Trianonra emlékeztek a Pozsonyi várban

100 felvidéki magyar találkozott Igor Matovič miniszterelnökkel a trianoni béke aláírásának 100. évfordulója alkalmából 2020. június 2-án Pozsonyban. Három résztvevő osztotta meg velünk gondolatait a rendhagyó gesztusról…

CSONKA ÁKOS
Zselíz

Trianonról és a nemzeti összetartozásról nehéz olyat mondani, amit az elmúlt száz évben költőink, íróink és közszereplőink ne mondtak volna el. Viszont a minap voltam egy olyan találkozón, ami az elmúlt százév tekintetében rendhagyó.

A szlovák miniszterelnök kezdeményezett egy dialógust, egy baráti találkozót felvidéki közéleti személyiségekkel. A találkozó fő gondolata az volt, hogy a múltat nem mi írtuk, viszont a jövő a mi kezünkben van. Egymás érzéseinek a kölcsönös tiszteletben tartása is egyfajta sajátos értelmezése lehet ennek a helyzetnek. Ugyanakkor a magyarországi és a nemzetközi jogi keretek adnak egy olyan tág értelmezési narratívát a nemzeti összetartozás fogalmának, ami lehetővé teszi, hogy a magyarságunkat úgy éljük meg – mindenféle korlátozások nélkül -, ahogy csak szeretnénk. Igazából elsősorban ez rajtunk múlik. A határok manapság legtöbbször már csak a fejekben léteznek. Csak rajtunk múlik, hogy mennyire tudunk a múlton túllépni, és kihasználni az adott lehetőségeket.

Én felvidékiként arra bíztatok mindenkit, hogy ezeket a lehetőségeket a legtágabb tartományban használja ki, főleg a schengeni övezeten belül. Akkor talán beteljesülhet az a gondolatiság, hogy Magyarország határai addig fognak nyúlni, amíg olyanok laknak az adott területen, akik magyarként élik meg mindennapjaikat.

GUBÍK LÁSZLÓ
Léva

Az elmúlt száz évet figyelembe véve egy felvidéki magyarnak minden oka megvan rá, hogy előítéletes legyen. Ennek ellenére én úgy gondolom, hogy az, ahogy a meghívás meg lett fogalmazva, arra kellett, sarkaljon: fogadjuk el. Általa lehetőségünk van formálni a végrehajtó hatalom első számú emberét, az ő véleményét a mi ügyeinkben. Nem elfogadni a meghívást egy ilyen párbeszédre nem lett volna célszerű, emiatt vettem részt én is.

Ugyanakkor konkrétum nem hangzott el. Ahogy a miniszterelnök is fogalmazott, ez egy kéznyújtás volt, megalapozása egy esetleges jövőbeli együttműködésnek. Majd akkor tudjuk igazából értékelni, amikor eljutunk a törvényalkotásig és a felvidéki magyarság intézményrendszerét illető kérdésekig.

Jelen helyzetben reális első lépés volt ez a találkozó. Azt, hogyan lesz ez aprópénzre váltva, meg fogja majd mutatni, mennyire volt komoly és őszinte a miniszterelnök szándéka, illetve ez a mi ügyességünkön is múlik. Az elmúlt 30 év tapasztalatai alapján tudjuk, hogy a parlamenten és a kormánykoalíción belül sem megy egyszerűen az érdekképviselet. Ehhez képest, most a lehető leggyengébb pozícióban vagyunk.   

Az esemény hangulata korrekt volt: nem ünnepséget szerveztek, nem koccintottunk, hanem megemlékeztünk. Jómagam is fekete nyakkendőben és Felvidék feliratú szájmaszkban jelentem meg. Nagyon kockázatos évforduló kapcsán lett megszervezve. Viszont a vékony jégen táncolás ellenére inkább pozitívan értékelem.  

ZACHAR PÁL
Ipolyság

Körülbelül fél órával a miniszterelnök előtt érkeztem a helyszínre. Az ott várakozók között érezni lehetett a feszült izgalmat. Minden egyes beszélgetésnek az volt a fő témája, hogy vajon mi sül ki ebből a mai rendezvényből. Volt olyan, aki szerint ez az egész egy fölösleges találkozó, volt olyan, aki szerint egy új korszak kezdete.

Talán a legtöbben azt vártuk, hogy a miniszterelnök valami meghökkentő dolgot fog mondani. A várakozásunknak megfelelően, egy meghökkentően kellemes, nyitott és asszertív hozzáállást tapasztalhattunk. Én személyesen nagyon pozitívan értékeltem azt is, hogy megjelent a parlament alelnöke, a hadügy-, a belügy- és a külügyminiszter.

Azt kell, hogy mondjam, a beszédek elhangzása után, úgy, ahogy a többségnek, nekem is egy nagyon pozitív érzésem támadt és valóban esélyt látok arra, hogy magyar nemzetiségűként egyenértékű partnerként tekint rám ez az ország. Ha a hétköznapokban is sikerül ugyanezt a pozitív légkört megteremtenünk, akkor meggyőződésem, hogy van jövője Szlovákiában az itt élő magyarságnak.

Címkék: Csonka Ákos, Gubík László, Igor Matovič, kormányfő, Pozsony, Trianon, vár, Zachar Pál