A ballagás kifejezés a latin eredetű valetans (búcsúzó) szóból származik, maga a szokás pedig a felvidéki Selmecbányáról, ahol az 1870-es években az erdészeti és bányászati akadémia hagyományaként a hallgatók a Ballag már a vén diák kezdetű dal éneklésével búcsúztak el iskolájuktól.
Ezek után az egész országban és minden iskolatípusban elterjedt a ballagás, és a 20. század elejére már teljesen általánossá vált.
A zselízi gimnázium már közel 65 éve búcsúztatja végzőseit, az idei 4. osztályos tanulók azonban kénytelenek egyedi módon elválni az alma matertől, amely megannyi tudással, tapasztalattal, értelemmel ruházta fel szeretett diákjai sokaságát.
A nagy múltú gimnázium végzős tanulói a koronavírus-járvány következtében nem búcsúzhattak el hagyományos formában tanáraiktól, diáktársaiktól és az iskolától sem. Az enyhülő járványügyi intézkedéseknek köszönhetően azonban mégis csak sikerült a szabadtéren búcsút inteni a legszebb gimis éveknek. Természetesen a szigorú előírásokat betartva, korlátozott létszámban, de a jó Istennek hála nem hiányoztak a színpompás csokrok, a büszke szülők, a gondviselő család mosolya, és az általuk hullatott örömkönnyek sem. Kimaradt azonban a kézfogás, a bátorító ölelés, sőt a végzős diákok nagy szívfájdalmára a már hagyományosnak mondható osztálydíszítés is.
Iskolánknak vannak hagyományai: az elsősök gimisekké avatása, diákbál, szalagavató, ballagás, alapos felkészítés az élet újabb kihívásaira. Az idei végzősök életéből ezek közül néhány kimaradt, de úgy gondoltuk, hogy az ünnepélyes “útrabocsátás”, mégha korlátozott keretek között is, méltó befejezése a gimnáziumi tanulmányaiknak. Sok sikert kívánunk mindenkinek
– nyilatkozta Cserba Katalin a gimnázium igazgatónője
Az idei nem annyira szokványos ballagás új tapasztalat mindenki számára. Nincs meg ugyanaz a hangulata, mint az elmúlt években, hiszen sok számunkra fontos ember nem vehet részt rajta, nem élheti át velünk. Mindig is úgy tekintettem a ballagásra, hogy az az igazi gimnáziumi évek lezáró eseménye, ugyanis az érettségitől eltekintve ekkor búcsúzunk el tanárainktól, diáktársainktól, osztálytársaiktól, az iskolától és magától a mindennapjainktól. Ha már a nem szokványos dolgokról van szó szeretném kihangsúlyozni tanáraink példás munkáját a pandémia alatt, ugyanis megtettek minden tőlük telhetőt, hogy mi ugyanolyan színvonalas oktatásban részesüljünk, mint eddig. A tanulást leszámítva kijelenthetem, hogy ez az év megfosztotta a végzősöket, köztük jómagamat is, olyan kulcsfontosságú eseményektől, mint a szalagavató, az érettségi, a diákbál, a ballagás és az egyéb iskolai rendezvények. Bízom benne, hogy az elkövetkezendő években a diákok megtapasztalhatják majd a végzős év minden pozitívumát és negatívumát úgy ahogy azt kellene
– fejtette ki gondolatait a végzős diákok egyike.
fotók: Comenius Gimnázium
Támogass minket!
Támogasd Te is a Garam és az Ipoly mente lapját, a Reflex24-et, hogy a következő hónapokban is eredményesen működhessen tovább a portálunk és a havilapunk!
Támogatom a REflex24-et!
Hozzászólok