Adventi Sacher Kulturális Szalon Zselízen

A Csemadok Zselízi Alapszervezete mellett működő helytörténeti Sacher Polgári Társulás idén is folytatta kulturális programtevékenységét, amely az év végére különös hangulatú sorozattá koncentrálódott.

A SacheRock kamara koncertsorozat két utolsó fellépésére került sor a lévai és nemzetközi zenészeket felvonultató Blues D Blues fellépésével és a helyi Franz Schubert Művészeti Iskola igazgatónője, Horváth Diána fémjelezte rögtönzött trió latin estjével. Mindkét könnyűzenei alkalomra az utánozhatatlan hangulatú Sacher-pincében került sor, amelynek történelmi légköre valósággal elvarázsolja a benne tartózkodókat.

Nem véletlen, hogy nemcsak a koncertek és kamaraelőadások sora gyarapszik egyre inkább a közösségi térben, de a Sacher Kulturális Szalon keretein belül itt tartotta meg az egyesület Nyáry Krisztián könyvbemutató irodalmi estjét is.

A népszerű irodalomtörténész az Itt kávéztak ők és az Itt ettek ők című könyveit mutatta be a zselízi publikumnak.

„Bár a zselízi Sacher-pince nem kávézó, Sacherék idejében meg pláne nem volt az, de különös hangulatot teremtett Nyáry Krisztián könyvbemutatójának, aki legújabb kötetében azt dolgozta fel, hogy a 19. században és a 20. század fénykorában legkiemelkedőbb íróink, költőink hol teremtették meg az irodalmi kávéház fogalmát, amellyel világviszonylatban az élvonalba kerültünk”– értékelte a beszélgetést vezető Csonka Ákos.

A megjelentek megtudhatták, hogy valóban agyonverték-e Pesten a magyar kocsmárosok a konkurenciát jelentő első kávéház tulajdonosát, hogy miért jártak Petőfiék a Pilvaxba, illetve hogy miért figyelte gyanakvással a mindenkori hatalom ezeket a tereket. Arról is szó esett, hogy milyen mértékben volt hatással a magyar irodalmi és művészeti élet kialakulására a kávéházi kultúra, valamint hogy mennyire igazak azok az anekdoták, miszerint Rejtő Jenő kéziratlapokkal fizetett a Japánban, vagy az, hogy Krúdy Gyula a Belvárosiban írta a Szindbádot.

„A magyar irodalom legjobbjai is mindent el tudnak mesélni egy tál étel történetén keresztül szegénységről és gazdagságról, örömről és boldogtalanságról. Ahogy Krúdy és Mikszáth nagyevő hősei, úgy Móricz szegényember-portréi, Kosztolányi habos süteményt faló nőalakjai vagy éppen József Attila sosem volt libasültje sem alapanyagokról és főzéstechnikákról, hanem az ember lényegéről mondanak valamit. Ez a könyv olyan magyar írókat mutat be, akik az evés, az étkezési szokások, felszolgálási módok vagy a főzés ábrázolásán keresztül mondtak el valami érvényeset a világról, Magyarországról vagy az emberi viszonyokról” – fogalmazta meg könyvéről Nyáry Krisztián.

tsák