Mit vársz a szlovákiai magyar politikától?

Az szinte biztos, hogy ezzel a kérdéssel nem először találkozunk. Sokszor már-már az unalom határáig foglalkoztak és foglalkoznak a témával az egyes sajtóorgánumok, közéleti személyiségek, de a hétköznapi emberek nagy részét sem hagyja hidegen a szlovákiai magyar politika jövője. Ugyanakkor a kérdés jogosnak és aktuálisnak tűnik a szlovákiai magyar politikai élet egyik zászlóshajójának, a Magyar Közösség Pártjának farnadi tisztújító konferenciája után. Kíváncsiak voltunk, hogy miképpen vélekednek a témáról környékünk fiataljai, továbbá a felidéki magyar politikummal szemben támasztott elvárásaik is érdekeltek minket. Lássuk!

Tóth Terézia, Apátújfalu

A szlovákiai magyar politika számomra olyan, mintha hullámvasúton ülnék. Egyszer fent, egyszer lent, izgulok, hogy mit hoz a következő kör és ezért könnyen összezavarodom. Hiányzik belőle a középpont, az erős pillér, amely érthető módon összetarthatná a felvidéki magyarságot. Saját életünkben is nehéz megtalálni a középpontot, nem még egy kisebbségi pártnak. Sokan próbálkoznak, de úgy tűnik, hogy valahol mindig fennakadásba ütköznek. Nincsenek elvárásaim, mert azok mindig csalódással végződnek.
Azt szeretném, hogy ha a szlovákiai magyar politikusok megtennének mindent azért, hogy létrejöjjön a közös együttműködés. Legyen közös a cél, képviseljenek bennünket, magyarokat és ne a saját érdekeiket. Elég volt már a sértődöttségből, az egós játszmákból, hogy ki az alkalmasabb egy bizonyos posztra és ki nem. Legyenek türelmesebbek, megértőbbek, nyitottabbak és belátóbbak. Tanuljanak már a múlt hibáiból. Vegyék észre, hogy az önzőség, az öntörvényűség és a szűklátókör soha senkinek sem kedvezett.
Örülnék, ha többet lennének kint terepen a politikusaink, nem csak választások előtt, talán meghallgathatnák az egyszerű ember véleményét; gyakrabban mehetnének olyan vidékre, ahol a magyarság száma nagyon alacsony, ahol az emberek „elszigeteltségükben” úgy érzik, hogy egyszerűbb asszimilálódni; sokkal többet foglalkozhatnának a fiatalabb generációval különféle oktatási programok keretén belül stb. Aminek különösen örülnék az az lenne, ha megerősödne és bővülne a női képviselő tagok száma. Számomra ez az egyik fő pont, ami még eléggé hiányos.

Nászaly Gábor, Kőkeszi

Az utóbbi évek hánykolódása után itt az ideje, hogy egységes, hiteles és széles körű magyar képviseletet hozzunk létre, mely bebizonyítja, hogy van még létjogosultsága az etnikai alapú politizálásnak. Persze az etnikai politizálás nem szabad, hogy a ‘‘Szavazz ránk, mert magyarok vagyunk!‘‘ jelmondatban teljesedjen ki, hanem egyre nagyobb hangsúlyt kell majd fektetni a szakpolitikára és a régióspecifikus problémák kezelésére. Az egység megteremtésének érdekében azonban néhány szereplőnek tudatosítania kell, hogy az előre haladásért nekik hátra kell lépniük – az önreflexió kritikus eleme lesz az egység létrejöttének. Hiszem, hogy a felvidéki magyar politikában egy erős, lendületes új generáció van kibontakozóban, aki nyitott az összefogásra, szem előtt tartja a közösség igényeit és rátermettségében sem marad el a kiöregedő garnitúrától. A megélhetési politikusok, az „újradizájnolt” logók és az önemésztő, rozoga pártstruktúrák ideje lejárt, de a mi feladatunk lesz, hogy véghez vigyük a tényleges generációváltást.

Kuzma Dávid, Lukanénye

Én egy egyszerű felvidéki magyar fiatal vagyok. Egyszerűek a mindennapjaim, egyszerűek a terveim a jövőre, és egyszerűek a döntéseim is. Mégis inkább azt a szót használnám, hogy ésszerűek. Úgy látom az itteni magyar pártokat és a politikát, ahogyan – szerintem – az itt élő magyar emberek túlnyomó többsége: szét vagyunk hullva. Én bátran kiállok azon véleményem mellett, hogy amíg nem lesz összefogás (és nem csak három pártra gondolok az ötből), addig nem lesz siker. Annak ellenére, hogy – véleményem szerint – ez a téma már február után egy lerágott csont, a célunk nem változott, valóban az lenne a lényeg, hogy bekerüljünk a parlamentbe. Legközelebb.
A problémák viszont ott kezdődnek, hogy túl sokat használjuk a legközelebb szót, már érvényét veszíti, és a szavazók lassan szállingóznak el. Én elhiszem, hogy mindkét főbb magyar pártunknak megvannak az igényei, és egy ekkora hézag után, mint az előző 1-2 választás, nehéz rendbe rakni a dolgokat és közös nevezőre jutni, azonban ha valóban az lenne a cél, hogy nekünk, itt élő magyaroknak könnyebb és jobb legyen, és nem csak kampányszöveg lenne egyik-másik oldalról, akkor ez a közös cél meghozná a gyümölcsét.
Mindaddig, amíg ez így van, akarhatunk mi minden szépet és jót, nem fog megvalósulni, mert még azt a keveset is, amink van, ez a kevés is, ami vagyunk, még ezt sem tudjuk megtartani együtt, még így is szétszakadunk. Nem elég az, hogy drasztikus iramban fogyunk mi, magyarok, és sajnos az általunk képviselt értékek is, hanem ez mellé még magunk alatt vágjuk a fát. Akarva-akaratlanul a kisgyermekként hallott népmese jut folyton-folyvást az eszembe, mikor a király 3 gallyat tartott a kezében a 3 fia előtt, amit senki közülük eltörni nem tudott, amíg egyben voltak. Amint a király külön adta nekik oda a gallyakat, azon nyomban el tudták törni, jelezve ezzel azt, hogy amíg együtt maradnak, nem eshet bántódásuk, erősek maradnak, de amint külön válnak, eltiporják őket.

Címkék: felvidéki magyarok, fiatalok, politika, vélemény