A szőlőterületünk megfelelő formája érdekében, nagyobb távolságról próbáltuk elképzelni a sorok kialakításának irányát, főleg azt, hogy megfelelő esztétikai módon is be tudjuk „építeni“ az egész területet a környezetbe. A szőlőültetvények ugyanis szépítik a tájat, azt szépen formálják. Déli fekvésű területről van szó, így a sorok észak-déli irányba kerültek kialakításra.
A talajunk állapota, tulajdonsága nagyban befolyásolja a gazdálkodásunkat. A létesítendő ültetvény talajállapotának ismeretét nagyon fontos szempontnak tartottuk a szőlőültetvényünk kialakításához.
Ahhoz, hogy sikeres legyen a szőlőtermesztésünk, ismerni kell ehhez a talaj alkalmasságát, a talajunk típusát, fizikai-kémiai jellemzőit, humusztartalmát, vízháztartását, mésztartalmát és a biológiai aktivitását.
Talajunk fizikai tulajdonsága meghatározza a vízmegtartó képességét, hőkapacitását, levegőzöttségét és mechanikai szerkezetét. Esetünkben a kötött talaj a jellemző, aminek jobb a vízmegtartó képessége. Jobban felmelegszik ez a talaj, de gyorsabban ki is hűl. Az ilyen talajt nagy mennyiségű szerves anyaggal kell ellátni és gyakori talajlazítással a levegőzését biztosítani. A jó minőségű és optimális mennyiségű termés elérése érdekében a cca. 2 m mély talaj nagyon kedvező.
A szerves anyag bedolgozásával (istálótrágya) nagyban növeltük a talajunk fizikai-, kémiai tulajdonságát. Elősegítettük a humusztartalom növekedését.
A tenyészterület meghatározása is az alapfolyamatok egyike. Egyéni elhatározás alapján döntöttük el, mi is legyen. Több lehetőség van, de tudatosan figyelembe vettük a termés mennyiségének és minőségének feltételeit. Ezenkívül a rendelkezésre álló gépek működésének feltételeit. A napfény legnagyobb mértékű felhasználása is a fontos tényezők közé tartozott. Szem előtt tartottuk a megfelelően legnagyobb mértékben elérhető tőkeállomány szellőzöttség bebiztosítását.
Ezek alapján a sortávot 3 m-re, a tőtávot 0,8 m-re határoztuk meg, így 1 db szőlőtőkének 2,4 m² területet biztosítottunk. Ez hektáronként 4166 tőkét jelent.
Az ültetési tevékenységet a kitűzéssel kezdtük. Ez azt jelenti, hogy pontosan kimértük parcelláink négy sarkát. Bemértük a 3 m-es sorok elhelyezését, majd soronként előre gyűjtött vesszőkkel kitűztük a 0,8 m-es tőtávolságokat. Az ültetés előtt a szaporítóanyagot 2 napon keresztül vízben tartottuk azért, hogy a gyökerek ne száradjanak ki és szívják meg magukat vízzel. Ilyen állapot után ültettük el az oltványokat.
Az ültetést-telepítést két módon végeztük. A egyik, jobban bevált módszer a gödörbe ültetés volt. Ezt is kétféleképpen lehet kialakítani. Mindkettőt alkalmaztuk. Az első az volt, hogy kézi munkaerővel ástunk az ültetési anyagnak (oltványoknak) gödröket. A második pedig, hogy fúrógéppel alakítottuk ki az ültető gödröket. Mindkét esetben, az elültetett oltványok gyökeresedéséhez nagy és laza talajtért tudtunk biztosítani. Ültetés előtt az oltványok gyökereit 10-15 cm hosszúságra hagytuk meg.
Az ültetés-telepítés második módját is alkalmaztuk, ami az esetünkben „hidrofúrós“ telepítés volt. Ez azt jelenti, hogy egy T alakú csővel, a végén szűkített kifolyással, így nagy nyomással, vízsugárral lyukat fúrunk a talajba. Ez cca. 3-4 cm átmérőjű. Ez esetben az oltványokat ennek a folyamatnak az érdekében kell előkészíteni. A vessző szélétől a gyökérhajtásokat 1,5 cm hosszúságúra kell levágni-metszeni, hogy az így előállított ültetőlyukakba megfelelően illeszkedjenek. Ebben az esetben elégséges vízmennyiség is kerül az oltványok-szőlővesszők megeredésének. Az első ültetőgödrös formánál pedig be kell öntöznünk, beiszapolni a gödörbe ültetett egyedeket.
Az ültetőgödrös módszer esetében több lehetőséget is alkalmaztunk. A gödör aljába 0,5 kg érett humuszmennyiséget adagoltunk. A második esetben 0,5 kg búzát tettünk. A harmadik esetben 15×15 cm nagyságú mohapárnát raktunk a „vesszők“ alá (háztetők északi oldaláról begyűjtött zöld, puha réteg, cca 2 cm vastagságú).
Az ültetés ideje lehet az ősz és a tavasz. Nálunk többéves tapasztalat alapján a tavaszi ültetés a sikeresebb. Őszi ültetés után nagyon fontos az oltványokat betakarni földel, becsirkézni. A beiszapolás is körülményesebb a tapasztalataink alapján. A tavaszi ültetést jól időzíthetjük a megfelelő talajhőmérséklethez. Célszerű megvárni a májusi hónapot. Ekkorra már a talajunk hőmérséklete tökéletesen megfelel, így nagy erővel „startolnak“ a hajtások. Ez nagyban kihat a szőlőtőke további kondíciójára, egész életére.
A bio szőlőtermesztés sikerét a fajta nagyban befolyásolja, ezért a fajtaválasztáshoz szakmai ismeretek nélkülözhetetlenek. A különféle fajták termesztését sok tényező határozza meg.
A legfontosabb követelmény a termésbiztonság, azaz a betegségekkel szembeni ellenállóképesség, majd a fajták termesztési értékét meghatározó tulajdonságok, főleg a termés mennyiségi és minőségi követelményei. Alpvető a rezisztens, toleráns fajtákat előnybe részesítése. A kedvező fajták kiválasztása mellett figyelembe kell venni a terület fekvését, a parcellák elrendezését, sorok- és tőtávolság kialakítását, klimatikus viszonyokat és a termőhelyi adottságokat.
a képek a szerző felvételei
Az írás első része elérhető itt.
Támogass minket!
Támogasd Te is a Garam és az Ipoly mente lapját, a Reflex24-et, hogy a következő hónapokban is eredményesen működhessen tovább a portálunk és a havilapunk!
Támogatom a REflex24-et!
Hozzászólok