Az Extraligában folytatja a szezont a csábi sakkcsapat

A sakkélet Csábon már a múlt század nyolcvanas éveinek első felében igen felpörgött, köszönhetően a helyi Jakab Ferenc tanár úrnak. Egy rövidke szünet után, a kilencvenes évek végén a falusi csapat ismét jelentkezett a sportágat koordináló országos szövetségnél, akkor a negyedik ligában kezdték újra a szerepléseket. Nemrégiben, a 2019/2020-as szezon végeztével azonban felkerültek az országos keretek közt működő Extraligába: hogy mit jelent ez pontosan és milyen kötelezettségekkel jár, kiderül a Jakab Róberttel folytatott beszélgetésből.

Minek tudható be az, hogy a negyedik ligából egyszer csak az ország élmezőnyében találjátok magatokat?

Nagyon sokat köszönhetünk Jakab Feri bácsinak, aki lényegében az elindítója volt mindennek. Ő nagy hangsúlyt fektetett a sakk mint sportág iskolai oktatására, ahol lényegében fokozatosan kinevelte a jelenlegi sakkozóinkat is. Sajnos ez az iskolai sakk-szakkör jelenleg szünetel, de nagyon jó lenne, ha a jövőben vissza tudnánk térni az ilyen jellegű foglalkozásokhoz. A negyedik ligában fokozatosan megerősödtünk, beedződtünk, így egyik szezonból a másikba felkerültünk a harmadik ligába.

Itt kezdtük ambicionálni azt, hogy mi lenne, ha esetleg még jobban „odatennénk” magunkat. Ennek érdekében új játékosokra kellett szert tennünk, illetve kinevelődött az új helyi „sakkgeneráció”.

Gondolom, hogy innét egyenes út vezetett a második ligába.

Igen, a lépésünk beigazolódott, de a következő szezonban már ki is estünk onnét, mivel a harmadik- és második ligás csapatok között hatalmas „erőbéli” szakadék van, így nem bírtuk ott sokáig.

Viszont a harmadik ligabéli bajnokságot ismét megnyertük, így megint csak felkerültünk, de tanulva a múltból, jelentősen erősítettük a keretünket.

Mit kell itt érteni erősítés alatt? Új játékosokat?

Lényegében igen. A Balassagyarmatról származó Urhegyi Márton volt az első játékosunk, akit honosítani tudtunk. A honosítás azt jelenti, hogy teljesérvényű játékos válik belőle ebben a bajnokságban is. Ehhez öt év alatt harmincöt meccset kell lejátszani, például hiába van meg az az a harmincöt meccs, ha nincs meg az öt év, és ez fordítva is igaz.

Közben összebarátkoztam további, szintén Magyarországról származó játékosokkal, így aztán a meghívásoknak köszönhetően elkezdtek nálunk játszani, ilynek például Halák Miklós, Téglás Balázs, Hujbert Flórián, Berta Sándor. Őket is asztán fokozatosan honosítottuk. Kialakult egy baráti társaság.

Valamennyien tehát Magyarországról vagytok?

Sajnos ebben a régióban – mindenféle tradíció és emberi erőforrás híján – nagyon nehéz kiállítani egy komoly sakkcsapatot. Nekünk pedig, ha igazán jók akarunk lenni, muszáj alkalmazkodnunk a követelményekhez. Ők a mi játékosaink, honosítottuk őket.

Ahogyan azt már említettem, a sakkozás színvonalát erősíteni szeretnénk, sajnos, hogy annak iskolai tanítása jelenleg szünetel.

Térjünk vissza a második ligához. Hogyan szerepeltetek ott immár egy megerősített csapatként?

Összesen két évig játszottunk ott, amikor újra felkerültünk, hatodikként végzett a csapat, majd a rá következő 2016/2017-es idényben megnyertük a bajnokságot. Következhetett, ugye, az első liga, amit – mivel háromszor iszik a magyar – harmadszorra sikerült megnyernünk.

Olyan városok csapatait sikerült megelőznünk többek közt mint Kassa, Nagymihály, Bártfa, Liptószentmiklós, Késmárk, Besztercebánya, Zsolna, Csaca.

Miben más az extraliga az első ligához képest?

„Alulról” kezdeném a magyarázatot: a második liga csapatait a zsolnai és a besztercebányai „sakk kerületek” adják, míg az első ligáét a már említett két kerület és a keleti országrész Kassa és Eperjes központtal. Az Extraliga abban más, hogy ez már az egész országot lefedi. Olyan városok játszanak már itt, mint Pozsony, Dunaszerdahely, Kassa. Ezek a csapatok már nagyrészt összeválogatott játékosokból állnak, alig vannak saját nevelésű sakkozóik. Meg, ugye, az anyagiak terén is változások állnak majd be.

Mi a helyzet a költségvetésetekkel?

A falu évi költségvetéséből nekünk járó rész nagyjából a felét fedezi annak, amire szükségünk van, a többit szponzorok segítségével próbáljuk meg megoldani, mivel mind a nemzetközi, mind a FIDE-mestereinket is meg kell fizetni, plusz ehhez jön még az útiköltség is. A FIDE rövidítés egyébként a Nemzetközi Sakkszövetségre utal (Fédération Internationale des Échecs). Továbbá, az extraligába sikerült leigazolnunk Szlovákia egyik legtehetségesebb fiatal sakkozóját, Samir Sahidit, aki szlovák állampolgársággal rendelkezik, ámbár afgán gyökerei vannak.

Mindenképpen azt szeretnénk, hogy jövőbeli kihívóink ne egy kis falusi csapatként kezeljenek minket, hanem egy méltó ellenfélként, tehát cél a bent maradás!

Ehhez kívánok nektek sok-sok szerencsét és sikert!

Címkék: Csáb, extraliga, sakk