75 évvel ezelőtt, 1944 decemberétől zajlottak a Garam-Ipoly menti harcok, mely hadművelet egyik legismertebb mozzanata az 1945. február 17-24. között zajló „Südwind” (Déli Szél), melynek Zsákovics Lászlóék az oroszkai Hadtörténeti Múzeummal minden évben nagyszabású hadi játékbemutatóval állítanak emléket.
„A Garam-Ipoly menti harcok gyakorlatilag a szovjetek Budapestet bekerítő északi hadmozgásai révén alakultak ki. A 6. gárda-harckocsihadsereg és a 7. gárdahadsereg nem tudta ezt maradéktalanul kivitelezni, mivel az Ipoly vonalát a letkési hídtól a Dunáig a Magyar Királyi Honvédség elit seregteste, a Szent László Hadosztály tartotta. December 24-én a szovjet páncélos ékek Helemba irányából, Kicsindnél kijutottak a Garam alsó folyásához, Letkés ezen a napon, Ipolyszalka december 27-én került ellenséges kézbe. Ezen harcok eredményeként tudott visszavonulni a német LVII. páncéloshadtest, melynek részei – a német 3., 6. és 8., valamint a magyar 2. páncéloshadosztály – december 22-én indítottak ellentámadást az Ipoly és a Garam között, súllyal Ipolyság felé, hogy a Léváig előreszaladt szovjet páncélos ékek hátába kerülve megakadályozzák a magyar főváros északi bekerítését. Azonban a német-magyar páncélos ellentámadás a Börzsöny nyugati lábainál kifulladt, részei pedig december 28-ig a Garam nyugati partjára vonultak vissza”
– magyarázza a Reflexnek24-nek Babucs Zoltán, hadtörténész.
Ekkor lőtték ki a Garam túloldalán lévő tankot is, melynek romja a háború után is ott maradt és attrakcióként szolgált a helyi lakosoknak, akik előszeretettel fényképezkedtek vele/rajta.
Egyes alá nem támasztott feltételezések szerint egy német katona (Walter Hapenn) lőtte ki páncélököllel, miután az éj leple alatt átvágott a téli Garamon. A romantikus, ám teljességgel történelmietlen pletyka azt is tudni véli, hogy e dicstettért a katona eltávozási engedélyt kapott, és társaival (Walter Spichai, Helmuth Schmid, Hans Weber, Urban Manfred) megünnepelték azt a kastély mellett felállított támaszponton. A valóság viszont ezzel szemben eltér. Ezt Dr. Számvéber Norbert alezredes: Páncélosok a Felvidéken – Páncélosütközetek a Dunától északra című hadtörténelmi levéltári kiadványából egészesn pontosan megtudhatjuk.
Ez alapján december 22-ére virradó éjszaka a szovjet 6. gárda-harckocsihadsereg erői egy merész páncélos-előretöréssel megpróbálták birtokba venni a Garam-hidakat Zselíznél és Kéméndnél. Hontfüzesgyarmat körzetéből 80 harckocsi indult meg dél felé, és zömük Kisgyarmatig jutott.
Zselíznél a szovjet 22. gárda-harckocsidandár öt harckocsija közelítette meg a közúti Ernsztina-hidat, amikor a védők azt felsőbb parancsra 5 óra 20 perckor felrobbantották.
Zselíz keleti és déli szélén Rintelen tábornok saját kezűleg ellenőrizte a biztosító állások kiépítését, amelyeket ezután a 6. páncéloshadosztály 57. páncélos-utászzászlóaljának 3. százada, valamint 41/3. páncélvadászszázadának három gépvontatású 7,5 cm-es páncéltörő ágyúja szállt meg. A páncéltörő ágyúk itt másnap reggelig három T-34/85-ös szovjet harckocsit lőttek ki.
Persze a német katonák ezzel szemben állíthattak mást a civil lakosságnak hencegésképpen, de tekintettel, hogy az események napi szinten pörögtek és éles volt a helyzet, nem valószínű, hogy éppen ekkor tivornyáztak volna ráadásul a civilekkel.
A Garam-Ipoly menti harcok, majd a Südwind hadművelet volt a második világháborúban indított utolsó olyan Waffen-SS hadművelet, amely elérte kitűzött célját.
Ezt követően viszonylagos csend honolt ezen az arcvonalszakaszon, de a szovjetek bécsi támadó hadműveleteinek dunántúli területnyereségei miatt a védők kénytelenek voltak március utolsó napjaiban kiüríteni a Garam menti védelmi vonalat, Zselízt 1945. március 25-én hagyták el.
A kilőtt tankok további sorsáról viszont a szakkönyv nem ír. Egy tankroncs a fennmaradt fotódukumentáció alapján még évekig várhatott sorsára, a másik kettő kilőttről még ennyi nyom sem maradt fenn. A legendák sora ezzel viszont még nem ér véget. Hallani lehet ugyanis olyan kósza információkról, hogy egy roncsot teherautóval beletoltak egy garami holtágába, a mai kiskertek Árokmajor felőli részének szélénél, melyet Feneketlen tónak hívtak akkoriban az Alsó-Porondban.
Ha valóban így történt, akkor a tank maradványai a mai napig ott pihenhetnek valahol a föld mélyén, mindenesetre a többi tévhit és fals információ valótlanságából ítélve könnyen ennek is gyér lehet a valóságtartama.
Az oroszkai hadtörténeti múzeum vezetője, Zsákovics László többször is keresett a tankra vonatkozó nyomokat, ám eddig nem járt sikerrel. Pedig méltó mementó lehetne kiállított tárgyként akárcsak az Ernesztina-híd maradványai, melyek pár évvel ezelőtt a Garam szintjének lecsökkenésével kerültek felszínre.
Hasonló homály fedi annak a B24-es amerikai Liberator lezuhant repülőgépnek a sorsát is, ami Zselíz és Nyírágó között csapódott be, miután sikertelenül kísérelte meg bombázni a farnadi német katonai kórházat.
Szerkesztőségünk ezúton kéri meg a kedves olvasókat, hogy akinek bármilyen információja van ezekkel a tárgyakkal és történeteikkel kapcsolatban, az segítse kutatásunkat.
Csonka Ákos
Támogass minket!
Támogasd Te is a Garam és az Ipoly mente lapját, a Reflex24-et, hogy a következő hónapokban is eredményesen működhessen tovább a portálunk és a havilapunk!
Támogatom a REflex24-et!
Hozzászólok