Anyasági szabadság – de hol van benne a szabadság?

Amikor megszületik egy új életke, az anyuka hivatalosan anyasági szabadságra megy, avagy „szép magyarul” materská dovolenkán van. Nekem viszont valahogy nem áll össze a kép. Nézzük csak, mit is csinál egy anyuka!

Hajnalban felébred a picivel, megeteti, pelust cserél, öltöztet. Jobb esetben a baba ezután még visszaalszik. Így az anya nekiláthat elkészíteni a reggelit a család többi tagjának. Míg mindenki falatozik, ő tuti a babát nyugtatja, aki éppen akkor kezdett fülsiketítő sírásba, amikor anyuci leült a konyhaasztalhoz, s már épp nyúlt volna a bögre kávéjához. Mire a picike ismét angyalian alszik, addigra a többiek jóllaktak, s már el is indultak dolgozni és suliba, így nagyszerű alkalom nyílik arra, hogy anya összepakoljon a konyhában.

Bár ez szinte felesleges, hiszen kábé egy óra múlva ismét ott fog tenni-venni, hogy aztán finom ebéd kerülhessen az asztalra. Az étel kavargatása mellett megejt még néhány etetést, böfiztetést.

Mindeközben néhány ruhadarab a szennyes kosárban végzi, amiben lassan a plafonig tornyosulnak a mosatlanok, így két ciciztetés között még gyorsan bedob pár ruhát a mosógépbe.

A „Mókuska, mókuska, felmászott a fára” dal éneklése közben az órára pillant és látja, mindjárt indulni kell a gyerekorvoshoz. Gyönyörű ruhácskába öltözteti hát csemetéjét, s magával is kezd valamit… A kicsi már a babahordozóban, anya épp belebújik a cipőjébe, mikor tele lesz a baba pelusa. Persze úgy, hogy még zuhanyzásra is szükség van. Végül azért abszolválják a dokilátogatást. Délután jöhet a mondókázás, éneklés, mesélés, etetés, pelusozás, böfiztetés. Közben megáll a mosógép, így a ruhákat kipakolja, majd egyik kezével hajtogat, a másikkal vasal. A porszívózás és felmosás sem maradhat el, na meg a portörlés! Mert, mit fog mondani az anyós, ha megjön: „Ez az asszony nem takarít?!”

Ha a baba nyűgös, minden bűvészmutatványt bevet, csak nyugodjon meg a drágasága. Közben azon aggódik, hogy mindent jól csinál-e. Vagy épp azért sír a kicsi, mert rosszul gondoskodik róla? Persze ez szinte lehetetlen, hiszen végtelen odafigyeléssel törődik gyermekével. Mégis magában keresi a hibát.

Vacsira mindenki betoppan. Leülnek az ebédlőben, s anya rájön, a reggeli kávéja még mindig az asztalon hever. Némi beszélgetés után jöhet a fürdetés, s minden, ami ezzel jár. Altatás után anya kioson a szobából, hogy férjével lehessen, majd vár rá a (jobb esetben) két-három óránkénti éjszakai ébredés…

Szóval, akkor hogy is van ez? Hol van ebben a szabadság rész? Keresem, de nem igazán találom. Igen, egy elég szélsőséges példát hoztam fel, de csak azért, hogy érzékelhető legyen, amit mondani szeretnék.

Az anyasági szabadság hallatán ugyanis sokan arra asszociálnak, hogy az illető hölgy egész nap otthon heverészik, pihenget, barátnőkkel pletykál, vásárolgat, netán még sorozat-maratont is tart. Mennyien vágják egy édesanya fejéhez, hogy „hiszen te ráérsz, nincsen semmi dolgod!”

Nos, kérem… Az anyukák a legnehezebb munkát végzik csecsemőjük mellett! Senkinek nincs joga bírálni őket, sem pedig elítélni csupán azért, mert valamit másképp csinál, mint ahogyan azt mi jónak véljük! Hogy mi kell a gyermeknek, azt igazán csakis az ő anyukája és apukája tudja. Szóval, szépen kérlek, ne nehezítsd meg a szülők dolgát azzal, hogy butaságokat hordasz össze nekik… Ha segíteni, támogatni nem tudod őket, nem baj! A lényeg, hogy ne bántsd a szülőket.

Címkék: anya, anyasági szabadág, felelősség, gyermek