2024. július 24-én nyitották fel az oroszkai Hadtörténeti Múzeum udvarán azt az időkapszulát, amelyet az idén lebontott cukorgyár főépületében helyeztek el még 1893-ban.
Oroszka települése 1887-ben csatlakozott az országos vasútrendszerhez, amelynek köszönhetően 1893-ban létrejöhetett az Alsó-Garam mente addigi legnagyobb ipari létesítménye, az oroszkai Garamvölgyi Cukorgyár. A részvénytársaság alapítótagjai a lévai lovag Schoeller Pál, ifj. Schoeller Fülöp, Benies Henrik, Benies Mihály, a hatvani Deutsch Sándor és ifj. Deutsch József voltak. A tavaly megmentett alapkő felületén olvasható a SCH.B.D. felirat, amely az imént már említett alapítók neveire utal.
Továbbá az alapkő elhelyezésének pontos dátuma is olvasható: 1893. IX. 25.
A cukorgyár kezdetben 150 alkalmazottnak nyújtott megélhetést, majd az évek előre haladtával ez a szám fokozatosan emelkedett. A folyamatos korszerűsítéseknek és fejlesztéseknek köszönhetően Oroszkán 1912-ben hatemeletes hengermalommal bővült a helyi részvénytársaság, majd 1912 – 1914 között építették ki a gyár keskenynyomtávú iparivasútját, amely a környező uradalmi majorságokat kötötte össze a gyárral. A fejlesztésnek köszönhetően hatékonyabb és gyorsabb lett a cukorrépa termesztése és betakarítása. Oroszkán 1938-ban kezdték el a kockacukorgyártást, majd konzervgyárral és paprikamalommal is bővült a vállalat helyi működési köre.
A második világháború frontátvonulása során a visszavonuló fasiszta német hadsereg felgyújtotta a cukorgyár épületeit, mellyel óriási károkat okozott a vállalat számára.
A helyreállítást követően a szocializmus időszakában a gyár további fejlesztéseken ment keresztül. A szűknyomtávú vasúti pályát 1984-ben szüntették meg. A sínpálya utolsó épp elemeit és mozdonyát jelenleg a nyitrai Agrokomplex területén működtetik. A sínpálya megszűnését a cukorrépa kamionokkal való korszerűbb szállítási módszere okozta. Annak ellenére, hogy a gyár túlélt két világháborút és egy világgazdasági válságot, a kapitalista piacgazdaságban már nem tudott érvényesülni. A Garamvölgyi Cukorgyár ipari komplexumának 1992-es bezárását követően az egykoron virágzó vállalat berendezéseit és épületeit ismeretlen tettesek fokozatosan kifosztották és lebontották. 2023-ban kezdődött a gyár épületromjainak eltakarítása, amelyet az ipari terület tulajdonosa uniós támogatások segítségével valósított meg. A hajdan Európán kívül Indiába és Japánba is exportált jó minőségű cukrot előállító gyár két legmagasabb kéményének megsemmisítésére 2024. február 8-án került sor. A cukorgyár létezéséről az erre járókat ma már csupán egy alacsonyabb kémény, néhány egykori tiszti lakás és pár gyári épület emlékeztetheti.
2023. december 30-án a lévai Barsi Múzeum adott otthont az Alsó-Garam és Ipoly menti helytörténészek konferenciájának, ahol Juhász Gábor lekéri helytörténész az előadásán ismertette az oroszkai cukorgyár fénykorát és bukását. A konferenciát követően nem egész másfél hónappal a pozsonyi Kerületi Bányahivatal engedélyével robbantották fel a gyár szimbólumának számító két nagyobb kéményt. A gyár iratanyagának mentése Juhász Gábornak köszönhetően még a robbantás előtt megvalósult. Számos tervrajz és különböző dokumentumok menekültek meg az utókor számára. Ezek a dokumentumok ideiglenesen a Lekéri Helytörténeti Múzeumban megtekinthetők.
A Garamvölgyi Cukorgyár alapköve a főgyárépület falába, a járószint magasságában volt elhelyezve. „Köztudatban volt az alapkő léte. Viszont számos mendemonda keringett a konkrét helyéről. Végül az egykori cukorgyári alkalmazottak információi alapján bizonyosodtunk meg, hogy a követ a főgyárépületben kell keresni. A cukorgyári terület tulajdonosának és az oroszkai Hadtörténeti Múzeum közös együttműködésének köszönhetően sikerült megmenteni az alapkövet. A több tonnás ,,siklósi” mészkőből készült alapkő a kiemelés során minimális sérülést szenvedett” – fogalmazott Juhász Gábor lekéri helytörténész.
A cukorgyár megmentett alapköve jelenleg is az oroszkai Military Historical Museumban található, ahová 2023 telén a kiemelést követően szállították. Az oroszkai múzeumban 2024. július 24-én a média jelenlétében nyitották fel ünnepélyes keretek között az időkapszulaként is funkcionáló alapkövet. A körbe habarcsolt kő előre jelezte az időkapszula mivoltát. A lelkes helytörténészek a felnyitást megelőzően bíztak abban, hogy a kapszulában értékes anyagokra bukkanhatnak. „A zárókő lefeszítése után csupán piros színű, apró pecsétviasz darabkák kerültek elő a precízen kifaragott kőmélyedésben, amely arra engedett következtetni, hogy egyfajta irományt tárolhatott. Valószínűleg az alapítóokirat lehetett benne elhelyezve, amely a viszontagságokkal teli 131 év és a szakszerűtlen tárolási módszer miatt elporladhatott. A jövőbe nézve egy cukorgyári múzeum létrehozásán dolgozunk, amely méltó módon állítana emléket az Alsó-Garam mente egykori legnagyobb üzemének, de ez még a jövő zenéje” – tette hozzá Juhász Gábor.
Mi csak remélni tudjuk, hogy a helyi lelkes lokálpatrióták célkitűzései sikeresek lesznek.
Támogass minket!
Támogasd Te is a Garam és az Ipoly mente lapját, a Reflex24-et, hogy a következő hónapokban is eredményesen működhessen tovább a portálunk és a havilapunk!
Támogatom a REflex24-et!
Hozzászólok