Friderikában egy nagyon tehetséges fiatal hölgyet ismerhetünk meg, aki tehetsége mellett kitartásának is köszönheti, hogy ma már festőrestaurátornak mondhatja magát. Diplomáját Budapesten szerezte, ahová a lévai járás kicsiny falujából, Ipolyszakállosról indult. Arra voltunk kíváncsiak, milyen út vezetett a diplomaszerzésig.
Friderika, első osztályos kislányként találkoztam veled, a napközis tanító nénid voltam, azóta sok idő eltelt. Kérlek, mondj magadról néhány szót.
Ipolyszakállosról. Itt élek a szüleimmel. Az ipolyszakállosi alapiskolába jártam negyedik osztályos koromig. Ezután az ipolysági Fegyverneki Ferenc Közös Igazgatású Katolikus Iskola nyolcéves gimnáziumának első évfolyamába iratkoztam be, ahol később le is érettségiztem.
Mikor és kik figyeltek fel a rajztehetségedre?
Édesanyám említette: óvodás koromban én rajzoltam le a legszebb apukát, és már akkor felfigyeltek rá – valami tehetség rejtőzik bennem (nevet). Először Zselízre jártam magánórákra, aztán amikor Ipolyságra kerültem, szüleim beírattak a helyi Művészeti Alapiskolába, rajz szakra. Elvégeztem az alapképzést, és aztán a második fokú képzést is.
A tanárnőm, Czibulya Lívia is látta bennem a tehetséget, mindig fejlesztett, támogatott, különböző versenyekre nevezett be, amelyek közül sokat sikerült megnyernem.
Az gimnáziumból is nagyon sok versenyen vettem részt, melyeken szintén sikereket értem el.
A pályaválasztáskor egyértelmű volt számodra, hogy ezen tehetséged fejlesztésére építed a jövőd?
Czibulya Lívia mellett egy ideig Antal Gábor is tanított, ő is a Magyar Képzőművészeti Egyetemen végzett grafikusként. Mesélt nekem a restaurátor szakról. Elmentem az egyetem nyílt napjára, s már ekkor eldöntöttem, ezt szeretném tanulni.
Milyen kihívásokkal kellett megküzdened tanulmányaid során?
Sokat kellett tenni azért, hogy felvegyenek. Eleve hátrányból indultam, jártam az egyetem felvételi előkészítő kurzusára. Elsőre sajnos nem vettek fel, végül egy év konzultáció után sikerült bejutni.
Teljesült a kitűzött cél, de mivel is foglalkozol pontosan?
A restaurátor feladata a tárgy helyreállítása olyan módon, hogy az eredeti állapothoz leginkább közel álljon. Ezt úgy lehetne elmagyarázni, hogy a tárgy számára olyan körülményeket teremtünk, hogy a már megindult károsodási folyamatokat lelassítsuk vagy megállítsuk.
Szükséged van a reál tantárgyak ismereteire is?
Az egyetemen tanultunk a kémia és fizika mellett anyagismeretet is. Ezek során megismertük, milyen anyagoknak milyen fizikai, anyagi körülmények a kedvezőek, illetve milyen hatásokat szükséges elkerülni. Ezeknek ismeretében tudjuk helyreállítani az adott festményt.
Ebben az évben diplomáztál ötödévesként. Ez is elég összetett folyamat volt.
Három különálló dolgozatot készítettem. Egy kis ikont kaptam Keresztelő Szt. Jánosról és egy leválasztott falképet választottam mellé, amely a régi Műcsarnok (mai Magyar Képzőművészeti Egyetem) lépcsőházából származik,. A 2000-es években a megmentése érdekében leválasztották, sokáig az egyetem egyik műtermében pihent.
A koronavírus terjedése miatt a falkép befejezése nem volt megoldható az adott tanévben. A műtárgyaimról digitális rekonstrukciót készítettem, a vizsgáim online zajlottak.
Az ikon restaurálásának befejezését nyáron végeztem, amikor egy időre alábbhagyott a vírus terjedése.
Az egyetemen a diplomavédések úgy zajlanak, hogy a hallgatók egy nyilvános előadáson mutatják be munkájukat. Ezután következik a Magyar Nemzeti Múzeumban a Megmentett Műkincsek című kiállítás, ezek a munkák megtekinthetők. Sajnos az idei évben ez elmaradt.
A régió számára is hatalmas szolgálatot tettél, a százdi templom falképeiről írtad a szakdolgozatodat.
Valószínűleg egy itáliai mester festhette ezeket a 14. században. Én a falképek technikájával, felépítésével szerettem volna foglalkozni. Fel akartam használni mindazt, amit az egyetemen tanultam.
Hogyan élsz most, mi történt a diplomád átvétele óta?
Egyetem után hazaköltöztem. A több hónapos sikertelen álláskeresés után szlovákiai restaurátor kollégáknál érdeklődtem, akik beajánlottak egy szlovákiai restaurátor céghez. A közös munkát Liptovský Jánban (Szentivánban) kezdtem, ahol a katolikus templom falképeinek konzerválásával foglalkozom. A mennyezeten található címeren a Szent- Iványi magyar nemesi család címere található, és a magyar nyelvtudásomnak köszönhetően találtam meg az analógiákat, ami során a hiányzó részeket rekonstruáltam.
Azóta számos neves magyarországi múzeumtól kaptam állásajánlatot, de mivel édesanyám egyedül maradna, a vírus terjedése és a határok lezárása miatt inkább Szlovákiában maradtam.
Szinte az egész éved a Covid-19 miatti kellemetlenségek leküzdéséről szól.
A jelenlegi korlátozások a hazautazásban akadályoznak, ugyanis a hétvégi otthonlét után 6 órát vonatozom vissza. Az új rendelkezéseknek köszönhetően nem tudom, mikor jöhetek legközelebb, a tesztelésre is Liptovský Jánban jelentkezem. Minden héten el kell gondolkodnom, hogy édesanyám, a kollégáim és ismerőseim egészsége érdekében vállalom-e az utazást.
Mit üzensz a fiataloknak, hogyan használhatják ki tehetségüket, ha már megadatott nekik, úgy, ahogyan neked is?
Nagyon örülök, hogy a restaurátor szakmát választottam, és nem egy olyat, amit kényszerből csinálnék.
A fiataloknak azt üzenem, úgy válasszanak szakmát, hogy örömük leljék benne, mert csak úgy lesznek eredményesek az életben.
Friderika, sok sikert kívánok neked a továbbiakban! Köszönöm az interjút!
A képek Skladan Friderika felvételei
Támogass minket!
Támogasd Te is a Garam és az Ipoly mente lapját, a Reflex24-et, hogy a következő hónapokban is eredményesen működhessen tovább a portálunk és a havilapunk!
Támogatom a REflex24-et!
Hozzászólok