Legfőbb céljuk a mulattatás – bemutatjuk az MiT zenekart

Néhány éve összefogott három fiatal zenész Ipolyság környékéről és megalapították a Music is Theirs nevű zenekart. Elsősorban szórakoztató, mulattató zenét szeretnének játszani különböző rendezvényeken, a közönség minden kívánságát teljesítve. Noha a legidősebb tag is csupán tavaly kezdte az egyetemet, mindhárom fiatalember életének szerves részét képezi a zenélés, akár az MiT kötelékén túl is. Egy verőfényes szombat délelőttön többek közt arról beszélgettem velük, hogyan elemzik menetközben a közönség reakcióit, miként találtak egymásra, és arról, hogyan fonódott össze életükkel a zene.

Kezdjük azzal, hogy bemutatkoztok! A kötelező körökön túl meséljetek a zenei múltatokról, jelentekről és akár a terveitekről is.

Krisztián: Tauber Krisztián vagyok. Tavaly kezdtem informatikai szakra járni Budapestre. 2013-ban kezdtem zenélni. Édesapám gitárjátéka nagyon megtetszett. Eldöntöttem, hogy én is megtanulok. Először magánórákat vettem egy rokontól, aztán elvégeztem a Művészeti Alapiskola alapfokú képzését. Közben elektromos gitáron játszottam egy akkoriban alakult könnyűzenét játszó formációban. Az MiT-ben is főleg gitározom, meg éneklek. Mindig is nagyon tetszett a hegedű, most végre nekiálltam a tanulásnak. Később majd beépítjük a mulatós repertoárba. Aztán most vettem még egy basszusgitárt, azt a másik zenekaromban használom majd…

Máté: A nevem Fábián Máté Tibor. A Fegyverneki Ferenc Közös Igazgatású Katolikus Iskola diákja vagyok már lassan 12 éve. Kiskoromban eldöntöttem, hogy a zene irányába fogok elindulni.

Az volt az álmom, hogy kántor lehessek. Mindig a falusi kántor mellett ültem a templomban. Ha pedig lagziba vagy szülinapra mentünk, mindig áhítattal álltam a zenekarok előtt. Amíg a többiek táncoltak, én csak tátott szájjal néztem, hogy mit is csinálnak a zenészek.

Aztán karácsonyra kaptam egy játékszintetizátort és azon kezdtem ügyeskedni. Később beírattak zeneiskolába. Nagyon örültem, hogy Kanta Gábor tanított, aki szintén kántor és zenekarban is játszik. Ő a példaképem, ha lehet így fogalmazni. Én is zenéltem a bandában, amit Krisztián említett, viszont az feloszlott. Utána jött az ötlet, hogy kellene egy másik, ami a mulattatással foglalkozik. Ehhez kapcsolódik, hogy most harmonikázni tanulok. Ha Krisztiánnak már jól fog menni a hegedű, nekem meg a harmonika, lemegyünk majd nótázni a vendégek asztalaihoz.  

Zoltán: Én Straňák Zoltán vagyok. Jelenleg középiskolai tanulmányaimat végzem a Szondy György gimnáziumban, Ipolyságon. Édesanyám szerette volna, ha valamilyen hangszeren játszok. Így kerültem a zenei pályára. Eleinte vonakodtam, nem igazán tetszett az ötlet, de az évek során megszerettem a zenélést. Mára már közel áll hozzám. Jelenleg két hangszeren játszok. A zeneiskolát furulya szakon kezdtem, az a kötelező hangszer a fúvósoknál. Aztán klarinéttal folytattam. Jelenleg a zeneiskola második fokozatát végzem, harmadikos vagyok. Az MiT-hez úgy kerültem, hogy az egyik bálon megszólított Máté, lenne-e kedvem csatlakozni. Rövid gondolkozás után mondtam egy határozott igent. Ez tavaly novemberben történt. Decemberben volt az első próba. Klarinéton játszom és éneklek. A jövőben szaxofonozni szeretnék, de ez még a jövő zenéje. Különben egész jól beilleszkedtem, most is próbálni megyünk majd az interjú után…

Eláruljátok az MIT jelentését?

Máté: Music is Theirs, azaz övék a zene. Vagyis a miénk.

Honnan jött a név? Ki találta ki?

Máté: Krisztián az ötletgazda…

Krisztián: Igazából úgy jött, hogy szerettünk volna poénos nevet. Korábban Deluxe néven futottunk, de később kiderült, hogy már foglalt. Aztán felvetettem, hogy MiT (emájtí). Mindjárt kérdezték a többiek, hogy ez MiT jelent. Először még előttem sem volt tiszta, viszont utólag találtunk benne értelmet: Music Is Theirs.

Mikor volt az első fellépésetek?

Krisztián: Egy farsangi bál volt. A Katolikus Iskola 8. osztályának játszottunk. Nagyon jól sikerült, a visszajelzések is nagyon pozitívok voltak. Bebizonyosodott, hogy megéri folytatni.

Máté: Olyan két éve, 2018-ban.  

Zoltán: Nekem az első fellépésem a MiT-vel 2020 januárjában volt, egy születésnapi rendezvényen. Én csak később csatlakoztam. Az volt az első tapasztalatom, nagyon jól éreztem magam.

Az MiT-n túl mi az, amire büszkék vagytok a zenei karriereteket illetőleg?

Krisztián: A suliban volt egy versmegzenésítő zenekarunk, a Piano. Többször is részt vettünk a Tompa Mihály szavaló- és versmegzenésítő versenyen, ahol egyszer elértük az aranysávot és kétszer az ezüstöt. Erre igazán büszke vagyok. Aztán volt Balassagyarmaton egy népdaléneklő verseny, ott is elnyertem az arany minősítést.

Máté: Én is sok énekversenyen megfordultam. Ipolynyéken, a Palócföldi csalogányon, szinte minden évben aranysávot kaptam, amíg be nem fejeztem az alapiskolát. A Balassagyarmati Szent Imre Énekversenyen voltam első és második helyezett is. Harmadikos koromban a Pátria Rádió karácsonyi műsorában szerepeltem. Az már nagyon rég volt mondjuk. A legbüszkébb viszont arra vagyok, hogy kántor lehetek két faluban és helyettesíteni is járok több helyre, ha szükséges.

Zoltán: Több zeneiskolás versenyen vettem részt. Most is készülök egyre. A versmegzenésítő versenyen, amit Krisztián említett, mi is ezüstsávot nyertünk tavaly. Idén is megmérettetjük majd magunkat. A versenyek mellett még két másik formációban játszom, egy népzenekarnak és egy popot-rockot játszó bandának vagyok tagja. Kiemelném azt is, hogy énekelni a Bartók Béla Ifjúsági Vegyeskarban tanultam. A Sendergő Néptánccsoportnak is tagja vagyok, ahol szintén hasznát veszem az énektudásomnak.

Zoltán említette, hol tanult énekelni. Gondolom, nektek is van énekkaros múltatok…

Máté: Persze, mindketten benne voltunk a Wollent Andrea tanárnő vezette énekkarban.

Szóval mindhárman énekeltek az MiT-ben is?

Krisztián: Pontosan. Több szólamban. Egészen konkrétan olyan szerepkör sincs igazán, mint a frontember. Az éneklésen hárman osztozunk. Előre betanult szövegek sincsenek, már ami a felvezetőket illeti. Esetleg majd a lagzikra, de jelenleg az a része improvizáció. Ha valakinek eszébe jut valami jó két szám között, az mondhatja.

Ha már itt tartunk, a számlista is rugalmas. A közönség reakciói alapján változik. Látjuk, hogyan viselkednek, ha mulatós, ha lassabb számok vagy rock szól. Érződik, hogy a magyar vagy a szlovák számok fekszenek jobban, esetleg az angol…

Konkrétan mulattató élőzenét játszotok, ez egyfajta szolgáltatás. Milyen célközönségnek szánjátok a zenéteket?

Máté: Nemrég léptünk fel az Esküvői Kiállításon, itt Ipolyságon. Szóval szívesen vállalunk már lagzikat is. Aztán céges bulikat, szülinapokat, bálokat, szalagavatókat…

Zoltán: Szóval a fő cél tulajdonképpen a mulattatás. Élő zene biztosítása különböző rendezvényeken.

Tehát az MiT-n belül saját számokat, lemezt nem is terveztek?

Krisztián: Igazából gondolkodunk egy ilyen irányvonalon is…

Zoltán: Viszont a jelenlegi célunk a repertoárunk bővítése. Olyan slágerekkel, amiket ismer és szeret a közönség. Fontos lenne még további hangszerek beépítése is…

Krisztián: Azért lehet, hogy majd írunk egy-két mulatós számot és majd meglátjuk, mennyire pattog rá a nép…

Szóba került már, de meséljetek részletesebben az általtok nyújtott zenei kínálatról.

Máté: Mulatós, rock, klasszikus slágerek, rock and roll, retro. Éneklünk magyar, szlovák, angol és spanyol nyelven.

Krisztián: Meg majd a jövőben olaszul is. Igazából nagyon sok színű. Nótázni is készülünk, sőt az utolsó alkalommal a szünetben már élőben is kipróbáltuk ezt a műfajt.

Melyik stílus a legközkedveltebb? Gondolom, közönségfüggő és eseményfüggő is ez a kérdés.

Krisztián: Talán a legpopulárisabb a mulatós, de ahogy mondod, közönségfüggő. Volt olyan buli, ahol nagyon szerették a rockot. Már akkor felélénkült a közönség, amikor meglátták, hogy előveszem az elektromos gitárt. Viszont olyan is volt, hogy amikor elkezdtünk rockot játszani, láttuk, hogy sokan leültek. Hasonló eset történt már a lassú számokkal is.

Nem mindig vannak kellő hangulatban az emberek hozzá. Olyankor mindjárt váltunk az irányon, a lényeg, hogy a közönség jól érezze magát.

Máté: Az is előfordult már, hogy a szervezők maguktól nem oltották el a villanyt. Alig táncolt valaki, úgyhogy kézbe vettük a dolgokat és lekapcsoltuk mi magunk. Viszont olyan is volt, hogy a kivilágított teremben tele volt a táncparkett. Soha nincs előre megírt forgatókönyv…

Gyakran kérnek számokat a közönségből?

Máté: Persze, rendszeresen. Hallottam már olyat, hogy valaki azt mondta, ő nem zenegép, de mi az ilyen kéréseket szívesen teljesítjük.

Krisztián: Szeretjük az ilyet, mert nekünk is kihívás. Ha el tudjuk játszani, eljátsszuk és a közönség is elégedett.

Van-e valamilyen zenekar, ami hatással van rátok? Akik a példaképeitek?

Máté: Számomra úgymond a Kanta fivérek.

Krisztián: Ami a másik zenekaromat illeti, amelynek a neve Kingfishers, olyan magyar zenekarok hatottak ránk, mint az AWS és a Leander Kills. Az MiT-vel kapcsolatban én is csak a Kanta fivéreket tudom mondani.

Mi mindent terveztek még ebben az évben?

Zoltán: Várjuk a felkéréseket. Van már néhány most is: bálok, falunapok.

Máté: Nem bánnám azért, ha több lenne. Azért ez még alakul, mert csak most kerülünk be igazán a köztudatba. Várjuk majd az interjú hatását is…

Igyekszem majd…

Krisztián: Meg olyan felkérés is volt, amit mi nem tudtunk vállalni, mert nagyon sok a program a nyárra. A tavalyi év alapján biztos vagyok benne, hogy lesz jó pár esemény, ahol megjelenhetünk. Az Esküvői Kiállításon való szereplésünk óta a lagzikra is számítunk már.

Máté: Kértek fel teljesen szlovák bálra és szalagavatóra is, de azt sajnos nem tudjuk elvállalni. Fele-fele arányban még működhet, de teljesen szlovákul nem, hiszen főleg magyar a repertoárunk.

A fellépések során biztos történnek vicces esetek is. Zárszónak meséljétek el a legemlékezetesebbeket!

Krisztián: Volt egy szüreti bálunk Felsőtúron. Én nagyon jól éreztem magam. Táncoltam a színpadon, amíg Máté szólózott és a rázkódó padló miatt eldőlt a gitárom. Jó nagyot koppant, akkor azért húztam a szám.

Aztán az István napi bálon, Ipolybalogon történt: annyira jó volt már a hangulat, hogy két srác előre rohant két üveg felrázott pezsgővel és kaptunk belőle bőven mi is. Igazából a saját szemszögünkből nem is volt olyan vicces, főleg a hangszereket féltettük.

Máté: Kellemetlen, mert a magas szintű elektronika és a hangszerek elég drágák. Aztán minden ragadt, ott helyben kellett megtisztítani a szintetizátorom billentyűit. Krisztiánnak összeragadtak a kottái.

Zoltán: Sok minden belefér, nagyon elnézőek vagyunk, hiszen a lényeg a jó hangulat. Utólag mi is nevetünk a hasonló helyzeteken, de ott helyben nem mindig annyira jó poén…

Amint visszatért az élet a megszokott kerékvágásba, rendezvényszervezéssel kapcsolatban keressék bizalommal a MiT zenekart a következő e-mail címen és telefonszámon.

E-mail: mitzeneszek@gmail.com
Telefonszám: +421 915 344 146

Morva Mátyás

Címkék: fiatalok, MiT, szórakoztatás, tehetség, zenekar