Mi a fontos, hogy te elégedett légy az életeddel, vagy, hogy a környezetednek tessék, amit lát?

A válasz egyértelmű: csakis az a fontos, hogy te jól érezd magad a bőrödben, hogy te mosollyal az arcodon lépj be az otthonodba, hogy elégedetten hajtsd álomra a fejed, s hogy reggel aggodalom nélkül ébredj. Sokszor nehéz meghozni a döntést, amiről tudjuk, a környezetünk rosszallni fogja. Már előre félünk a pillantásoktól, amiket majd a hír hallatán látunk. A kioktató monológokról már nem is beszélve.

Ha elég kitartóan ostromolnak bennünket a saját elképzelésükkel, a végén még el is hisszük, hogy igazuk van. Pedig nincs! Hiszen honnan is tudhatná valaki más, hogy mi a jó nekünk?

Olykor még mi magunk is elgondolkodunk, mi lenne a helyes lépés, erre jönnek a történetből teljesen kívülállók, akik már pedig biztosak az igazukban.

Vagy azért, mert idősebbek, vagy azért, mert azt szeretnék, ha úgy cselekednénk, ahogyan azt ők is tették. Az szinte lényegtelen, hogy nekik bevált-e a recept, a cél, hogy elérjék, hogy mi is ugyanarra az útra lépjünk. Ezzel talán megnyugtatják a saját lelküket, hogy mégis jól cselekedtek, hiszen ez a normális, ezt kell tenni, mindenki ezt teszi…

Sokaknak nehéz elfogadniuk, hogy másképp is lehet élni az életet, nem csupán úgy, ahogyan azt ők teszik. Pedig az életet sokféleképpen lehet élni, mert ami az egyiknek jó, az a másiknak nem.

Ezért fontos, hogy mindannyian megtaláljuk a saját utunkat. Kitérők lehetnek, azokból még tanulunk is, a lényeg, hogy mindig visszataláljunk a számunkra megfelelő útra.

Az út szélén mindig állnak majd stoppolók, akiket, ha felveszünk, megpróbálnak majd meggyőzni minket, hogy inkább arra menjünk, amerre ők akarják. A legjobb, ha az ilyeneknek meg sem állunk, vagy ha mégis, csak hagyjuk, hogy elmondják a véleményüket – amit bár nem kértünk ki, ők mégis fontosnak tartják megosztani velünk –, majd nyugodtan folytassuk a saját utunkat. Az illető, ha akar velünk tart, ha akar, kiszáll a kocsinkból… A döntés az övé.

Címkék: döntések, élet