Mi, nők képesek vagyunk halálosan szerelmesek lenni. Ilyenkor aztán mindent, még a lehetetlent is megtennénk azért, hogy választottunk mellettünk maradjon. Ebben a mámoros állapotban pedig hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy egy harmonikus kapcsolathoz nem elég, ha csak az egyik fél szeret…
A másiknak ugyanúgy kell éreznie, mert ha ez nem így van, akkor az egésznek semmi értelme. Szétnézve a világban azt látom, hogy kétségbeesésükben egyre többen esnek ugyanabba a hibába: önkényesen eldöntik, hogy babát vállalnak. A férfit sokszor be sem avatják a tervükbe, titokban „munkálkodnak” a teherbeesésen.
Több variációról is hallottam már. Az egyik, amikor a nő a párja tudta nélkül elhagyja a fogamzásgátló tabletta szedését. Sőt, egyesek még akár arra is képesek, hogy valaki mástól essenek teherbe, majd szerelmüknek azt hazudják, a kicsi az övé. Mindezt valószínűleg a már említett kétségbeesés és végső elkeseredés szüli. Olykor szinte önkívületi állapotba kerül egy nő, ha elveszíti kedvesét. Ugyanakkor ki merem jelenteni, erre a cselekedetre nincs mentség!
Egy élettel senkinek, semmilyen körülmények közt nem áll jogában játszani!
Hiszen egy gyermekkel nem láncolhatunk magunkhoz senkit. Persze, lehet, hogy ideig-óráig működik e stratégia, de az, hogy a kicsi miatt kedvesünk mellettünk marad, nem azt jelenti, hogy szeret minket és boldogságban fogjuk leélni az életünket. Mindent csak a születendő gyermeke jólétéért tesz.
De vajon boldog élete lesz egy ilyen körülmények közé csöppenő apróságnak?
Egy új életnek melegséggel teli otthonra, nemcsak őt, de egymást is őszintén szerető szülőkre, harmóniára és megértésre van szüksége. Márpedig, ha valaki muszájból marad mellettünk, kötve hiszem, hogy pozitív légkört teremt otthonunkban. Köztudott, a gyermekek megérzik, ha baj van. Ha mi feszültek vagyunk, a pici baba sem lesz nyugodt. S gondoljuk csak kicsit tovább a történetet…
Vajon meddig képes a férfi feláldozni boldogságát a gyermeke érdekében?
Bizonyára eljön majd az a pont, amikor búcsút int a párkapcsolattól. Ami teljesen érthető. Így az őrült tervünkkel nem értünk el semmit, csak egy kis időt nyertünk magunknak, biztosítva ezzel azt, hogy gyermekünknek végig kelljen néznie, ahogyan a szülei elválnak egymástól…
Támogass minket!
Támogasd Te is a Garam és az Ipoly mente lapját, a Reflex24-et, hogy a következő hónapokban is eredményesen működhessen tovább a portálunk és a havilapunk!
Támogatom a REflex24-et!
Hozzászólok