A világszép Sisi tájainkon is megfordult

Erzsébet kirélyné, azaz Sisi  (becenevét így írjuk helyesen, ő maga is egy s-sel írta alá leveleit) alakja sokunk számára ismerős az 50-es években forgatott, s azóta gyakran vetített trilógia alapján, nyilván valamennyien találkoztunk már a híres festménnyel is, amely a ragyogó gyémántcsillagokkal a hajában örökíti meg (ezek tulajdonképpen havasi gyopárt ábrázolnak), de bécsi kirándulásaink során is elkereülhetetlen, hogy szóba kerüljön. Azt már nyilván kevesebben tudják, hogy az 1850-es évek végén tájainkon is járt, valószínűleg az 1857-es első magyarországi látogatása alkalmával.

A gyerki családi legendáriumokban máig él egy történet, mely szerint Ferenc József császár és felesége a községben pihent meg, s itt váltották a hintóban a lovakat. Míg a kocsisok dolgoztak, a falu lakossága illő módon üdvözölte az uralkodópárt, majd egy idős néni friss vízzel kínálta Erzsébetet, amit ő magyarul köszönt meg. Ez a néni volt az, aki közelről is megcsodálhatta az akkor még csak 20 éves császárné rendkívüli szépségét.

Abban az időben, sőt egész haláláig, Erzsébetet a világ legszebb asszonyának tartották, egy vetélytársa volt csak, Eugénia francia császárné. Ahogy nagyanyáink is mondogatták: a szépségért szenvedni kell. Sisi tulajdonképpen ennek a szépségkultusznak szentelte életét, s elmondhatjuk, hogy a csodás külső elérése nem kis lemondásokkal járt. Nézzük hát meg Sisi szépségének titkait!

A csodás, koszorúba font hajkorona a császérné egyik védjegyévé vált, a hajápolási procedúra egy egész napot vett igénybe, ugyanis hosszú fürtjei a bokájáig értek. A gondos fordrásznő tojássárgájából és minőségi konyakból kevert pakolást, amelyet rákent a fenséges asszony hajára, majd az eltávolítás után következett a mosás. Hajszárító nem lévén, a levegőre kellett bízni a szárítást, ami órákig is eltartott.

Sisi azonban ezt az időt hasznosan töltötte, nyelvtanárától nyelveket tanult, miközben fel-le sétált lakosztályában.

Karcsú dereka is irigylésre méltó, de tévesen gondoljuk, hogy mindez a fűző műve. Sisinek nem volt szüksége erre a korabeli “kínzóeszközre”, ugyanis derékbősége 60 cm körüli maradt egész életében. Természetesen ezért meg kellett dolgozni. Szenvedélyesen szerette a testmozgást, a Hofburgban tornatermet alakíttatott ki magának, imádott lovagolni, s naponta képes volt akár 4-5 órán keresztül is gyalogolni, udvarhölgyei közül csak kevesen bírták az iramot. Már ez is elég lenne a karcsúsághoz, de Erzsébet extrém diétákat tartott. Naponta mérekezett, s ha csak néhány deka eltérést tapasztalt az előző naphoz képest, képes volt napi két narancson és néhány pohár kecsketejen élni.

Az is megtörtént, hogy csak frissen facsart húslevet ivott. Ha néha egy kis “bűnözésre” vágyott, ibolyafagylaltot fogyasztott.

Arcbőrére is nagyon vigyázott, s mivel hosszúra nyúlt túrái alatt erős napsugárzásnak volt kitéve, speciális krémeket és mézes pakolást alkalmazott. Dekoltázsára éjszakára nyers marhaszeleteket rakott, hogy az idő haladtával is felvehesse a mélyen dekoltált estélyi ruhákat.

Mivel egészsége a túlzásba vitt fizikai megterhelés és az egyoldalú diétáknak köszönhetően megromlott, gyakran tartózkodott különböző gyógyfürdőkben, pl. Bártfán is. Itt megengedhette magának, hogy valóban egész napokat töltsön masszázzsal, pihentető fürdővel, pakolásokkal.

Görcsös igyekezete, hogy megőrizze fiatalságát, épp az ellenkező hatást váltotta ki. Harmincéves kora után nem készülhetett róla sem fénykép, sem festmény, valamennyi későbbre datálható alkotás az előzőek átdolgozása. Ha mégis fotós közeledett felé, azonnal arca elé terítette híres legyezőjét.

Luigi Luccheni, aki Genfben merényletet követett el Erzsébet ellen, azt vallotta, hogy a napernyője alá pillantva egy ráncos öregasszonyt látott.

Különc egyénisége és lelki alkata ugyan nem hozott számára boldog életet, szépségét sem sikerült megőriznie a végletekig, ennek ellenére a magyarok egyik legkedvesebb történelmi nőalakja vált belőle, kinek személyét sok legenda lengi körül még ma is.

Címkék: Erzsébet királyné, Ferenc József, Gyerk, Sisi