Ha mai felgyorsult világunkban az év során feledésbe is merülnek a hagyományok, advent idején és karácsonykor a legtöbb család életébe, ha csak alkalomszerűen is, visszatérnek a régi szokások. Pedig az Ipoly és Garam mente hagyományokban és népszokásokban igazán gazdag. Akár a palóc szokások, akár más térségek népeinek hagyományai napjainkba visszatérve meghittebbé varázsolják az emberek ünnepét.

Az Európa szívében élő keresztény népek karácsonykor Jézus születését ünneplik. Évszázadok óta ez a legszentebb és legmeghittebb ünnep a keresztény világban.  A népszokások az élet minden területére kiterjednek, így az ünnepek alatt is megjelennek a napi tevékenységek minden mozzanatában, de karácsonykor a szentestén teljesednek ki.

Sok legenda kötődik a karácsonyhoz, az egyik szerint Luther Márton állított először karácsonyfát gyermekeinek (forrás: mult-kor.hu)

December 24-én, Ádám és Éva napján, a karácsonyi vacsora minden család életében a legfontosabb pontot jelentette, hiszen ekkor gyűlt össze a család minden tagja. Szép szokás, hogy az asztalra egy terítékkel többet tettek fel, ami annak a jelképe, hogy a család vendégül látja Jézust, aki akár egy betérő vándor vagy koldus képében is csatlakozhat a meghitt vacsorához. Az asztalt borító abrosznak is nagy szerepe volt, hiszen régen a hétköznapi paraszti asztalt nem fedte terítő, csak szentestén vették elő. A következő évben ezt az abroszt használták vetőabroszként vagy sütőabroszként, hogy bő termés legyen, vagy a kenyér finomra sikerüljön.

Palóc karácsonyi asztal (forrás: tudasbazis.sulinet.hu)

Az asztal alá sok helyen széna, szalma, gabona került, máshol fokhagyma is. Ezek elősegítették az állatok szaporaságát, illetve emlékeztettek a betlehemi szerény körülményekre, a fokhagyma pedig a  gonosz távol tartását szolgálta. Ez a nap az asszonyok számára ugyan dologtiltó napnak számított, de a sütés-főzés megengedett volt, hiszen csak így tudott elkészülni az ünnepi vacsora.

Az asztalra ezen a napon a böjt miatt az éjféli mise előtt nem került húsétel. A karácsonyi vacsorán nem hiányzott az alma, a dió, a fokhagyma, a méz, amit az emberek maguk termeltek meg. A palócok fokhagymát azért ettek, hogy egészségesek legyenek a következő évben. Minden családtag megtört egy szép diót, s ha egészséges volt, azt jelentette, hogy a jövő évben egészséges lesz az illető is, aki elfogyasztja. Ha rossz belű diót tört fel valaki, a következő évben betegséggel kellett számolnia. A karácsonyi almát mindig a családfő szelte fel annyi darabra, ahányan az asztal körül ültek, és mindenkinek el kellett fogyasztani az almaszeletet. 

Az alma és a dió a karácsony fontos jelképei (kukkonia.sk)

A hagyomány szerint, ha valaki eltévedt az erdőben,  a karácsonyi vacsorán közösen elfogyasztott almára kellett gondolnia, és megtalálta a hazafelé vezető utat. Később a mézet már a karácsonyi ostyával ették. A diót egyes helyeken a családfő a ház négy sarkába dobta, ezzel megtisztítva a házat a rossz szellemektől. Az összegyűjtött karácsonyi morzsát elrakták, (ebbe belekerülhetett almahéj, dióhéj, aszalt szilva vagy bármilyen más aszalt gyümölcs maradék is), s ezt akkor vettek elő, ha valaki nagyon beteg volt a családba, és ebből főztek neki gyógyteát.

A karácsonyi asztalról nem hiányzott a mákos guba sem, amit meleg, édes tejjel öntöttek le, és a sok pici mákszem bőséges új esztendőt biztosított a családnak.  A gubát előző nap gyúrták meg az asszonyok. Egyes helyeken mákos tészta, diós tészta, esetleg keserű túrós tészta került a karácsonyi étkek közé. A hagyományos karácsonyi ételek közé tartozott a halászlé a hústilalom miatt, esetleg a gombás káposztaleves is. Néhány helyen derelye vagy karácsonyi kalács került az ünnepi asztalra, de főztek babot, lencsét, galuskát is.

Csak később vált hagyománnyá a rántott hal és a hagymás ecetes burgonya. A bejgli is tradicionális édességnek számít karácsonykor, legyen az diós, mákos, almás, de készülhet másféle töltelékkel is. A húsmentes étkezést az éjféli mise szakította meg, ami után december 25- én, Nagykarácsony napján már bőséges húsos étkek kerültek az asztalra. Ilyen hagyományos ételnek számított a kocsonya, amelyből nem hiányozhatott a füstölt hús sem, hiszen a füstölés az egyik legrégebbi tartósító módszer.  Az éjféli misén megláthatta a boszorkányt az, aki Luca napjától naponta készítette a saját Luca-székét, és a mise közben felállt rá. 

Legszebb karácsonyi hagyományaink egyike a betlehemezés (forrás: netfolk.blog.hu

A hagyományos karácsonyfa állítás mellett sok régi szokás feledésbe merült már. Ilyen volt a regölés és a betlehemezés. A regölés egy ősi magyar hagyomány, amely a téli napfordulóhoz kötődik, és gyökerei a pogány magyar szokásokban keresendők. Házról házra jártak a férfiak, mert a néphagyományban a férfiember hozott szerencsét, bőség- és termékenységvarázsló rigmusokkal köszöntötték a háziakat.

Erre általában karácsony másnapján, december 26-án került sor. Hagyományos népi hangszerekkel, dudával, dobbal csengővel kísérték a mondókájukat. Hogy elmondhassák a jókívánságaikat, engedélyt kértek a gazdától, majd beköszönőt mondtak, és ezután következtek a jókívánságok. A jókívánság hozókat finom borral, pálinkával kínálták.

Betlehemezés (forrás: m.mupa.hu)

A betlehemezés a magyar paraszti hagyomány egyik legismertebb és legnépszerűbb többszereplős karácsonyi népszokása volt. Ez egy pásztorjáték, ami azt a történetet meséli el, amikor a kis Jézust meglátogatják a napkeleti bölcsek, vagyis a „három királyok”. A legényekből, férfiakból és fiúgyermekekből álló betlehemezők saját készítésű betlehemet vittek magukkal,  és  bekéredzkedés után előadták a születéstörténetet, majd a jókívánságokkal halmozták el a háziakat. A jókívánságokért cserébe a betlehemezőket is megjutalmazták

Ezek a hagyományok mára már szinte teljesen feledésbe merültek, pedig őseink életének szerves részét képezték. Az étkezéshez kapcsolódó hagyományok jobban benne maradtak a köztudatban,  ezeket adják tovább a szülők, nagyszülők a fiatalabb generációnak, hiszen karácsonykor, a hagyományokhoz híven,  még mindenhol összegyűlik a család, és  valamennyien körülülik  az ünnepi asztalt. Fontos, hogy ezeket a hagyományokat megőrizzük és továbbadjuk a felnövekvő generációknak is, hogy ne veszítsék el gyökereiket és hagyományaikat, amelyek egyedülállók és különlegesek.

Sámán Laura

Címkék: , , , ,

Hozzászólok

Támogass minket!

Támogasd Te is a Garam és az Ipoly mente lapját, a Reflex24-et, hogy a következő hónapokban is eredményesen működhessen tovább a portálunk és a havilapunk!

Támogatom a REflex24-et!
Olvasta már?
2025.03.28.

Villanyszerelő és influenszer egyben – egy jópofa Ipoly menti csapat, akit felvillanyoz az elektromosság

Egy teljesen új villanyszerelési személetet képvisel egy fiatal csapat az Ipoly mentén.A mai, digitális korban egyre nagyobb hangsúly…

2025.03.31.

Intézményt akarunk vagy minőséget?

Hangzott el a kérdés 2025. március 6-án az ipolysági városházán a Honti Kaszinó rendezvényén. Voltunk, vagyunk. Leszünk? című…

Iratkozzon fel hírlevelünkreés küldjük az aktuális REflex lapszámot.

Iratkozzon fel hírlevelünkre

Kérem várjon...

Köszönjük a feliratkozást!

Ipolyság Szlovákia
Legolvasottabb