Csáky Máté Ipolybalogon él, Ipolyságon végzi gimnáziumi tanulmányait a Fegyverneki Ferenc Közös Igazgatású Katolikus Iskolában és a tanulás mellett sokoldalú hagyományőrző, művészeti tevékenységet folytat. Interjúnk apropója, hogy elnyerte a Gróf Széchenyi Család Alapítvány és a Stádium Társadalmi és Kulturális Hírlap által meghirdetett Stádium-díjat művészeti kategóriában.
1. Mire gondoltál, amikor jelöltek a díjra? Esélyesnek tartottad magad?
Az iskolaév elején még nem is tudtam, hogy létezik ilyen díj, aztán jelzett Wollent Andrea tanárnő, valamint Bukor Erzsike igazgatóhelyettes-asszony, lenne egy ilyen lehetőség. Ha a tanári kar és az igazgatóság rábólint, akkor szívesen jelölnének a művészeti kategóriában. Pár nap után kérték, hogy szedjem össze pontokban azokat a tevékenységeket, melyekkel hobbiból foglalkozom a tanulás mellett. Később elküldtük a jelöltetést, s vártuk izgalommal, hogy felkerüljek az online szavazólistára.
Amikor megláttam, hogy a művészeti kategóriában én vagyok az egyedüli diák, s vannak ott profi zenészek is, igencsak meginogott bennem az a hit, hogy lehetőségem lesz megnyerni a Stádium-díjat.
A világhálón máris osztottam, reklámoztam magam, s hál’istennek barátaim, rokonaim is ezt tették, így nagyon sok emberhez eljutott a kérés, hogy voksával támogasson. Volt egy mély pont a versenyben, amikor az Ismerős Arcok frontembere, Nyerges Attila nagyon-nagyon elhúzott tőlem és a mezőny többi tagjától is. Viszont kitartóan ment a hirdetés a neten, egyre több ember megosztott, szavazott… Láss csodát: 2142 voks! Nagyon szépen köszönöm mindazoknak, akik támogattak és reklámoztak!
2. Mit éreztél, amikor kiderült, hogy te nyertél?
Folyamatosan figyeltem, és figyeltük tanáraimmal az állást, némelyik nap sok szavazat érkezett, máskor kevesebb. Izgalmas volt a szűk hónap, mikor vezettem, akkor sem nyugodhattam meg, hisz volt olyan vetélytárs, akinek elég nagy rajongó közössége van a szociális hálón. Ez ugye „veszélyt” jelentett számomra… A voksokat október 16-ig lehetett leadni, megvártam izgatottan az éjfélt is, hogy áttérjünk 17-re: záródjon le a szavazás. Nagy öröm volt bennem, s örök hála – még most is – amit nem is bírok kifejezni.
3. Rengetegen szavaztak rád, többek közt diáktársaid is. Mit gondolsz, mivel érdemelted ki a sok szavazatot?
Ahhoz, hogy a jelöltetésem érvényes legyen, egy bizonyos mennyiségű alap szavazatot kellett gyűjteni az iskolában. Szerencsére ez nem okozott problémát, gyorsan összegyűlt. A további szavazatokat online kellett küldeni, a Széchenyi Család Alap oldalán. Azt, hogy sikerült megnyernem, tulajdonképpen nem is magamnak köszönhetem, hanem annak a rengeteg szavazónak, diáknak és felnőttnek, határon innen és túl, rokonoknak és barátoknak… Nem sokat tudok mondani, csak azt, hogy köszönöm nekik! Köszönöm, hogy bíztak bennem, hogy támogattak, hogy kitartottak mellettem a sok-sok biztatással egyetemben.
Külön köszönetet szeretnék mondani Wollent Andrea tanárnőnek, Bukor Erzsike igazgatóhelyettes-asszonynak és Gódor Beáta osztályfőnökömnek, hogy jelöltettek eme díjra, támogattak, és tartották bennem a lelket! Nagy köszönet és hála!
4. Mit jelent számodra, hogy a Stádium-díj művészeti kategóriájának győztese lettél?
Inspirációt jelent. Inspirál, hogy ne hagyjak fel ezekkel a tevékenységekkel. Buzdít, hogy legyek kitartó, és egyfajta löketet ad, ami segít fejlődni, tanulni tovább, elmerülni még mélyebbre az adott művészetek terén. Nem szeretnék megállni; igen, ezt a díjat köszönöm, de nem úgy tekintek rá, mint egy babérkoszorúra, mert az helytelen lenne.
Alázattal csinálni kell tovább, gyakorolni, menni egyenest előre – ami a kultúra, a keresztény lelkület, a magyarság és az egész Felvidék javára válik.
Támogass minket!
Támogasd Te is a Garam és az Ipoly mente lapját, a Reflex24-et, hogy a következő hónapokban is eredményesen működhessen tovább a portálunk és a havilapunk!
Támogatom a REflex24-et!
Hozzászólok