Húsvét üzenete: „Én vagyok a feltámadás és az élet” Jn 11,25

Ismerd fel a kegyelmi időt: Isten szeretetének a hatalmas demonstrációja a húsvét, kezdve Jézus virágvasárnapi bevonulásával, folytatva a nagypénteki halálával és feltéve a koronát a húsvéti feltámadással. Isten beleavatkozott a történelembe. Sokszor láthatatlan az ő munkája, ezzel együtt ahol felismerik szeretetét, ott új életek születnek, új remény támad. Krisztus halála és feltámadása megváltoztatta az ember személyes belső világát és rajta keresztül minden mást, ami a teremtettséget átszövi. Amikor Isten szól átértékelődnek a dolgok. Húsvétkor szólt és cselekedett, Krisztusban győzött az élet a halál felett.

Most, amikor százával és ezrével halnak meg az emberek, amikor egy vészes kór telepedett az egész emberiségre, elgondolkodunk azon, hogy milyen törékeny az élet. Az emberek lelkébe furakodott a félelem, a magány. Ott motoszkál a fejekben, a gondolatokban a bizonytalanság. Nem tudjuk már egy éve kikapcsolni ezt az érzés és egyre csak erősödik bennünk. Látjuk a kétségbeesett igyekezetet, látjuk a versenyfutást az idővel. Elhitették velünk, elhitettük magunkkal, hogy sorsunk a kezünkben van, szinte sebezhetetlenek vagyunk, minden határ átjárható. Az élet törvényei, vagy fonákságai viszont rendeltetésszerűen szembe jönnek, előbb vagy utóbb új helyzet elé állítanak bennünket.

Az elmúlt 20 évben nagyon felgyorsult minden. Mintha szándékosan úgy hatnának ránk a külső erők, hogy ne maradjon szinte semmire sem időnk. Egymásra, közösségre, családra, önvizsgálatra, csendességre. Minden zúg, zakatol körülöttünk, sodor bennünket a tömegkultúra, annak új kommunikációs és fogyasztói szokásaival. Közben az ember megfeledkezik Istenről és a valóságról, amiből csak annyit lát, amennyit belőle elvesz. Elmegyünk közben amellett, ami az élet igazi jelentése és értelme, amit rajta keresztül az Isten adni tud. Bárcsak több időt tudnánk fordítani az elcsendesedésre, a lelki megtisztulásra, mert ezzel a vírussal Isten nemcsak a küzdelmet, a megpróbáltatásokat engedte meg, hanem időt és lehetőséget is adott az önvizsgálatra. Hogy mi is változzunk és jobbá tudjuk tenni útjainkat. Válaszd Isten, amely a halált az életre, a pusztulást áldásra képes változtatni.

„Én vagyok a feltámadás és az élet.” – mondja Jézus.

Hihetetlen erőt, tisztaságot, szentséget, méltóságot érzek ebben a kijelentésben. Ilyet csak az tud önmagáról állítani, aki azzal teljesen tisztában van honnan jött, mi a küldetése, és hogy azt maradéktalanul be is tölti. Mégsem hangzik ez a kijelentés öntelten. Éppen ellenkezőleg, természetesen és tisztán hat, mert világosan szól. Lényegében ezzel Krisztus kijelenti egyedül ő általa lesz teljes minden ebben a világban. A halál nélküle halál marad, az élet nélküle szintén halálba torkollik. Ellenben belőle és általa az élet kiárad mindenkire és mindenre, aki hisz.

Lásd meg, nem vagy egyedül: Húsvét további gondolata, hogy nem vagyunk egyedül. Nincs egyedül a szenvedő és nem értelmetlen a szenvedés sem. A paradox az, hogy Krisztus magánya számunkra reményt jelent és kapcsolatot a Gondviseléssel. Úgy halad előttünk, hogy átvezet szenvedésen a halálon keresztül, elkormányozza életünket az üdvösségbe. Nincs más dolgunk csak követni tanácsait, hozzá fordulni és akkor a halál és a magány szertefoszlik.

„Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát adott nektek, hogy az ő nyomdokait kövessétek: ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját, mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél. Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg. Mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és gondviselőjéhez.” 1Pt 2,21-25

Aki meghalt érettünk: Az Isten báránya, aki elvette a világ bűneit, aki némán, szótlanul tűrte a gyalázatot, már a kereszten elhordozta Isten ítéletét és bűneinket eltörölte.  Szomjúhozom. – halljuk szavát még a kereszten. Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon Jézus ezt a szót kihez intézi? Fájdalmak között, magányosan áll ott a kereszten,- felszegezett testtel. Hangozhatott ez a kérés a mennyeiekhez és a földiekhez is. Általában mi szoktunk kérni tőle vizet, táplálékot, áldást, életet. Nem vagyunk hozzászokva, hogy ő kérjen tőlünk. Legtöbbször azt sem tudatosítjuk, hogy az Isten is szenvedhet. Pedig bármennyire is felfoghatatlan, itt Isten szenved. Mert olyan nagy a mi bűnünk, olyan nagy a szakadék az Isten szeretete, szentsége és a mi bűneink között, hogy még Isten Fia is szomjazik.

Oly nagy az Isten büntetése és haragja a mi bűneink miatt, hogy az, aki miattunk a kereszten szenved, szomjazik. Nemcsak a test tud kiszáradni, hanem a léleknek is szüksége van vízre. Mikor szokott a lélek igazán szomjazni? – ha nem kap elég szeretetet. A lélek sajog az emberi szeretetlenség és az Isten büntetése miatt. Itt értjük meg igazán, hogy mitől lehet igazán szenvedni ebben a világban. Ettől Krisztus is olyan mélyen szenvedett. Az emberi szeretetlenségtől és magánytól, egyfelől, másfelől az Isten nélküli élettől. Mert itt Krisztust az Atya is magára hagyta. Ahogy mi magára hagytuk az Istent és helyébe léptünk, úgy most Krisztusnak is szenvednie kell amiatt, hogy Őt az Atya magára hagyta. Nincs nagyobb szomorúság, ha az Isten elhagy, magára hagy valakit. Ha az Isten lemond rólunk.

Gondoljunk bele, milyen nagy az Isten szeretete az ember iránt, hogy nem bennünket hagy magunkra, hanem a Fiát taszítja szenvedő magányba. A magányos Jézus kiáltása ez Istenhez és mihozzánk. Csak a bűn képes igazán magányossá tenni. A bűn tud igazán úgy rombolni az emberi kapcsolatokban, hogy végül az ember teljesen magára maradjon. Ebben a kiáltásban benne van az egész emberi nemzet magánya, szeretet utáni vágya. A mi szeretetéhségünket viszi ez által a Mennyei Atya elé. A te fájdalmadat, szeretetéhségedet csak Isten tudja enyhíteni. Olyan nehéz azt is megértenünk, hogy Isten is vágyhat szeretetre. Furcsa látnunk azt, hogy Jézus is kér valamit tőlünk. Mert csak azért kért, hogy adhasson. Most is azért kér inni, hogy adhasson magából, annak, aki maga is szomjúhozza a szeretetet és nem kérhet, vagy kaphat mástól igaz szeretetet csak attól, aki ott a kereszten érte szenvedett.

Feltámadott! Végül valljuk, hogy a feltámadott Krisztussal való találkozás nem az ember akaratának eredménye, hanem Isten meglátogatásának az ajándéka. Húsvét másik nagy üzenete, hogy Jézus lépi át a bezárt ajtót, nyitja fel Mária és az asszonyok szemét, az emmausi tanítványok szemét a valóság előtt. Maguk erre nem képesek, sem Jézust, sem saját helyzetüket nem képesek reálisan látni.

„Békesség néktek!” Mondja Jézus a tanítványoknak. Szava lecsendesíti a felkorbácsolt szíveket. Addig nem láttak tisztán. Eltorzult a látásuk. De Krisztus békét hozott a szívükbe, hogy tisztán lássanak.

Gondoljunk bele, hogy mi vajon képesek vagyunk e felismerni, hogy hol a helyünk ebben a világban. Nem az a kérdés, hogy vissza jön-e a 2020-ban elveszített életünk vagy sem. Szerintem nem jön vissza. Minden megváltozott, de az igazi változás akkor következik be, amikor nem a körülmények miatt változik az életünk, hanem a döntésünk következtében. Míg a világ a vírus visszahúzódását várja, addig Isten a szívünket akarja felékesíteni, betölteni új élettel.

Végül hadd fűzzük össze az elhangzottakat egy mondatba, hogy húsvéti üzenetként felcsendüljön lelkünkben Isten hozzánk intézett szava és bennünk munkálja a szeretetét:

Ismerd fel a kegyelmi időt, lásd meg nem vagy egyedül, aki meghalt érettünk, az feltámadott!

A döntés a mi kezünkben van: Isten a feltámadás által a döntést az ember kezébe adta. Elvégezte a szabadítást, elkészítette az utat, hogy azon végigmenjünk. Egész más világra ébredhetünk 2021 húsvétján. Itt a lehetőség másképpen hozzáállni az élethez. Bennünk mehet végbe a szemléletváltás.

Azt kívánom húsvét ünnepén minden kedves olvasónak, hogy Isten szeretete költözzön a szívekbe, élő reménységgé váljon Krisztus életünkben, a feltámadása teremtsen új életet. Isten szeretete adjon megnyugvást, lelki csendességet és biztonságot az ünnepekben és személyes életünkben. Kívánom, hogy mindig lássuk magunk előtt a mennyei célt, és azt a dicsőséget, amelyet Megváltónk nekünk elkészített.

Kassai Gyula, lévai lelkipásztor

Címkék: feltámadás, húsvét, Kassai Gyula, lelkipásztor, ünnep