Új Jednota épül Zselízen az egykori Hangya Szövetkezeti üzlet épülete helyén

A Lévai Jednota lebontotta Zselízen a tulajdonában lévő szebb napokat megélt épületet a Petőfi utcán, aminek a helyén parkolókkal ellátott új üzlethelyiséget épít. A bontás látványát sokan szomorúan vették tudomásul, hiszen egy régi, mondhatni történelmi épületről volt szó. Az épület az 1930-as évek végén épült szövetkezeti üzletnek és vendéglőnek.

Magyarország legrégibb fogyasztási szövetkezetét, a „Hangya” Országos Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetét 1898-ban alapították. Az alapítás a 19. század végi agrárválságra vezethető vissza, ami miatt a mezőgazdasági termények ára csökkenni kezdett, így az ágazatból élők nehéz helyzetbe kerültek. A termelők érdekeik védelmére a külföldön már bevált szövetkezést választották, melynek kezdeményezője gróf Károlyi Sándor, a Magyar Gazdaszövetség első elnöke volt. Az első vidéki szervezet egy Bars megyei faluban, a Nagytapolcsány melletti Brogyánban (Brodzany) alakult meg az alapítás évében. Két évvel később a századfordulón már 70 Hangya Szövetkezet működött, 1911-ben pedig az ezrediket avatták Dömsödön. Csúcsát az 1940-es években érte el, amikorra több mint 2000 tagszövetkezete volt 700.000 taggal, 80 termelő üzemmel (30 konzervgyár, 20 ipari üzem stb.) és 400–nál több bolttal, nem utolsó sorban saját márkajeggyel – olvasható a máig működő szövetség hivatalos honlapján.

A szövetkezetek kezdetben csak élelmiszerek szétosztásával foglalkoztak, majd fokozatosan bővítették kínálatukat gazdasági cikkekkel, háztartási árukkal, ruházati termékekkel. Később mezőgazdasági gépeket és eszközöket, illetve iparos cikkeket is forgalmaztak. Végül már kulturális termékekkel: könyvekkel, írószerekkel, papíripari cikkekkel is foglalkoztak.

A Hangya Szövetkezeti üzletek titka abban rejlett, hogy a nagybani beszerzések által képes volt 20-30, sőt olykor akár 50 százalékkal olcsóbban árusítani a termékeit.

Trianon után a felvidéki szövetkezetek nagy gondba kerültek, Pozsony ugyanis nem biztosította a megfelelő áruellátást. Ezmiatt 1925-ben 35 szövetkezet és 19 magánszemély galántai központtal új szövetkezetet alapított Hanza névvel, amely Simon Attila szerint a két világháború közötti időszak talán legsikeresebb szlovákiai magyar vállalkozásának bizonyult. Az 1938-as visszacsatolásig 222 főként nyugat-szlovákiai szövetkezettel volt kapcsolatban. A II. világháború után fokozatosan elsorvadt, 1949-ben megszüntették, vagyonát államosították. 1989-ben viszont újraszerveződött Magyarországon, s bár régi fényét nem nyerte vissza, ma is több száz alapszervezettel és több ezer termelői taggal létezik.

Zselízen már a kezdeti időszakban létrejött a Hangya Szövetkezet alegysége a mai Petőfi, akkori Széchenyi utcában. A 30-as években a „Hanza időszakban” aztán új épületet építettek, az 1938-as visszacsatolást követően az új épület ismét Hangya lett. A „szociban” aztán a Jednota tulajdonába került, ami ugyancsak élelmiszerboltot, vegyeskereskedést, oldalsó részében pedig cukrászdát és vendéglőt üzemeltetett. Mára állapota eléggé megromlott, a tulajdonos Lévai Jednota pedig a felújítás helyett a lebontás mellett döntött. A tervek szerint az épület helyén parkolók lesznek kialakítva, az új üzlethelyiség pedig hátrébb épül fel.

Sajnos ezzel egy újabb szép, történelmi épület tűnik el Zselízről, ami jobb sorsot érdemelt volna.  A szocializmus és a vadkapitalizmus időszaka karöltve formálta át teljesen Zselíz arculatát. Bár mindig is egy vidéki mezőváros volt, de a 19/20. század fordulóján – ahogy szerte a Monarchiában – elindult egy urbanizációs folyamat, melynek eredményeképpen polgárias, impozáns épületek is létrejöttek a városban. Legtöbbjük viszont sajnos ma már nem létezik. Eltűnt a főutca egyik fele a postahivatallal (Lidl, Billa, City Park), eltűnt a Breunner-kúria (mai DOS panelház helyén), az Inspektori-lak (az adóhivatal helyén), eltűnt az eredeti református templom, a zsinagóga, az úri kaszinó (mindhárom Garam utca), a Szent Anna-kápolna; a katolikus népiskola (mai Szent Jakab-tér), az eredeti vasútállomás, a malom, a téglagyár, a kisvasút, az urdadalmi épületek, eltűntek a parasztházak a mai “Kínai negyed” helyéről, s lassan tovavész a régi Zselíz…

Szó se róla, hogy sajnos a fejlődés néha veszteségekkel jár, Zselízen pedig vitathatatlanul új szelek fújnak, s szemmel látható változások történnek. Sőt, az se vitatható, hogy egyes régi épületek restaurálására, rekonstruálásásra is komoly hangsúly helyeződik, mint pl. az Esterházy-kastély, a Szent Jakab-templom vagy a Sacher-ház vonatkozásában. A Hangya Szövetkezet épülete viszont immár visszavonhatatlanul a múlté, s vele egy újabb szelet Zselíz történelméből. Requiescat in pacem.
Csonka Ákos

Címkék: emlék, Hangya Szövetkezet, Jednota, Zselíz