Bemutatjuk az Unlimited Souls együttest

Csábon a zenélésnek mindig is nagy hagyományai voltak, s ez alól a jelenkor sem kivétel. Nem is kell nagyon visszamenni az időben ahhoz, hogy ez bebizonyosodjék: egyik zenekar alakult meg a másik után, igaz, valamelyik kérészéletű, másik hosszabb ideig fennálló volt. Az utóbbi tulajdonság jellemzi az egyébként a sorban még mindig fiatalnak tekinthető Unlimited Soulst is. A tagok közül hárman – Balga Marcell, Balga Tamás és György Adrián – álltak portálunk rendelkezésére.

Mi ösztönzött titeket arra, hogy zenekart alapítsatok? Nem szerettetek volna kimaradni a sorból?

Balga Marcell: Röviden: a templom, pontosabban a szerdai gyermekszentmisék. A lelkiatya megkért engem, hogy minden ilyen mise alatt gitározzak, mert ezzel is fiatalosabbá lehetett tenni az egészet. Mikor ezt pár közeli, szintén valamilyen hangszeren játszó ismerősöm megtudta, rögtön csatlakoztak hozzám. Így nem kellett egyedül zenélnem. Itt kezdődhetett.

Aztán gondoltunk egyet, és mondhatjuk, „kinőttük” a templom falait, zenekart alapítottunk.

A templomban eléggé szűk „mozgásteretek” lehetett zenei szempontból. Hatással volt ez a későbbi zenei stílusotok, profilotok fejlődésére?

Balga Marcell: Bemelegítésként jól jöttek, de a templom falain kívül nem játsszuk azokat a számokat. Ami a zenei stílusunkat illeti, eléggé a rock mellett határoztuk el magunkat. Ritkábbam a popzenéhez is hozzányúlunk, de csak ritkán.

Igyekszünk mindezt úgy tenni, hogy kicsit „elrockosítjuk” a popot, hogy ezzel is közelebb hozzuk azt a mi stílusunkhoz, hogy koncert közben azt tudjuk átadni a közönségnek, ami mi vagyunk.

Hatással volt a rock mint zenei stílus a zenekar névválasztására? Mert, ugye, „unlimited”, azaz határtalan…

Balga Tamás: Őszintén szólva nem. Volt és van egy közeli, jó barátunk, s az ő javaslatára döntöttünk e név mellett, de konkrétan semmi többletjelentéssel nem rendelkezik. Csupán arról van szó, hogy nagy dilemmában voltunk a névválasztást illetően, és ő segített a vitában: egy ilyen név legyen rövid, érthető, és lehetőleg angol nyelvű, mert az jobban hangzik…

Ha már szóba jött a név, mondjatok valamit a zenekar felállásáról is… Volt valamilyen változás az évek folyamán?

Balga Tamás: Volt, nem is kevés. Voltak olyan formációink, amelyek jók, mások kevésbé voltak megfelelőek az elvárásainknak. De van egy mag, amely állandó volt az évek alatt.

De majdcsak összeáll a legjobb kombináció a következő fellépésünkre! Itt tartogatunk egy kis meglapetést is! De az egyelőre titok.

Igen, a fellépések! Köztudott, hogy a koronavírus-járvány eléggé megtépázta a zeneipart, gondolom nektek is egy-két fellépés úszott…

Balga Marcell: A válasz természetesen igen. Még a helyi szederFESZTen is, ami szinte mindig bebiztosította számunkra azt, hogy felléphessünk. Próbálni sem igazán tudtunk, mivel a határzár, mondhatjuk, kettévágott minket, meg sokan közülünk már dolgoznak, szóval egyre nehezebb összejárni, de egyelőre nincs nagy probléma.

György Adrián: Amúgy is „csak” a környéken szoktunk fellépni, ahol szintén sok esemény elmarad. Messzi tájakon még nemigen volt alkalmunk zenélni.

Borúra derű! J És mi a helyzet a saját számokkal? Vannak ilyenek?

György Adrián: Vannak, természetesen, de nem mindegyiket sikerült eddig teljesen megzenésíteni. Viszont aminek örülünk az az, hogy a legutóbbi fellépésünk alatt az egyik ilyen számunk – a Repülök és Szállok – alatt a közönség már azt velünk együtt dúdolgatta! Ennek megörültünk!

Na, már csak ezért is megérte! Fiúk, minden jót a továbbiakban is, és kívánom nektek, hogy a zenekarral repüljetek és szálljatok! Hajrá!

Címkék: Csáb, szederFESZT, zenekar