bárkit is bántson, nem volt szüksége arra, hogy ilyen módon szerezzen meg magának bárkit is. Most Zoli járt az eszében. Az ő bosszúja. Hiszen árthat Viktornak. Ha ezt elterjeszti róla…

– Beszélnem kell Zolival. Vagyis közösen kell vele beszélnünk. Még a végén ártani fog neked azzal, hogy ezt az egész mocskos ügyet elterjeszti a sajtóban. Az anyjának si messze ér a keze, mindenhol van ismerősük, magasabb körökben is. 

Viktor elmosolyodott. 

– Akkor te hiszel nekem. Ennek örülök. Ha akarod, megmutatom a kihallgatások jegyzőkönyveit, és a határozatot amellyel felmentettek a vádak alól. 

– Erre nincs szükség, de komolyan aggódom, hogy Zoli féltékenységből valami őrültséget csinál.

– Az ELTE-n a feletteseim tudnak a dologról, úgy tartottam sportszerűnek, ha erről tájékoztatom őket. Persze ha az egész városban az én képemmel a címlapon jelennek meg a lapok, az alááshatja a tekintélyemet…

Kinga agya lázasan kattogott. A fenébe is, hiszen ő tulajdonképpen újságíró! 

– Van egy ötletem. Mostanában ez a téma nagyon felkapott, de általában csak a nők szemszögéből közelítik meg. Mi lenne, ha én megírnám a megvádolt férfi oldaláról? Hogy tudja meg a világ, ilyen is van! 

– De én nem akarom, hogy a nevem és az arcom egy magazinba kerüljön! Mindig is irtóztam a szerepléstől, az ilyen fajtától pedig pláne!

– Nem kell sem fotó, sem valódi név. De megírom a teljes történetet az elejétől a végéig, részletesen. A nevek megváltoztatásával. Nem kell a helyet sem megjelölni. Nagyon sokszor alkalmazzuk ezt, amikor pl. a családi erőszakról, válásokról, netes ismerkedésekről írunk. Az illető nem vállalja fel, hiszen lehet pl. egy kisvárosban elismert ember. De a története mások számára is okulás. 

– Van egy gond…- mondta zavartan Viktor. 

– Mariann és Péter nem tudják, igaz? – kérdezte Kinga gyanakodva.

– Nem akartam ezzel Mariannt idegesíteni. Még utólagosan sem. De talán ideje, hogy elmondjam nekik. 

– Hát nem is tudom, Péter napok óta feszült, És mellesleg rád is mérges, azt hiszi, te hecceled Mariannt, hogy álljon újra munkába.

– Én csak azt látom, hogy a húgom bármennyire is igyekszik azt mutatni, hogy élvezi a nagycsaládos édesanya életét, halálosan kimerült. Szerintem más ingerre is szüksége lenne, mint a bébiétel, a gyerekcipő és a Bogyó és Babóca. Legalább részmunkaidőben. 

– Azt segítség nélkül nem tudnák megoldani. És hiába élnek családi házban, Péter nem tud bezárkózni egy csendes zugba, ahonnan esetleg távban dolgozhatna. Mellesleg, ha dolgoznia kell, ugyanúgy nem tud segíteni, mert kénytelen a laptopja előtt ülni és írni. Felajánlottam nekik, hogy egy hétvégére két gyerkőcöt bevállalok, a másik kettőt talán a nagyszülők, s ők kicsit lazíthatnak. Mariann-nak talán csak pihenésre van szüksége. 

Viktor felsegítette a földről, és hirtelen mozdulattal megölelte, szorosan magához húzta, Kinga pedig gondolkodás nélkül bújt az ölelésébe. Soha nem érezte azt, hogy Zoli szíve ilyen hevesen kalapált volna, miközben a karjaiban tartotta. És ő sem érezte  soha ezt a biztonságot, hogy jó helyen van. 

– Még mielőtt elfelejteném …- Viktor kihúzta a zsebéből a medált, és a Kinga nyakában lógó láncra fűzte. Óvatosan, a haját félresöpörve kapcsolta a nyakába, majd minden előzetes figyelmeztetés nélkül egy csókot lehelt a medálra, az ajkai széle Kinga bőrét érintette. Sosem kapott még ennél intimebb csókot! A férfi a két tenyerébe fogta az arcát, finoman homlokon csókolta, aztán megfogta a kezét. 

– Ott lennél velem, amikor Mariann-nak elmesélem ezt az egész történetet?

Mariann és Péter döbbenten hallgatták Viktor elbeszélését, míg Kinga a gyerekeknek mesét olvasott. Fél szemmel követte a teraszon zajló eseményeket. Mariann elsírta magát, Péter egy darabig gyanúsan méregette a sógorát, de aztán ő is felengedett. Annyira azért ismerte őt, hogy ilyen dolgot nem feltételezett róla. Az asszony átvette a gyerekeket Kingától, megpróbálta ágyba dugni őket, eközben a nő csatlakozott a férfiakhoz.

– Viktor említette, mi a terved. Nem is rossz ötlet. Az is lehet, elindítunk egy lavinát. Körbejárjuk ezt a témát, s ki tudja, milyen érdekes történetek bontakoznak majd ki…- gondolkodott hangosan Péter. 

– Ezzel csak egy probléma van – mondta Kinga.

– Mégpedig? 

– Nóra. Mióta együtt látott minket Viktorral, folyamatosan minden anyagomat visszadobja. 

Viktor a fejéhez kapott.

– Ne is emlegesd azt a nőt. Állandóan sms-kkel bombáz, találkozni szeretne. Már diákkorunkban is elég hamar lepattintottam, azóta csak még elviselhetetlenebbé vált. 

– Talán megmondhatnánk neki, hogy a cikk főhőse te vagy. Erre biztosan ráharap – vélte Péter. 

– Ne merészeld! Csak úgy vállalom, ha a személyem titokban maradhat. Nóra van olyan bosszúálló, mint Zoli… – húzta el a száját a férfi.

Most Kingán volt a sor, hogy a homlokára csapjon.

– A fenébe, elfelejtettem felhívni, hogy ne csináljon őrültséget. Talán észérvekkel sikerül őt meggyőznöm. Csak nem vesztette el egészen a józan eszét. 

Elnézést kérve kiment a kertbe, és felhívta az ex szerelmét. Szinte az első csengés után felvette a telefont. 

– Kingus, annyira örülök, hogy hívsz! Nem esett bajod? Nem bántott az az őrült? Azonnal indulok hozzád!

Ó jaj, gondolta a nő, ez nehéz dió lesz. Mivel lehetne hatni rá? Talán az igazsággal, mindig az a legrövidebb út.

– Minden rendben van, Zoli. Nézd, én értékelem, hogy ennyire ragaszkodsz hozzám, de gondolj csak vissza azokra az időkre, amikor együtt voltunk… Azt csak békés egymás mellett élésnek lehetne nevezni…Az az anyag, amit Viktorról összeszedtél, az valóban megjelent a helyi sajtóban, de Viktort felmentették. Az a két diáklány megvádolta, végül az egyikük megtört. Kérlek szépen, te nem vagy rossz ember! Én is sajnálom, hogy ez köztünk így alakult, de nem voltunk jó páros. Érezted azt valaha is, ha átöleltél, hogy ki akar ugrani a szíved a helyéről? Ültünk mi valaha a földön beszélgetve órákon keresztül? Én kívánom neked, hogy ezt megéld valakivel, hogy valaki ölelésében teljes bizonyosságot találj. 

– Te ezt érzed? – vágott közbe Zoli szomorú hangon.

– Még nem tudom, hogy mit érzek, de valami különlegeset. Kérlek annak a néhány évnek az emlékére, amit együtt töltöttünk, hogy ne akarj Viktornak ártani, azzal engem is bántasz. 

Hosszú csend következett, Kinga sem mert lélegzetet venni, mert várta a végkifejletet. 

– Én csak…későn jöttem rá, hogy nem értékeltelek. Hogy természetesnek vettem, velem vagy. Nem gondoltam, hogy nem jó neked velem. 

– Neked sem volt velem jó, én nem az a nő vagyok,, akivel …társaságban villoghatsz, aki képes órákat szépségszalonokban tölteni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy felszínes vagy, de melléd egy olyan nő illik, aki ízig-vérig a végzet asszonya. Aki élvezi, hogy az ötcsillagos hotelben minden este koktélruhát kell ölteni, és előtte frizurát varázsolni a fejére. Nekem ez teher volt. Megértesz?

– Megértem. Csak fáj. Az meg még inkább, hogy neked már nem fáj, hogy te már tovább tudsz lépni. 

A nő nem akarta a végtelenségig húzni ezt a beszélgetést, örült, hogy viszonylag higgadtan tudtak szót váltani, és Zoli is hajlandó végre felfogni, hogy ők ketten már régen nem alkottak egy párt.

– Én csak egyszerűen elengedtem azt, ami már nem hozott fejlődést. Te is tedd ugyanezt. Hiszen próbálkoztunk, hogy megjavítsuk, de nem sikerült. Ez egyikünknek sem a hibája, egyszerűen csak…nem illünk össze. Találd meg te is a hozzád illő puzzle-darabkát. 

Kinga gondolatban gratulált magának, nagyon hatásos volt ez a néhány mondat. 

– Jól van, feladom! – sóhajtott fel beleegyezően Zoli. 

– Minden jót neked! Üdvözlöm anyukádat! -mikor ezt kimondta, majdnem elnevette magát. Vajon ezt hogy tudta magából kipréselni? 

A férfiak kérdőn néztek rá, mikor visszaért a teraszra. 

– Azt hiszem, egy gonddal kevesebb. Az emberi énjére apelláltam, s igyekeztem észérveket felsorakoztatni. Még az anyukájának is üdvözletemet küldtem. 

– Ó, jaj! – szisszent fel Péter- Akkor valóban túltettél magadon. Közben azt is kieszeltük, hogyan járunk túl Nóra eszén. Utólag, ha a cikk olvasottsága nagy lesz, már nem fog akarni piszkálódni. Tehát úgy állítom be a dolgokat, hogy az én ötletem, előadom a koncepciót, aztán te meg megírod. Kislány, nagyon össze kell magad szedni, hogy a zord és szemmel láthatóan féltékeny főnökasszonyt a cikk letaglózza. 

– Ez a nő mindenkit letaglóz!- jegyezte meg Viktor kacsintva, felszabadultan. Milyen jó lett volna, ha már rég elárulta volna a titkát! De vajon ki mer odaállni a szerettei és idegenek elé azzal, hogy nemi erőszakkal vádolták? Ehhez kellett a megfelelő impulzus – Ha jól tudom, Kinga tett nektek egy ígéretet, hogy két csemetétek mellé beáll bébicsősznek. Én vállalom a másik kettőt. Vagyis úgy értem, Kingával együtt a négyet – tette hozzá, mikor mindketten hitetlenkedő pillantással néztek rá. 

– Biztos vagy benne, hogy elbírunk négy gyerekkel? – kérdezte Kinga. 

– Ha már nagyon nem tudunk velük mit kezdeni, beülünk velük egy 3D moziba, ha szerencsénk van, kettő nézi a mesét, a másik kettő meg a sötétben elalszik. De most ideje menni, késő van – állt fel a férfi, kezét nyújtva Kinga felé – Hazaviszel?

– Ha szépen megkérsz.

Csendben autóztak hazafelé, a város körülöttük pezsgő éjszakai életet élt. Teli voltak az utcák, a nyári hőségben tömegesen sétáltak az emberek az utcákon, a bulinegyedek hangosak voltak a külföldi fiatalok szórakozásának zajától. Mikor leparkolt Viktor háza előtt, valahogy egyiküknek sem akaródzott elbúcsúzni.

– Azt hiszem, a  bélyeggyűjteményes és az igyunk meg egy italt című szöveg már kiment a divatból és elég elcsépelt is, de örülnék, ha velem maradnál ma éjszaka. Meg máskor is… – simogatta meg az arcát a férfi.

Kinga már gondolkodni kezdett volna, mikor leállította magát. Soha nem csinált őrültségeket, s igazából ezt se érzi annak. Csak nem fog aszerint élni, hogy a társadalmi elvárások szerint mi illik? Ki és milyen alapon tudná megmondani, mikor jött el a megfelelő időpont? Ki állított fel erre valamikor is egy szabályt.

– Nem bánom- mondta rekedten, s kissé viccesen hangzott, ahogy kiejtette a száján, de nem törődött vele. Sokkal jobb ő írásban, mint szóban, ezt már rég tapasztalta. 

Később, hajnaltájt próbálta szavakba önteni azt, amit átélt, ami eddig ismeretlennek számított, de nem találta a megfelelő kifejezéseket és hasonlatokat. teljes testi-lelki összekapcsolódás és energiaáramlás. Csak ez úgy hangzott, mintha egy ezoterikus magazinban olvasta volna. 

Péter, ígéretéhez híven felvázolta a Kinga által kitalált tervezetet Nóra előtt, aki rábólintott. A lány négy napon keresztül dolgozott a cikken, csak és kizárólag Viktor elbeszélése alapján írta le az eseményeket, igyekezett objektív maradni. Nehéz volt, mert egyre szerelmesebbnek érezte magát. És Viktor is úgy viselkedett, mint egy pubertás: napközben szívecskés sms-ket küldözgetett neki, apró meglepetésekkel várta, mikor hazaért, az éjszaka közepén elvitte sétálni a Margitszigetre…

Mikor Nóra meglátta, hogy az újdonsült cikk alatt Kinga neve díszeleg, fújt a dühtől, és mindenáron próbált hibát találni benne. Legalább négyszer visszadobta az írást, a lány pedig az ajkait összeszorítva négyszer átdolgozta a javaslatok szerint. Mindenáron azt akarta, hogy a cikk a megjelenjen, így inkább engedelmesen tett a dolgát. Szerencsére a téma volt annyira érdekes,  hogy a főszerkesztő is érezte, sok kattintást szerezhet vele az online felületen is, így végül beadta a derekát. Persze Kinga nem kapott dicséretet, vállveregetést, de ez kit érdekel? A megjelenést követő napokon számtalan olvasói visszajelzést kaptak, hasonló eseteket, köszönetet, amiért valaki azokat is megemlíti, akiket ártatlanul vádoltak meg ilyen ügyben. Néhány olyan érdekes történet is befutott, hogy Kinga újabb interjúalanyokkal készített beszélgetést, s valóban úgy tűnt, amellett, hogy hangyabolyba nyúlt, közérdekű témába kapott bele. A meglepetések sora pedig még nem ért véget!

Címkék: Bolgár Katalin, Catalina Bianchi, regény, Zafírkönny